Hirdetés

Tényleg elbutít a túlzott rajongás a celebekért?

|

Egy magyar felnőttek körében végzett friss kutatás szerint a túlzásba vitt rajongás nem kedvez a koncentrációt igénylő feladatokban nyújtott teljesítménynek.

Hirdetés

A BMC Psychology című szakfolyóiratban megjelent tanulmány az elmúlt hetekben számos külföldi és hazai lap érdeklődését is felkeltette.

A részben magyar szakértők által végzett kutatások eredményeiről többek között a The Independent, a New York Post és a Newsweek is beszámolt. Ebben a cikkben a kutatás hátteréről, valamint a túlzott rajongás és az intellektus kapcsolatáról mesél Zsila Ágnes, vezető kutató.

Hirdetés

Egészséges rajongás vagy megszállottság?

Fontos az elején leszögeznünk, hogy a rajongás alapvetően egy egészséges dolog. Egy híres előadóművész motivációt, inspirációt adhat a rajongóinak, a munkássága pedig sokak számára értékes, jelentőségteljes, vagy éppen szórakoztató lehet. Vannak, akik a kedvencük hatására megtanulnak hangszeren játszani, vagy elsajátítanak egy idegen nyelvet azért, hogy megértsék a dalszövegeket.

Alapvetően tehát nincs okunk aggodalomra, ha egy barátunk teleposzterezi a szobáját a kedvenc zenekarának képeivel.

Gond akkor lehet, ha már olyan mélyen azonosul érzelmileg a kedvenc hírességgel, hogy az életének több területe is kárt szenved emiatt.

Az első jelek egyike lehet, hogy az érintett személy társas kapcsolatai sérülnek, vagy az iskolai, munkahelyi teljesítménye csökken. Előfordulhat ugyanis, hogy a rajongó úgy érzi, a barátai nem osztoznak a lelkesedésében, emiatt többé már nincs miről beszélniük, vagy egyenesen rosszallóan tekintenek barátjuk túlzásba vitt rajongására.

A rajongó ezen a ponton gyakran magányosnak érezheti magát, és azt gondolhatja, hogy a kedvenc hírességében lelki társra lelt. Mivel jelentős időt, energiát tölt azzal, hogy a sztár érzelmeivel azonosuljon, fantáziákat sző a kettejük kapcsolatáról, találkozásáról, így kevésbé tud koncentrálni a saját életének történéseire, amely megmutatkozhat akár a kötelességeinek elhanyagolásában is.

Végül a rajongás extrémebb formáiban előfordulhat, hogy átveszi a kedvenc hírességének személyes szokásait, lemásolja a viselkedését. Ekkor nem ritka az sem, hogy a rajongó úgy érzi, bármit megtenne a kedvencéért. A fokozott érzelmi azonosulás és az extrém viselkedések már a túlzott rajongást jelzik, ez azonban rendkívül ritka a rajongók körében. A nemzetközi és a hazai kutatások is csupán körülbelül 10%-ra becsülik ennek előfordulását.

Cara Cunningham, vagy ahogy az internet megismerte, Chris Crocker 2007-ben sírva védte meg Britney Spearst.

A túlzott rajongás árthat a lelki egészségnek

A túlzott rajongást közel két évtizede vizsgálják nemzetközi téren. A kutatások rámutattak arra, hogy a mélyebb érzelmi azonosulás egy kedvenc hírességgel a lelki egészség általánosan alacsonyabb színvonalával jár együtt, azaz a túlzott rajongás magasabb szorongással, magányossággal és alacsonyabb önértékeléssel függ össze. Ezek a rajongók élénkebb képzeleti működésről is tanúskodtak. Talán ezzel hozható kapcsolatba az a korai eredmény is, mely szerint a túlzott rajongást mutató személyek alacsonyabb teljesítményt mutattak bizonyos kognitív képességteszteken, amelyek többek között a problémamegoldó képességet, a téri-vizuális tájékozódást és a logikus gondolkodást mérték fel. Ezek az eredmények persze felvetették a kérdést:

vajon a túlzásba esett rajongók kevésbé intelligensek?

Összefügg-e a rajongás és intelligenciával?

A korábbi kutatások nem szolgáltak egyértelmű bizonyítékkal a túlzott mértékű rajongás és az intelligencia közvetlen kapcsolatára. Egyes tanulmányok gyenge összefüggést találtak, míg mások nem bizonyították, hogy lenne bármilyen kapcsolat a kettő között. A kutatók továbbá nem tartották kizártnak, hogy az összefüggés inkább a megkérdezett rajongók demográfiai sajátosságaiból eredhet.

