Több hónapnyi találgatás és feszült várakozás után néhány nappal ezelőtt végre felkerült a boltok polcaira a sokáig csak NX néven emlegetett Nintendo Switch, amely egy merőben új koncepcióval próbál meg utat törni magának a piacon.
Ez valami más
Köztudott, hogy a Nintendo már régóta más célközönséget szeretne megszólítani, mint a Sony vagy a Microsoft konzolja. Nem csilli-villi grafikával és grandiózus sztorival rendelkező AAA játékok érkeznek a masináikra, a japán cég sokkal inkább a közösségi és családi szórakozásra helyezi a hangsúlyt (bár hatalmas, nyílt világú RPG-ből azért nincs hiány). A Switch is ezt a trendet követi: teljesítményben jobb, mint az őt megelőző Wii U, viszont elmarad a PS4-től vagy az Xbox One-tól.
A Switch egy igazi all-in-one platform:
a hordozható kézikonzolt dokkolva TV-n is használhatjuk, a két oldalon lévő Joy-Con kontrollerek külön-külön is levehetők. Ha valakinek nem jön be ez a dizájn, az természetesen beszerezhet a Switch mellé egy hagyományosabb Pro kontrollert is. A formatervezés a legnagyobb újdonság a Nintendo új konzoljában, de a hordozhatóság bizony kompromisszumokkal jár.
Technika óra
A megjelenítésért egy egyedi tervezésű Nvidia Tegra processzor felel, amit sokan kritizáltak a konzol megjelenése előtt, mert órajeleit tekintve egy butított Tegra X1-nek felel meg: a GPU maximum 768 Mhz-en működik, még dokkolva is, hordozható állapotban pedig alig felére csökken ez az érték. A legtöbb játéknál képes hozni a stabil 30 fps-t, de az új Zelda alatt például nem tudja tartani ezt a képkockaszámot.
A Switch egy 6.2 hüvelykes, 1280x720-as felbontású LCD kijelzővel rendelkezik, de TV-re csatlakoztatva felskálázott 1080p-ben is meg tudja jeleníteni a játékokat. Gyárilag 32 GB-os belső tárhely áll rendelkezésünkre, amelynek egy részét lefoglalja a rendszer, de microSD kártyákkal tovább bővíthető, és bizony szükség is van rá, ha sok játékot szeretnénk a konzolon tárolni, mert például a The Legend of Zelda: Breath of Wild önmagában elfoglalja az alap tárhely nagy részét.
Érdemes néhány szót ejteni az akkumulátorról is, hisz ezt is sok támadás érte nem oktalanul: bár alvó állapotban alig három óra alatt feltöltődik, az új Zeldát futtatva nagyjából ennyi idő alatt le is merül, ami sokak szerint nagyon kevés. Szerencsére a konzol töltéséhez nem kell egyedi csatlakozó, egy USB Type-C segítségével simán rápattinthatjuk egy nagyobb Power Bankre, amivel jelentősen kitolhatjuk az üzemidőt. Ez mondjuk a konzol alján található, ami azt jelenti, hogy az asztalra állítva nem tudjuk tölteni az akksit. Fontos észben tartani, hogy a szerkezet energiaigénye kiemelkedően magas, ami végül is nem olyan meglepő, hiszen a dokkolónak nem csak a konzolt kell feltöltenie, hanem képes egyszerre két Pro kontrollert tölteni és egy USB drive-ot kezelni. Külső töltőnek csak olyan Power Banket érdemes választani, ami minimum 9,1 watt vagy 4,68 volt leadására képes 1,94 amper mellett. Ennél gyengébb töltők nem fogják tudni csillapítani a Switch hatalmas éhségét.
Akkor is bajban leszünk, ha valamelyik cimboránknál akarjuk tévére dugni a konzolt, magán a tableten ugyanis nincs HDMI csatlakozó, így ha ilyen terveink vannak, akkor vigyük magunkkal a dokkolót. Ezt lehetett volna okosabban is, de szerencsére a teljes Switch csomag sem túlságosan nagy vagy nehéz, nem lehetetlen magunkkal vinni, ha másnál akarunk teljes értékű élményt.
