Hirdetés

Google Stadia teszt - Magyarországra is eljutott a gaming jövője

|

Mától itthonról is elérhető a Google Stadia, így hát kipróbáltuk, milyen az, amikor a játékélmény nem a hardvertől, hanem az internetkapcsolattól függ.

Hirdetés

Könnyen lehet, hogy a novemberben indult kilencedik konzolgeneráció lesz az utolsó, és nem jön új, generációváltónak számító gép a PlayStation 5 és az Xbox Series X után. Egyfelől kezdjük elérni azt a pontot, ahonnan már nem tudnak tovább fejlődni a játékok, mert hiába lesz nagyobb a felbontás vagy gyorsabb a képfrissítés, nem látszik majd a különbség, és csak a részletesség, a realizmus terén lehet előrelépni, ott is korlátozottan.

Egyre többen hisznek egy olyan jövőben, amiben a hardver nem számít, csak az, hogy elég erős legyen a net, mert a játékok úgyis távoli gépeken futnak. Valamivel több mint egy éve startolt el az első piacokon a Google Stadia, azóta az Nvidia is beindította a GeForce Now-t, az Amazon bejelentette a Lunát, a Microsoft pedig az Xbox cloud gaminggel tette be a lábát erre az érdekes új piacra, úgyhogy láthatóan egyre kiélezettebb a verseny. Mindenki tanul mindenkitől, aminek mi csak örülhetünk. 

Ma a világ több piacán, így Magyarországon is elérhetővé vált a Stadia. Az elmúlt néhány napban különböző helyzetekben, eltérő eszközökön próbáltunk utánajárni, hogy hol tart a technológia, és ugyan nem volt kifogástalan az élmény, a helyzet egyáltalán nem tragikus.

Hirdetés

Ingyenes a Stadia, vagy hogy van ez most?

Sokat változott és fejlődött a koncepció az elmúlt egy évben, amihez egyrészt a visszajelzések figyelése, másrészt a konkurencia nyomása is kellett. A Stadia most két változatban használható: 

  • Az ingyenes verziót bárki elérheti, akinek van egy ingyenesen regisztrálható Gmail címe. Szabadon lehet játékokat vásárolni, korlátlanul pörgethető például a Destiny 2: New Light (ami ugye eleve free-to-play), de 1080p a felbontás és 60 fps a képfrissítési sebesség felső határa.
  • A fizetős változat, a Stadia Pro havi 2990 Ft-ba kerül (és egyébként egy hónapon át ingyen kipróbálható), egy havonta frissülő játékkínálatból válogathatunk, melynek tagjait behúzhatjuk, és amíg van aktív előfizetésünk, akkor is elővehetjük őket, ha kikerülnek a felhozatalból, valamint 4K-ban, 60 fps-sel, HDR támogatással játszhatunk. Exkluzív leárazások és ingyenes próbaverziók is várnak minden Pro tagot.

A Stadia Pro folyton változó játéktárában most szerepel például a Hitman 1-2, a PlayerUnknown's Battlegrounds, az Into the Breach, a Sniper Elite 4, a Superhot: Mind Control Delete, Dead by Daylight, és egy rakás ismert indie játék, úgyhogy aki pusztán az előfizetés árát akarja kifizetni, az is találhat magának valamit, viszont az új játékok pont annyiba kerülnek, mint más platformokon.

Összességében egyelőre még nem olyan változatos és terjedelmes a felhozatal, mint az Xbox Series X vagy a PlayStation 5 esetében, de sok új játék kerül fel már a megjelenés napján: elérhető például az Immortals Fenyx Rising, a Watch Dogs: Legion, az Assassin's Creed Valhalla, a korai hozzáférésű Baldur's Gate 3, és jön a Cyberpunk 2077 is.

Vannak, akik szkeptikusak a technológia sikerét illetően, de a Google-nek már legalább a Ubisoftot sikerült teljesen megnyernie, a Take-Two, az Electronic Arts, a Warner Bros., a THQ Nordic és a Square Enix pedig óvatosan nyitnak felé, és ha ezzel a mostani terjeszkedéssel sikerül még nagyobbra hizlalni a felhasználói bázist, biztosan bátrabb lesz minden kiadó. Az Activision azért még kimondottan hiányzik, a Call of Duty-k megléte biztosan sokat segítene, illetve autós játékból is jó lenne többet látni, mert a Monster Jam Steel Titans önmagában kevés. A DiRT 5 fog majd javítani a helyzeten 2021 elején.