Például lehetségesnek tartották, hogy a felsőfokú iskolai végzettségűek magasabb arányával hozható összefüggésbe a jobb teljesítmény egyes kognitív képességteszteken, akik között éppen nem sokan számoltak be magasabb szintű rajongásról a megkérdezettek közül. Egyes tesztekben mellesleg eltérő teljesítményt nyújtanak férfiak és nők, fiatalabbak és idősebbek (pl. számolás, nyelvi ismeretek). A korai kutatások ezeket a lehetséges hatásokat nem mindig vették figyelembe.

A kutatásunkban több szempontból is szerettük volna továbbfejleszteni az eredeti elképzelést. Egyrészt két olyan részképesség vizsgálatát tűztük ki célul, amelyek közül az egyik a tanult ismereteket méri fel, míg a másik egy korábbi ismeretektől viszonylag független képességet vizsgál. Másrészt a demográfiai sajátosságok hatását is az elemzésünkbe vontuk.

Ashleigh Atkinson 2013-ban azzal került a hírekbe, hogy szabályosan leskelődik a celebek után, kifigyeli közösségi felületeiken, hol járhatnak, és képes bármennyit várakozni egy találkozásért.

A kutatás előzményei

A szóban forgó kutatás 1763 fő részvételével zajlott, a túlzott rajongást elsőként definiáló amerikai pszichológussal, Lynn McCutcheonnel és az ELTE Addiktológia Kutatócsoportjának vezetőjével, Demetrovics Zsolttal dolgoztuk ki a részleteit. Egy olyan szoftver használatával állítottuk össze kérdőívünket, amely többek között lehetővé tette a reakcióidő mérését, mindemellett a válaszadóink egyéni visszajelzést is olvashattak az eredményükről a kitöltést követően. A kérdőív a rajongásra vonatkozó kérdéseken túl két kognitív képességtesztet is tartalmazott, amelyek gyakran az általános intelligenciamérések részét is alkotják. Az egyik egy nyelvi teszt volt, amelyben a válaszadóinknak ritkán használt szavak szinonimáit kellett megtalálniuk, míg a másik tesztben szimbólumokat láthattak, és azokat kellett minél gyorsabban és pontosabban megfeleltetniük egymásnak. A két tesztet brit és magyar mintán is előteszteltük, és azt láthattuk, hogy a két csapat nagyon hasonló eredményességgel végezte el a feladatokat.

Beszélgetnél velünk erről a hírről?

Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!

Újabb bizonyíték a rajongás és a kognitív képességek kapcsolatára

Eredményképpen azt láthattuk, hogy azok a személyek, akik a rajongás magasabb szintjeiről számoltak be, kissé gyengébben teljesítettek mindkét teszten, és ez az eredmény függetlennek mutatkozott a válaszadó életkorától, nemétől, iskolai végzettségétől és anyagi körülményeitől. Az ok-okozati összefüggésekre azonban nem tudtuk fényt deríteni, hiszen az egyszeri adatfelvétel nem alkalmas módszer ennek megállapítására.

Ez azt jelenti, hogy további kutatások szükségesek annak tisztázására, hogy vajon a szerényebb kognitív képességekkel rendelkezők hajlamosabbak-e túlzásba esni a rajongást tekintve, vagy éppen a túlzásba esett rajongók képességszintje csökken, ahogyan a rajongásuk tárgya egyre nagyobb teret nyer az életükben.

Arra azonban egyre több bizonyítékot láthatunk, hogy a két dolog kapcsolatban áll. Azt gondoljuk, ennek hátterében elsősorban az állhat, hogy a mélyebb érzelmi kötődést mutató rajongók olyan mértékű energiát fektetnek a kedvenc hírességükkel kapcsolatos fantáziákba, az érzelmi azonosulásba, hogy nehezebben tudnak koncentrálni a figyelmet igénylő, megerőltetőbb feladatokra. A feltételezésünket alátámasztja, hogy a túlzott rajongás összefüggést mutatott a túlzott nappali álmodozással is korábbi vizsgálatainkban.

Kijelenthető, hogy a túlzott rajongók kevésbé intelligensek?