Menthetetlen helyzetek
Rémálmainkból köszön vissza az a helyzet, mikor véletlenül letörlünk kedvenc játékunk egyik fontos mentését. Szinte hihetetlen, de a Nintendo úgy érezte, felesleges megadni a játékosoknak azt a lehetőséget, hogy biztonsági másolatot készítsenek mentéseikről. Csak a Switch belső tárhelyén gyűjthetjük a mentett állásokat, azokat nem lehet SD kártyára kimenteni. Ha pedig a belső tárhely megtelik, akkor nincs más megoldás, bizonyos mentéseknek búcsút kell mondanunk.
A profilok kezelését is elég érdekesen oldotta meg a Nintendo.
A korábbi Nintendo Network ID-k helyett most egységes Nintendo Accountot kapunk, digitális vásárlásainkat pedig a Switch eShopon keresztül intézhetjük. A konzolra letöltött játékainkat összesen nyolc hozzárendelt profil érheti el úgy, hogy nekünk nem is kell bejelentkezve maradnunk. Amennyiben egy másik Switchen szeretnénk futtatni saját játékainkat, először deaktiválnunk kell magunkat az eredeti konzolról, majd a második gépet kell bejelölnünk primary console-nak. Ezeket a kötöttségeket nehéz díjazni, mindenképpen megnehezítik a játékosok dolgát, akik ugyebár nem szeretik a röghöz kötöttséget.
Mindent a kéznek
Anyaghasználat tekintetében van pozitív és negatív oldala is a Switchnek. A Joy-Con kontrollerek ugyan műanyagból vannak, de az analógkarok jó minőségű gumiborítást kaptak, a gombokról pedig biztosan nem fognak lekopni a betűk. A legtöbb mai készülékkel szemben a Nintendo konzolján nem üvegborítású a képernyő, hanem egy műanyag plexi védi a kijelzőt, ami nem fog betörni, viszont könnyen megkarcolódhat. Összességében elmondható tehát, hogy a japánok költséghatékonyan tervezték meg a konzolt, de ennek ellenére meglepően strapabíró, így akár nyugodtan adható gyerekek kezébe is, nem kell attól tartani, hogy komoly baja esik a masinának.
Ha már a gyerekeknél tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a játékokat tartalmazó kártyák egy speciális, nagyon keserű bevonatot kapnak a gyártás során, éppen azért, hogy a kicsiknek eszébe se jusson megrágni vagy lenyelni azokat. A gyártás során a konzol felületét is kezelik valamilyen speciális szerrel, emiatt azonban az ledobja magáról a különböző matricákat, sőt, a ragasztóval érintkezve a sima felületen látható sérülések is keletkeznek, így senkinek nem tanácsoljuk, hogy ilyesmivel próbálkozzon.
A Joy-Con grip (vagy ahogy a legtöbben hívják: kutya kontroller) értelemszerűen nem olyan kényelmes, mint egy Xbox One vagy PS4 gamepad, de a Pro Controller teljesen rendben van. Előbbin elég furcsa a gombok elhelyezkedése, nyilván nem arra lettek kitalálva, hogy hosszútávon ebben a módban használjuk őket. Az anyagminőségre nem igazán lehet panasz, véletlenül nem fogjuk letörni a füleket a konzolról, és a gombok tapintása, működése is rendben volt, a ravaszok sem nyüszögtek úgy, mint sok Dualshock 4 esetében. Hiányzik viszont róluk a jack csatlakozó, és Bluetooth headsetek párosítására sincs lehetőség, amivel tablet módban nincs probléma, viszont ha éjjel játszanánk a tévén, akkor egy nagyon hosszú kábelre lesz szükségünk
A Nintendo már évek óta amolyan különcként a saját közönségének készíti játékait, nem törődik a nagy, multiplatform AAA címekkel, az ő alkotásaik pedig nem igényelnek erőművet. Hardverben tehát nem erős, de remek szórakozást nyújthat a családnak és baráti összejöveteleken is népszerű lehet, később igazi partijátékká nőheti ki magát.
