Hirdetés

A The Devil in Me-vel szintet lép a The Dark Pictures Anthology

|

Minden eddiginél szebb, összetettebb és izgalmasabb lehet az új The Dark Pictures Anthology-játék.

Hirdetés

Bár egy nagyjából 30 perces prezentációból még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, az így is elég egyértelműnek tűnik, hogy a Supermassive Games csapata a létező összes területen emelni szerette volna a tétet a The Dark Pictures Anthology első évadzárója kapcsán (remélhetőleg idővel jönni fog a második szezon is). A The Devil in Me az eddig láttak alapján nemcsak jobban néz ki mint a korábbi részek (Man of Medan, Little Hope és House of Ashes), hanem nagy lépéseket tesz abba az irányba is, hogy elkezdjen távolodni az interaktív filmek műfajától és megpróbáljon végre-valahára klasszikus(abb) horror kalandjátékká válni. 

A bemutató során Tom Heaton rendező rögvest azzal kezdett, hogy belőtte nagyjából a settinget. a korábbi részek mind valamilyen megtörtént eseményre, vagy közismert mítoszra építettek, a The Devil in Me ezzel szemben egy valóban létezett személy köré építi fel a történetet. Az illető pedig nem más, mint az első ismert amerikai sorozatgyilkos, H. H. Holmes azaz Henry Howard Holmes (született Hermen Webster Mudgett). Holmesnak az 1893-ban a chicagói Világkiállításra hotelként megnyitott épülete ugyanis valójában egy csapdákkal és kínzóeszközökkel telepakolt mészárszék volt, ami később a sajtóban a "Gyilkos Kastély" elnevezést kapta meg. Itt Holmes változatos módokon tüntette el áldozatait: elégette, savfürdőben feloldotta, megnyúzta őket, majd csontvázukat kipreparálta. Kivégzése után egyébként saját külön kérésére több tonnás betontömbbe temették el a testét, hogy "semmiképp se tudjon visszatérni gyilkolni a lelke". A The Devil in Me H. H. Holmes örökségével foglalkozik.

Hirdetés

Halálos évadzáró

A történet (melyet egyaránt inspirált a Fűrész-széria, a Ragyogás, és olyan klasszikus horrorok, mint a Psycho, a Halloween, vagy a Péntek 13) napjainkban játszódik, egy filmes csapat tagjai lesznek az irányítható karaktereink. Egy kis tévétársaság sorozatgyilkosokról készít dokusorozatot. Az első évad végénél járnak, kéne nekik egy ütős szezonzáró (pont, mint a Supermassive Gamesnek is), mert csak ennek fényében tudnák bebiztosítani azt, hogy elkészülhessen idővel a második évad is - nem nehéz észrevenni az áthallást a fejlesztők és a játékbéli szereplők között.

A társaság azonban a pénzből és az ötletekből is kifogyott. Ekkor váratlan telefonhívást kapnak. A telefonáló most örökölt egy hotelt egy olyan rokonától, aki a sorozatgyilkosok rajongója volt, az épületben pedig több szobát is pontosan úgy rendezett be, mint ahogy anno H. H. Holmes hotelje is kinézett. Ez hatalmas lehetőség a filmesek számára, mivel nem maradtak fel pontos feljegyzések arról, hogy egészen pontosan hogyan is festett a "Gyilkos Kastély" belseje. Elmennek tehát a "túlzottan is hiteles" épületbe, ahol (ahogy azt sejteni lehet) hamar rá kell jönniük, hogy a tét nemcsak a dokusorozat folytatása, hanem igazából saját életük. 

A főhősök elszakadnak egymástól, így kell boldogulniuk a halálos csapdákkal telerakott épületben. A bandát Charlie Lonnit rendező vezeti, aki egyben a Lonnit Entertainment produkciós cég tulajdonosa is. Lonnit bármit megtenne azért, hogy összejöjjön a sorozat folytatása. Itt van még aztán Kate Wilder, akinek az Oscar-jelölt Jessie Buckley kölcsönzi a hangját (és az arcát), ő a műsorvezető. Kate volt barátja is a csapat tagja, Mark Nestor operatőrként dolgozik. Jamie Teirgan a fényekért és az elektromos cuccokért felel, ő egy meglehetősen szarkasztikus figura. Végezetül a stáb legújabb tagja nem más, mint Erin Keenan a gyakornok.

A történet során az ígéretek szerint minden döntésünknek komoly súlya lesz, ezeknek hála titkokat deríthetünk fel, de hosszú évek barátságait is gond nélkül lerombolhatjuk. Szerelem és halál is kéz a kézben járhat a sztori során, és mondanunk sem kell, hogy az összes főbb szereplő fűbe haraphat, ha nem vagyunk elég ügyesek, szemfülesek, találékonyak. Tom Heaton egyébként azt mondta, hogy a The Devil in Me-be kerültek bele az egész antológiasorozat legbrutálisabb és leglátványosabb halálnemei.

A GS YouTube csatornája csak rád vár!

Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.

Alibi helyett kalandjáték

Komoly változásokon esett át a játékmenet, sokkal több interakció került a The Devil in Me-be, mint a korábbi három részbe. A karakterek fel tudnak kapaszkodni magaslati pontokra és képesek átmászni bizonyos tereptárgyakon. Átpréselhetik magukat szűkebb réseken, átugorhatnak szakadékokat, pallókon egyensúlyozhatnak, arrébb tolhatnak bizonyos tárgyakat (például dobozokat), és most először végre futhatnak is. Az egész úgy hangzik, mint egy igazi kalandjáték, ami valószínűleg mindazoknak örömhír lehet, akiket eddig a túlzottan filmszerű élmény tántorított el ezektől a címektől.

Ezt a vonalat erősíti az is, hogy karaktereink saját inventoryval rendelkeznek, itt gyűjthetik az összeszedett tárgyakat, melyeket idővel használniuk is kell majd. Minden szereplőnek lesz egy saját, specifikus tárgya. Charlie bankkártyájával például zárakat nyithat ki, Mark kamerájával rögzítheti a fontosabb dolgokat, Kate ceruzájával végig lehet dörzsölni egy jegyzetfüzet lapjait, hogy lássuk, mit írtak az előző oldalra, Jamie újra tudja huzalozni az elektromos berendezéseket, Erinnél pedig van egy olyan térmikrofon, amivel falakon keresztül is képes hallgatózni. 

Az ígéretek szerint temérdek fejtörő várja azokat, akik bemerészkednek a halálos csapdákkal telezsúfolt horrorházba. Kódokat kell megkeresni, labirintusokból kell megtalálni a kivezető utat, egyáltalán nem lesz egyszerű a dolgunk. A látvány remek, még a House of Ashest is felülmúlja, pedig az a játék is elég jól nézett ki. Az arcanimációk végre nem tűnnek karikatúraszerűnek, a belső tereket pedig egészen részletesen sikerült megalkotni, különösen a tapéták lettek gyönyörűek. 

Az első két The Dark Pictures epizód játékideje nagyjából négy-öt óra köré volt belőhető. A House of Ashes már hosszabb lett, a The Devil in Me azonban itt is szintet akar ugrani, Tom Heaton rendező szerint egy körülbelül hétórás horrorkalandra számíthatnak majd a játékosok. Nagyon reméljük, hogy nem kell majd csalódnunk, mert az eddig megmutatott részletek alapján ennek kell lennie a The Dark Pictures Anthology széria csúcsának. Drukkolunk, hogy tényleg így legyen.

A The Dark Pictures Anthology: The Devil in Me 2022. november 18-án fog megjelenni PC-re valamint PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One és Xbox Series X/S konzolokra.

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)