A dolgok állása - State of Play (2009) filmkritika

|

Egy népszerű BBC-s minisorozat filmfeldolgozásaként jött létre A dolgok állása, melynek középpontjában egy újságíró és egy politikus kapcsolata áll.

Rendeld elő a Total War: Warhammer II-t és játssz már most a ráadás DLC-vel! Hirdetés

Minthogy a mondás szerint az ember esendő, a politikusok meg még ráadásul korruptak is, számos bűnügyi történet született már a hatalommal bíró emberek valós vagy vélt intrikáiról. Egy népszerű BBC-s minisorozat filmfeldolgozásaként jött létre A dolgok állása, melynek középpontjában egy újságíró és egy politikus kapcsolata áll.

No persze itt nem kell túl sokra gondolni: se szenzációhajhász firkászról, se újságíró és politikus romantikus kapcsolatáról nincs szó a filmben. Az alaptörténet szerint gyanús körülmények között meghal egy, a kormány alkalmazásában álló nő, és amikor Stephen Collins (Ben Affleck) képviselő nyilvánosság elé hozza a hírt, váratlanul elsírja magát. Az esetből hatalmas botrány keveredik, a nős politikusnak menekülnie kell a hölgyhöz fűződő afférjáról szóló hírek elől, és csak régi barátjához, Cal-hez (Russell Crowe) fordulhat, aki újságíróként keresi kenyerét, és pont annyira szeretné kideríteni, hogy mi történt valójában a lánnyal, mint Stephen. Cal öncélú nyomozásba kezd hát, és, mint minden jobb krimiben megszokhattuk, furcsa és szövevényes szálakra talál..

A dolgok állása egy vérbeli bűnügyi dráma: végig pörögnek az események, csakúgy, mint Columbónál, a néző itt is a nyomozóval együtt bogozza ki a történet fonalát és jön rá a konklúzióra. Természetesen csavar itt is van, de az valahogy mégsem sikerült tökéletesre; sok filmmel együtt A dolgok állása is abba a hibába esett, hogy túl sokat akart, túl nagy csattanót a történet végére, amely ugyan egészen jól sikerült, de érzünk hiányosságokat, ráadásul megmagyarázatlanul marad nem egy fontos dolog is a történetben.

A színészekre nincs panasz, számomra ez volt a legmeglepőbb tulajdonsága a filmnek, ugyanis nem egy olyan szereplője van, akit nem kifejezetten kedvelek, élen a főszereplő Russell Crowe-val. A dolgok állásába mégis jól beleillettek mind, és bár nem sikerült őket most sem megkedvelnem (na jó, Rachel McAdams kiválót alakít, és ezennel levettem a nem szeretem-listámról), kétségtelenül rátermett szereplőgárdát sikerült összeboronálni a filmre. Crowe a maga elhízott, kiégett újságíró attitűdjével hiába keveredik bele kényes ügyekbe, csak épp annyit hősködik, amennyit kell, és nem esik végletekbe, nem hajt végre kinézetét meghazudtoló „ex-FBI-os Rambó vagyok" mozdulatokat, ami felettébb szimpatikus abban a mai filmes világban, ahol mindenkiről kiderül, hogy mellesleg feketeöves kung-fu-s és karatés, és bármit túl tud élni egy toll segítségével. A másik kulcsszereplő Ben Affleck pedig sajátos, kacér mosolyával elsőre kicsit furcsa, de megszokható választás a politikus szerepére, mert éppen ez a mosoly az, ami minden mondata mögött azt sugallja, hogy lehet, hogy épp nem mond igazat..
Itthon talán kevesen látták az eredeti minisorozatot, bevallom, én is a laikusok között vagyok; mindenesetre a május 28-án mozikba kerülő egészestés film csak árnyéka lehet az állítólag zseniális alapsorozatának. Megér egy misét, ha épp nem megy jobb a moziban, de egyébként felejthető alkotás.

 

3,5/5

Hazai bemutató: 2009. május 28.

 

 

 

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!