Nintendo Switch specifikáció számokban:
Méret: 102mm x 239mm x 13.9mm Joy-Con kontrollerekkel
Súly: kb. 398g Joy-Con kontrollerekkel
Kijelző: Multi-touch 6.2 hüvelyk LCD, 1280x720
CPU: 4x ARM Cortex A57 1020 MHz
GPU: 256 Nvidia CUDA 768/307.2 MHz
Memória: 2x2 GB LPDDR4 RAM
Tárhely: 32 GB (bővíthető)
Portok: 2x USB2, 1x USB3.0; HDMI
Szenzorok: Gyorsulásmérő, giroszkóp, fényerősség érzékelő
Nem rossz az indulás, ez jobb jövőt jelenthet
Nyugaton és a Nintendo hazájában is egyaránt jól startolt a konzol: Japánban az első napokban nagyjából 330 000 gép talált gazdára, ezzel megelőzve a Wii U rajtját, de az Egyesült Királyságban is közel 80 000 Switch kelt el megjelenéskor, az USA-ban a Switch lett a Nintendo eddigi legjobban nyitó konzolja, az első nyolc napban 600 000 darabot adtak el belőle. Az elmondható, hogy a Wii U-t már sikerült lekörözni, de ez csak az első roham, kell még pár hónap, hogy valódi képet kapjunk (és maga a Ninendo is) arról, mit is jelent az új konzol a piacon.
Magyarországon elég negatív visszhangja van a konzolnak az árazás miatt, sokan túlzásnak tartják a 100-110 ezer forintos árat, ráadásul a játékok is hasonlóan magas árcédulát kaptak. Ami kint kevésbé probléma, az nálunk húsba vágó kérdés,
a Switch egyszerűen túl drága a piacon,
tudásához és teljesítményéhez mérten egy jobb árképzéssel sokkal nagyobb tömegeket mozgatna meg. Ahogy annak idején a Wii is aláment árban a versenytársaknak, most is lehetne egy komolyabb áresés, ami komolyabb - családi, casual - tömegeket is terelhetne a konzol felé.
Ami viszont most fontos, hogy a Switch világszinten nem nyitott rosszul, a jó számok pedig jelenthetik azt, hogy egyre több kiadó foglalkozik majd a konzollal és komolyabb felhozatal várható a jelenleg még kissé szegényes szoftveres fronton.
Mennyi az annyi?
Ahogy azt korábban említettük, a Nintendo Switch ára durván 110 ezer forint, ezért az összegért azonban legfeljebb a menüt tudjuk nézegetni, hiszen bundle nem létezik. Indulóban csak egy Zeldát választunk hozzá, ami 22 ezer forinttal dobja meg a cehhet. Hogy a táskánkban se legyen baja, hozzácsapunk még 7 ezerért egy tokot (és ez csak a gyári, vannak ennél jóval drágábbak is), a hosszú játékórák kényelmessé tételéhez (illetve hogy ne kelljen lepattintani mindig a Joy Conokat) pedig egy Pro Controllert újabb 24 ezerért.
Ezen a ponton már 160 ezer forint fölött járunk, és akkor még semmi extrát nem vettünk a konzolhoz. A Joy Conok csak a tabletre pattintva tölthetők, a Charging Gip egy újabb tízes, de ha csak nincs otthon fölösleges, akkor költenünk kell majd a Type-C töltőre és egy rendes HDMI kábelre is, mert a dobozban csak egy rövidebb kábel található. Olyan költségek ezek, amelyekre elsőre nem mindenki gondol, a hiányuk azonban nagyon hamar érződik, és amivel a végösszeg már erősen zavaró magasságokba szökik, mivel már bőven a versenytársak árszintjén mozgunk.
Ez persze ismét csak az árérzékeny piacokon jelent gondot, de mivel a miénk az, nyilván kénytelenek vagyunk ellenérvként felhozni, hogy a Switch túl van árazva, lehetett volna olcsóbb alapkonzollal és drága kiegészítőkkel trükközni, hogy fokozatosan kényszerítsék a vásárlókat a pénztárca nyitogatásra, de ez a lefölöző árstratégia sokakat elijeszthet, főleg úgy, hogy a PS4 Pro és az idén érkező Scorpio hasonló árkategóriában egyre brutálisabb játékélményt kínál, igaz nem ilyen casual és mozgásérzékelős vonalon, és a hordozhatóság szabadságát sem nyújtja.