Az exkluzívok száma ugyan növekszik, de egyelőre nem igazán van olyan játék, amivel mindenképp érdemes tenni egy próbát; a Google az alkalmi játékosokra céloz, de őket új technológiákkal nem könnyű meggyőzni. A Gylt egy érdekes, könnyed horror-kalandjáték, amiben az már önmagában varázslatos, hogy az életerőt asztmainhalátorokkal tölthetjük újra; mókás a tűzoltós Embr, és szórakoztató, de nem túl mély a múlt héten megjelent Outcasters is, de egyiktől sem dobtam el magam. Várnunk kell még, amíg valami tényleg ütőssel áll elő akár egy kimondottan a Stadia miatt felállított stúdió, akár valaki, aki hisz a platform sikerében. Egyelőre egyébként az olyan exkluzív funkciók, amik a streamereknek szólnak, az átlag játékosok számára nem igazán növelik a szolgáltatás értékét, de idővel meglátjuk, mi az, amit a Stadia nélkül egyjátékos élmények során nem lehetett volna megvalósítani.

Na ugye, hogy lehet MacBookon játszani!

A Stadiához nem kell más, csak egy Chrome böngészőt futtatni képes laptop vagy asztali számítógép, egy Chromecast Ultra, netán egy androidos telefon vagy tablet. A Stadia kontroller megléte sem szükséges, ami azért is jó, mert eleinte nem is lesz kapható Magyarországon; használhatunk helyette billentyűzetet és egeret, vagy bármilyen HID-kompatibilis kontrollert, akár a DualShock 4-et vagy az Xbox gamepadjét is. A beviteli eszközök közötti váltás azonnali, mintha PC-n játszanánk, de okostelefonon vagy táblagépen az érintőkijelzős irányítás is elérhető virtuális gombokkal.

Aki kimondottan azért használná a Stadiát, hogy mobilon játsszon konzolokra kitalált játékokkal, azt el kell keserítenünk: ez a legtöbb esetben egyszerűen nem működik. Még a legnagyobb telefonok kijelzője is túl kicsi egy átlagos monitorhoz vagy tévéhez képest, és az sem segít, ha az ujjaink nem takarják ki a látóteret. Nagyon kevés játék akad, amit élvezet a kis képernyőn játszani, és egy PUBG, egy Destiny 2, vagy bármi, ami gyors reagálást, pontos célzást igényel, egyszerűen nem ilyen - a Mortal Kombat 11 már inkább. Tableten persze jobb a helyzet, ott már könnyebb olyan játékot találni, ami így is élvezhető, de méretük és súlyuk különböző kényelmi aggályokat vet fel.

Ugyanakkor legalább technikai akadály okoseszközökön sincs: a játékok - feltéve, hogy a netkapcsolat megfelelő - szépen, simán futnak, a lag elhanyagolható. Az iOS támogatását az év végére ígérik, valószínűleg böngészőn keresztül fog működni, mivel az Apple nem enged a nyomásnak, nem hajlandó olyan appokat az App Store-ban jóváhagyni, amik saját boltjukon keresztül más alkalmazások, játékok vásárlását teszik lehetővé.

Egyedül a net számít igazán, és nem csak maga a sebesség: míg a játékok 2.4 GHz-es Wi-Fi-n szörnyen futottak, ötpercenként megakadtak, és kásássá vált a kép, addig 5 GHz-en sokkal ritkábban fordultak elő problémák, tényleg úgy ment minden, mintha helyi eszközről futtatnánk őket, nem pedig távoli felhőből. Vezetékes kapcsolattal változó volt a minőség; a Google ajánlása szerint 10 Mbps mellett 720p és 60 fps érhető el, a legjobb élményhez pedig 35 Mbps-os kapcsolat elég, de hiába mért a Speedtest.net többszöri próbálkozás után is 90 Mbps környéki értéket, többnyire így is csak a framerate volt meg, a felbontás kevésbé. Utóbbit egyébként mi nem is állíthatjuk a játékon belül, a Stadia mindig a maximumra törekszik. Ritkábban, de voltak fennakadások az 5 GHz-es hálózatunkon is, aminél viszont 190 Mbps-t mért a Speedtest.

Amikor nincs para, akkor tényleg nehéz megmondani, hogy egy játék helyben fut, vagy a felhőből, viszont az élményt tönkretehetik a váratlan ingadozások. Sajnos kiszámíthatatlan, hogy ezek mikor bukkannak elő, és játéka válogatja, mennyire lehet őket megtűrni.

A szolgáltatás sajnos PC-n sem tökéletes, de játéktól is függ, mennyire sűrűn fordul elő minőségromlás. Az Assassin's Creed Valhalla például bár nem a legszebb formájában, de határozottan stabilan ment, és a Mortal Kombat 11 Ultimate-tel is problémamentesen tudtunk játszani, de a Destiny 2-nél többször szétesett a kép, sőt, kritikus esetben olyan is előfordult, hogy az irányítási parancsok sem mentek át - az már tényleg a legrosszabb szituáció. Nehéz megítélni, hogy szerveroldalon lehetett-e fennakadás, vagy a saját netem tréfálkozott, de ez nem változtat a tényen, hogy Stadián játszani azért még mindig nem olyan, mint egy kimondottan erre kitalált hardveren.