Ebben a formában semmiképpen nem. Fontos ugyanis kiemelnünk, hogy az eddigi kutatások - köztük sajátunk is - az intelligenciát alkotó részképességeknek csupán egy töredékét vizsgálták. Az intelligencia egy soktényezős fogalom, amelybe számos tanult és nem tanult képesség tartozik (pl. probléma-megoldás, logikus gondolkodás, számolási, téri-vizuális, nyelvi készség), mindemellett a szakértők között sincs egyetértés az intelligencia általános definícióját illetően.

A kutatók ráadásul a részképességek felmérésére alkalmas feladatok közül is csupán egyet-egyet választottak annak érdekében, hogy a tesztsor ne legyen hosszú és megterhelő a válaszadóknak, hiszen az elfáradás erősen befolyásolhatja az eredményeket. Azt is fontos hozzátennünk, hogy ezek az összefüggések a válaszadás idején voltak kimutathatók, így keveset tudhatunk a rajongás és a kognitív képességek dinamikus változásáról hosszabb távon. Emellett a két jelenség közötti összefüggés a kutatások során mindvégig gyengének mutatkozott, azaz a túlzott rajongás önmagában csupán kis mértékben magyarázza a kognitív képességeket mérő feladatokban mutatott alacsonyabb teljesítményt.

Az eredmények azonban rávilágítanak arra, hogy a túlzott rajongás is állhat a koncentrációt igénylő feladatvégzés eredményességének hátterében. Erre a lehetőségre a gyakorlatban talán kevesebb figyelem irányul. Például nem biztos, hogy egy iskolai teljesítménycsökkenés hátterében rutinszerűen mérlegeljük ezt a lehetőséget, noha a serdülők körében magasabb is a túlzott mértékű rajongás előfordulása.

Mikor esik túlzásba egy rajongó?

Felmerülhet a kérdés, hogyan ismerhetjük fel a túlzott rajongást. Mint a korábbi kutatásokból is kiderül, a rajongás egy dinamikusan változó pszichológiai jelenség, amelynek egyik végén az egészséges lelkesedés áll, míg a másik végén a túlzott, extrém érzelmi és viselkedéses rajongói megnyilvánulások állnak.

Problémára figyelmeztethet, ha a rajongó olyannyira sok időt és energiát fordít a kedvenc hírességével kapcsolatos elfoglaltságokra (pl. fantáziálás, a híresség szokásainak átvétele), hogy a társas kapcsolatai megszakadnak, kedvetlenné, szorongóvá, vagy magányossá válik, nem kötik le többé azok a szabadidős tevékenységek, amelyekben korábban szívesen részt vett, esetleg romlik az iskolai, munkahelyi teljesítménye, kevésbé tud koncentrálni a feladataira.

Ezeknek a viselkedéseknek a hátterében persze más probléma is állhat a túlzott rajongáson kívül. Elsősorban akkor gyanakodhatunk túlzásba vitt rajongásra, ha a személyről tudjuk, hogy éppen van egy kedvenc híresség az életében, akiért nagyon rajong, és meglehetősen sok időt tölt azzal, hogy megismerje a híresség munkásságát, életének részleteit. Ebben az esetben hasznos lehet, ha a rajongó kereteket szab az életében központi szerepet játszó elfoglaltságnak olyan módon, hogy mellette a saját életét szervező fontos események se kerüljenek háttérbe.

Érdemes például idői kereteket is meghatározni a kedvenc hírességgel kapcsolatos elfoglaltságoknak (pl. hírolvasás, zenehallgatás), és hasznos lehet tudatosan szabályozni a fantáziatevékenységet is olyan helyzetekben, amelyek fokozott figyelmet igényelnek (pl. dolgozatírás). Abban az esetben, ha extrémebb viselkedések is megjelennek, amelyek tükrözik a kedvenc híresség szokásait (pl. túlzott alkoholfogyasztás), vagy tartós érzelmi problémákat észlelünk, érdemes pszichológus segítségét kérni.

Újabb kutatásunk

A rajongáskutatások egyik fő kérdése továbbra is, hogy hol húzódik a határ az egészséges és a túlzott rajongás között. Újabb kutatásunkban azt vizsgáljuk, hogy milyen személyiségjegyek jelezhetik előre a rajongás különböző szintjeit. A kérdőívünket bárki kitöltheti, aki szeretné segíteni a kutatómunkánkat.

A cikket Zsila Ágnes, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológiai Intézetének munkatársa írta, aki a Médiapszichológia Kutatócsoport vezető kutatójaként a popkultúra és a népszerű médiatartalmak pszichológiai vonatkozásait vizsgálja.

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)