Mivel játszol?
A Switch digitális és a kártyás formában kiadott játékokat is támogat. A digitálisan elérhető címeket a hivatalos Nintendo eShopon keresztül lehet begyűjteni: ezeket a konzol merevlemezére vagy egy külső microSDXC kártyára menthetjük. A Switch-játékok esetében nincsen régiózár, így a különböző kontinensek más-más megjelenései sem okoznak gondot.
A megjelenés napján a PlayStation 4 és az Xbox One nyitónapjaihoz képest sokkal kevesebb játék volt elérhető, ennek ellenére a Nintendo igyekezett minőségi címekkel bevezetni a hibrid konzolt.
A legjobb Switch-játék jelenleg egyértelműen a The Legend of Zelda: Breath of the Wild. A sorozat 19. címét hatalmas felhajtás övezte már a bejelentése óta, ennek pedig sikerült is megfelelnie. A Nintendo-exkluzív Breath of the Wild (Wii U-ra is megjelent) mind a játékosokat, mind a kritikusokat lenyűgözte. A sokak szerint ez
a valaha készült legjobb videojáték.
A Metacritic összesített értékelései alapján mindössze egy játék kapott jobb pontszámot - a N64-es The Legend of Zelda - Ocarina of Time. A népszerűség az eladásokban is megmutatkozott: a brit eladások alapján a március 4-ével lezárt héten csak a Horizon Zero Dawnból adtak el többet - ami két nappal előbb jelent meg, így volt egy kis előnye.
Persze a Zelda sem hibátlan, bármennyire is szemet hunynak a kritikusok a hiányosságai felett. A tévére kötve sajnos nem beszélhetünk stabil 30 fpsről, bizony gyakorta esik be 20-25 körüli értékre framerate, ami sokak számára zavaró lehet. Mindezt úgy, hogy bár elképesztően hangulatos a világ, azért messze nem olyan szép, mint a konkurencia exkluzívai. Aki Forza Horizon 3 vagy Horizon: Zero Dawn szintű grafikai megoldásokra vágyik, az nehezen látja majd szépnek a játékot. Igaz, a Nintendo sosem a grafikabolondok elitklubja volt, csak jó tudni, hogy ez most sem lesz másképp. Itt az élmény, az innovatív megoldások és a hangulat az, ami egekbe röpítheti a játékost, de nem ez nem tuti recept, nem működik mindenkinél. Nálunk Grath teszteli a játékot, aki konkrétan szerelmes (majd tesztjében alaposan kifejti, hogy miért is tökéletes az új Zelda cím), ugyanakkor EndreMan 15 óra játékélmény után sem érzi át ezt a mámort, és megvannak a saját ellenérvei. Nagyon nehéz objektívnek lenni az ilyen kérdésekben (nem is kell), hiszen alapvetően a játékos személyiségéről, preferenciáiról is szól az egész, a Nintendo játékok nem valóak mindenkinek. Mielőtt beruházol, mindenképpen próbáld ki, tudnod kell, melyik csoportba tartozol. Ez nem jó vagy rossz kérdés, viszonylag gyorsan megérzi az ember.
A konzol másik legnagyobb húzócíme az inkább a casual játékosokat célzó 1-2-Switch. A 28 érdekes és aranyos minijátékot tartalmazó gyűjtemény a brit eladási listán a már említett héten a negyedik helyen zárt. A játékok egyszerűek, főleg a multiplayer aspektusra és a mozgásérzékelős irányításra vannak kihegyezve, igazi party-játékok. Sajnos ennél többet nem igazán nyújtanak, de könnyen lehet velük gyakorolni a Joy-Con kontrollerek kezelését, és társasággal igencsak szórakoztatók, ahogy ez a legtöbb Nintendo party-játék esetében elvárható, aki játszott ilyenekkel, tudja, mire számíthat.
Ez minden?