A kezelőfelület jól átlátható, de az irónia csúcsa, hogy pont egy Google-szolgáltatásban nincs kereső. Nem kutathatunk sem a saját játékaink között, sem a Store-ban, ami teljesen érthetetlen; csak úgy találhatunk meg valamit gyorsan, ha az összes játék listáján nyomunk egy Ctrl+F-et, és így pötyögjük be a keresett játék címét. Ettől eltekintve viszont kényelmes a UI kezelése, mobilon és asztalon is könnyen elindíthatunk mindent, és a gombnyomásra felugró Stadia menüben sem nehéz eligazodni.

Kell nekem egy Stadia kontroller?

Mint említettem, a Stadia kontroller megléte nem szükséges, és nehéz is lesz beszerezni itthon. Az a különlegessége, hogy jelenleg még nem bluetoothon kommunikál, hanem Wi-Fi-n keresztül, így észrevehetetlen az input lag, ugyanakkor Androidon csak úgy használható, ha hálózatra csatlakoztatjuk. A hálózathoz kapcsolódáshoz akkor is kell egy okostelefon (ez lehet iOS-es is), ha egyébként gépen szeretnénk játszani.

A beüzemelés nem kimondottan bonyolult, de lényegesen egyszerűbb bluetoothos kontrollert használni, amit a Stadia is azonnal felismer, és bár minimális különbség valóban érezhető az input lag tekintetében, ez nem számottevő. Volt, hogy percekig kellet küzdeni, míg a kontroller és a Stadia egymásra találtak előbbi bekapcsolása után, ami nem győzött meg arról, hogy feltétel nélkül ajánljam a perifériát. Egyébként természetesen használhatjuk a mellékelt USB-C-s kábelt is, ami a töltés mellett csatlakoztatásra is alkalmas.

Gombok tekintetében többnyire azt kapjuk, mint bármilyen más eszköztől: egy hangosan kattogó, négyirányú D-Padot, két, párhuzamosan elhelyezett analógot, XYAB gombokat, és négy hátsó gombot, melyek közül a két alsó többállású, akárcsak más kontrollerek ravaszai. A menügombokon túl találhatunk rajta egy olyat, amivel képernyőképet vagy max. 30 másodperces videót rögzíthetünk, és egyet, ami a Google Assistantot aktiválja - igaz, ez utóbbi még nem elérhető.

Az eszköz alja és markolata szemcsés, hogy kényelmes legyen fogni. Meglehetősen széles, ami kissé kényelmetlenné teszi a középső gombok elérését, illetve a ravaszok az én ízlésemhez, valamint a konzolok irányítóeszközeihez képest nem voltak elég feszesek, de egyébként korrekt, strapabírónak tűnik, és hozzá lehet szokni. Az előlapján egy 3,5-es jack bemenet is található, ami nem hiányozhat egy valamire való kontrollerről sem.

Még nem a jelen

Van potenciál a Stadiában. Nagy előnye, hogy minden azonnal elérhető rajta keresztül, nem kell a letöltésre várnunk, de elrettentő lehet, hogy sosem tudhatjuk, mikor válik bizonytalanná a netkapcsolat - simán lehet, hogy a legrosszabb pillanatban, amikor fontos lenne, hogy mindent jól lássunk, minden parancsot regisztráljon a rendszer. Még mindig nem érkeztünk el oda, hogy kiválthassa a konzolokat, de amikor minden körülmény megfelelő, meglepően jó élményt ad. 

Néhány év múlva lehet, hogy egy munkára használt laptop, egy 150 megás net és egy modern router is elég lesz a 4K 60 fps-es élményhez, és nagyon olcsón megúszhatjuk, de kell még idő, hogy kiforrjon a technológia, és minden adott legyen ahhoz, hogy a rendszerek jól tudjanak együttműködni. Az biztos, hogy a kompetitív játékoknak nem ez a jövője (legalábbis nem a közeli), de az alkalmi játékosoknak idővel tökéletes lehet.

Ügyfélszolgálati változás!
Google Stadia
Sokat kell még fejlődnie mind a Stadiának, mind a világnak, hogy a játékstreaming ne a jövő, hanem a jelen legyen.
Ami tetszett
  • amikor stabilan fut, meglepően lagmentes és szép
  • a kontroller kényelmes, de nem kötelező
  • a Stadia Pro elég elfoglaltságot ad
Ami nem tetszett
  • erősen ingadozó a teljesítmény
  • nem lehet keresni a kínálatban
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)