Suzanne Collins regénytrilógiájának bevezető része kétségtelenül filmre termett darab. Az egykori Észak-Amerika romjaiból kinőtt Panem évente megrendezi az ország tizenkét kívülálló körzete között az Éhezők viadalát.
Körzetenként két „szerencsés” – egy tizenkét-tizennyolc év közötti fiú és egy lány – képviselheti hazáját, hogy egy élő valóság showban szépen lassan legyilkolják egymást, a közönség legnagyobb örömére. Egy ilyen viadalra jelentkezett húga helyett Katniss Everdeen is, ami felér egy valóságos öngyilkossággal. Noha a történet erős párhuzamokat mutat a szintén kultikus Battle Royale-al – amit az írónő elmondása szerint nem olvasott – a filmet mind a kritika, mind a közönség a pajzsára emelte. Mégis az egésznek némileg nagyobb a füstje, mint a lángja.
Azt viszont le kell szögezni, hogy ettől Az éhezők viadala egy igenis JÓ film, ami – hogy a külföldi sajtóorgánumokat idézzem – megérdemli, hogy franchise váljon belőle. De sok más filmszériához hasonlóan még némileg keresi az útját, a hozzá illő, filmnyelvi eszközöket, amit megnehezít adaptáció mivolta, és ebből fakadóan rajongóinak és a közönségnek való egyazon idejű megfelelése.
A kritika folytatását a CineStar honlapon olvashatod tovább.