Switch-exkluzívként rajtolt még a Snipperclips, a Fast RMX és a Super Bomberman R. A Snipperclips amilyen egyszerűnek tűnik, annyira szórakoztató: a kooperatív puzzle rengeteg kihívást tartogat. A Fast RMX a Wii U-ra megjelent Fast Racing Neo folytatásaként érkezett a Switchre. Az F-Zero sorozatra hajazó verseny egyjátékos kampányt, online és lokális multiplayert, és egy halom kihívást is tartogat a játékosok számára. A Super Bomberman R a retró vonalat képviseli - a klasszikus Bomberman franchise legújabb darabja hozza a megszokott stílust és hangulatot, egyelőre méltó helye van a Switch legjobb címei között. A nyitónapon elérhetővé tették még a Shovel Knight: Treasure Trove verziót, a Just Dance 2017-et, a Skylanders Imaginatorst és az I Am Setsunát is.
Mit hoz a jövő?
Napról napra egyre több játékot jelentenek be a Switchre. Egyelőre (és feltehetőleg még igen sokáig) a Breath of the Wild lesz az a cím, amiért elsősorban érdemes lehet megvenni a hibrid konzolt, de a közeljövőben több érdekes exkluzívra és multiplatformra is lehet számítani. Eddig összesen 137 játékot jelentettek be a konzolra, így bőven lesz miből válogatni a közeljövőben
A Switch-exkluzívok közül a Fire Emblem speciális verziója már készülőben van, de a Mario játékok sem maradhatnak el: április 28-án jelenik meg a Mario Kart 8 Deluxe, év vége felé pedig a Super Mario: Odyssey érkezik. Május 26-án dobják piacra a Switchre fejlesztett Ultra Street Fighter II: The Final Challengerst is, illetve a zseniális Splatoon második része is még idén várható a hibridre.
A Wii U-val szemben ezúttal több stúdió is jelezte, hogy a többi platformon már befutott játékaikat és a jövőben érkező címeiket is szívesen portolnák Switch-re. Olyan játékokról van szó, mint a Minecraft, a FIFA 18, az NBA 2K18, a The Elder Scrolls V: Skyrim, a Rayman Legends: Definitive Edition, a Stardew Valley, a Syberia 3, Sonic Mania, és egy egyelőre ismeretlen címet viselő Pokémon játék is.
Gyermekbetegségek bizony vannak
A Nintendo nem kis rizikót vállalt a Switch kiadásával, egyrészt mivel a hibrid konzol ötletéhez rengeteg új hardveres megoldással kellett előállniuk, másfelől pedig azért, mert láthatólag siettették a konzol megjelenését a Wii U haláltusáját szemlélve.
Valószínűleg ebből fakad, hogy a hardver sajnos a megjelenésre nem lett tökéletes.
Az internet korában pedig értelemszerűen nem azok a játékosok lettek igazán láthatóak, akik viszonylag problémamentesen élvezik az új konzoljukon való játékot, hanem azok, akik belefutottak valamilyen problémába. Az arányokat illetően pedig elég nehéz tájékozódni, így nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a Switch egy alapjaiban hibás dizájn, de nem is hagyhatjuk figyelmen kívül a felmerülő hibáit.
A közösségi médiából összehalászott szöveges és videós beszámolók sokféle potenciális galibát festenek elénk, amik között akadnak egyszerűbbek, mint a hard resettel megoldható narancssárga képernyő, vagy a rossz oldalra feltett, de a megfelelő módszerrel leszerelhető csuklópánt. Akadnak viszont kifejezetten csúnya, a Nintendo Switch kiforratlanságára utaló bakik is, mint például a Joy-Conok esetében csatlakozási problémák, amikre egyelőre csupán annyit tudott mondani a Nintendo, hogy igyekezzünk csökkenteni a vezeték nélküli jeltovábbítást zavaró tényezőket.
Emellett a TV-módot lehetővé tévő dokkoló látszólag megkarcolhatja a képernyő melletti borítást, amire azoknak a Switch-tulajdonosoknak is érdemes odafigyelnie, akiknek ezen kívül egyébként hibátlan játékélményük volt. Nem segít az sem, hogy a legnagyobb (és hardcore szempontból egyelőre gyakorlatilag egyetlen) nagy attrakció, a Legend of Zelda: Breath of the Wild gyakorlatilag csúcsra járatja a konzolt, ami így sokszor rendkívül hangosan kezdi el magát hűteni.
Hogy ezek a hibák mennyire keserítik meg a vásárlók élményét, az nagyban a Nintendón és partnerein múlik. Több beszámoló szólt arról, hogy az egyértelmű hibák esetében (mint például a negatívba átforduló és villogó képernyők) rendkívül könnyedén megy a csere. Viszont a nem túl acélos Bluetooth-kapcsolatot létrehozó Joy-Con kontrollerek esetében még várat magára a valódi válasszal a gyártó, ahogy a pixelhibás kijelzőkre is elég nyugtalanító választ ad a terméktámogatási honlapjuk. Azért meg lennénk lepődve, ha a hús-vér ügyfélszolgálati munkatársak nem mutatnának legalább némi rugalmasságot ebben a kérdésben, mert nyilván senkinek nem tesz jót, ha csalódott Switch tulajdonosok panaszaival lenne tele az internet.
Nálunk szerencsére nem nagyon jelentkeztek ilyen jellegű hibák, a játékok nem fagytak és a kijelző sem rakoncátlankodott. Az első 1-2-Switch indításkor mondjuk sikerült fordítva felpattintanunk mindkét csuklópántot, amit néhány perc hangos pánik követett, de ha feszegetés helyett megpróbál rájönni az ember, hogy hogyan is működik a mechanika, akkor viszonylag problémamentesen is le lehet szedni ezt a modult. A "kínai gagyi" jelzőt semmiképpen nem mondanánk a konzolra, de van még hova fejlődni, és lehetne javítani a minőségérzeten, ez tény. De a közel egyhetes nyúzás után azért abban kiegyezhetünk, hogy maga az alapkonstrukció nem tragikus, a Switch egy élvezhető, használható konzol, az persze nagyon kellemetlen, hogy ennyi hibajelenséggel futott ki a gyárból, amit ilyen árak mellett nyilván jogosan sérelmeznek a csalódott felhasználók.
Akkor most vegyem vagy ne vegyem?
A Nintendo Switch kétségtelenül egy nagyon egyedi koncepció, de hogy van-e hosszútávú jövője, arról egyelőre nagyon korai lenne nyilatkozni. Az látszik, hogy a Nintendo nem fél kockáztatni, és alapvetően sikerült is megvalósítaniuk azt, amit megálmodtak, még ha a végeredmény nem is lett tökéletes. Mert ha csak kisebbek is, de a Switch-nek bőven vannak hibái, legyen szó a kialakításról, a teljesítményről, vagy épp azokról az extra költségekről, amelyek az egyébként sem alacsony ár mellé beesnek majd.
A The Legend of Zelda: Breath of the Wild kétség kívül a játéktörténelem egyik kiemelkedő alkotása, ami akár önmagában is elég lehet ahhoz, hogy valaki beruházzon egy Switch-be, ezt leszámítva azonban egyelőre harmatgyenge, amit a kiadó fel tud mutatni. Persze biztosak vagyunk abban, hogy idővel rengeteg kiemelkedő cím érkezik majd, de egyelőre nem úszkálunk a játékokban.
Ha valaki már a bejelentés óta vágja a centit, és nem riasztja el a magas ár vagy az egyelőre visszafogott tartalom, annak érdemes beruháznia a konzolba, hiszen tényleg remek élmény vár rá. Ha viszont még nem döntöttétek el, hogy erre akarjátok-e költeni a félretett pénzeteket, akkor egyelőre érdemesebb kivárni: a következő hónapok során a Nintendo mérnökei várhatóan rendbe teszik a hardveres és szoftveres problémákat, illetve a játékfelhozatal is rengeteget erősödik majd az előrejelzések szerint, arról nem is beszélve, hogy az ár is eshet az első nagy roham után.
A Switch úgy robbant be a köztudatba, hogy arra mindenki felkapta a fejét, de hogy meg is marad komoly kihívóként a piacon, vagy csak vaklárma volt az egész, arra hónapok múlva fogunk tudni érdemi választ adni.
