Gyakorlatilag az Xbox One 2013-as megjelenése óta figyeljük a Microsoftot reménykedve, hogy mikor rukkol elő olyan játékfelhozatallal, amivel igazán odapörkölhet a konkurenciának. Az Xbox divízió viszont inkább visszafogott sikereket ért el néhány kifejezetten kudarcosnak értékelhető próbálkozás mellett, minek következtében a redmondiak stratégiájában új irányok is megjelentek. Biztos vagyok benne, hogy ennek köszönhetjük, hogy ismét erősen nyitott a PC-s gaming felé (amit szerencsénkre a PlayStation is követett), ahogy azt is, hogy újra elővett olyan, korábban a süllyesztőbe került szériákat, mint a Microsoft Flight Simulator, vagy éppen az Age of Empires.
Ugyan 2009-ben azzal az indoklással zárták be a sorozatot életre hívó Ensemble Studios kapuit (a csapatét, amelynek még még konzolra is sikerült élvezetes stratégiai játékot fejlesztenie a Halo Wars képében), hogy nem éri meg fenntartani a továbbiakban. Ezzel burkoltan azt is elismerte a Microsoft, hogy a stratégiák műfajának nem terem már sok babér, ám mikor fontossá vált, hogy a zöld csapat is fel tudjon mutatni évtizedes múltra visszatekintő franchise-okat, ismét előkerült az AoE. Az Age of Empires IV elkészítését a Relic Entertainmentre bízta (a belsős World's Edge felügyelete alatt), mely csapatnak szintén van mit bizonyítania a közönség által lehúzott Dawn of War III után.
A széria másfél évtizedes kihagyást követően érkező első teljesen új epizódját látszólag úgy pozicionálták az alkotók, hogy tökéletesen tudatában voltak annak, hogy egy mára rétegműfajjá lett zsánerben készítenek új játékot, aminek a modern kor kívánalmai mellett meg kell felelnie egy széles játékosréteg kívánalmainak, illetve az elődei által megteremtett hagyományoknak. Lássuk, hogyan vették ezeket az akadályokat a játék egyes szakaszaiban.
A leglátványosabb történelemjegyzet
Az oktatóküldetés után - erre később még kitérek - valószínűleg a legtöbben először a kampányra kattintanak majd az elérhető játékmódok közül. A sorozat korábbi részeinek hadjárataitól némileg eltérően a készítők ezúttal teljesen arra hegyezték ki a narratívával is ellátott küldetéseket, hogy egyfajta történelmi szórakoztató dokumentumfilmet készítsenek, aminek a legizgalmasabb részei közben átvehetjük az irányítást. Ez azt jelenti, hogy a négy kampány során négy történetet ismerhetünk meg, amik nem egyetlen személyről szólnak, hanem egy hosszabb konfliktust, vagy egy nép bővebb történetét ölelik fel.
Így a normannokkal az angol és francia területekért vívott harcokat vívhatjuk meg a jól ismert 1066-os hastingsi ütközettől egészen az 1217-es második lincolni csatáig, ennek majdnem közvetlen folytatásaként a francia küldetések a százéves háború pillanataiból szemezgetnek. Majd keletebbre nézve a mongol Aranyhorda hódításait követhetjük ötven évig az európai seregek (bizony, a muhi csata is egy a játszható küldetések sorában) és a kínaiak ellen, végül a Moszkvai Nagyfejedelemség felemelkedésében játszhatunk szerepet a mongolok, és a környékbeli szláv államok kárára. Az egyes küldetések között, illetve befejezésükként pedig kifejezetten igényesen elkészített, informatív videókat tekinthetünk meg, amikben egy narrátor vázolja, hogyan alakult az adott történelmi kor a legutóbbi misszió óta, kik a következő csata szereplői, és mi a konfliktus tétje.
Az Age of Empires IV ezen aspektusa kifejezetten kellemes meglepetést okozott, ugyanis egyáltalán nem érződtek a magyarázó részek fölösleges helykitöltőnek, és nem is untattak. A videók hossza, az előadásmódjuk és az igényes művészi munkával kiegészített valódi felvételek nem keltették egy kis költségvetésű, délutáni History Channel-film érzetét, épp elég hosszúak ahhoz, hogy ne törjék meg nagyon a játék ritmusát, de van elég idejük érdemi információt átadni. Aki pedig még többet tanulna az adott történelmi korokról, az további szövegeket és információs videókat nézhet meg például a mongol íjak készítéséről, a csatalovak nevelésről, vagy épp a kard és a szablya közötti különbségekről.
Ami pedig magukat a küldetéseket illeti, a Relic csapata ugyan nem tett le semmi korszakalkotót az asztalra, mégis érdekes missziókat tervezett. Az Age of Empires kampányaiban izgalmasan váltják egymást a standard összecsapások, amelyekben a bázisunkon egy olyan sereget kell toboroznunk, amivel át tudunk gázolni az ellenfél városán, és a formabontóbb feladatok, amelyekben gazdaság nélkül kell érvényesülnünk. A pályatervezők kreatívan alkalmaznak speciális képességekkel bíró hősöket, egyedi módon megszerezhető erősítést, különleges feladatokat, ahogy kiváló ütemérzékkel variálják azt is, mikor indítanak offenzívára és mikor kell foggal-körömmel védekeznünk.
Külön bónusz, hogy némelyik kampány (az orosz és a mongol küldetések során ezt többször éreztem, mint az angolokat vagy a franciákat terelgetve) az egyes frakciók egyedi mechanikáit is segít elsajátítani. Kár, hogy a maradék négy frakciót (a kínaiak, a Német-Római Birodalom, a Delhi Szultanátus és az Abbászida dinasztia) kizárólag az MI ellen vívott meccsekben, vagy multiplayerben ismerhetjük meg.
Ne maradjon ki a tiszti képzés
A Microsoft játékaihoz hasonlóan az Age of Empires IV is már a megjelenése napján bekerül a Game Passba, illetve ahogy már a bevezetőben is kitértem rá, az RTS-ek ma már közel sem számítanak akkora slágernek, mint az AoE fénykorában. Ráadásul véleményem szerint más zsánerekhez mérten magasabb készségszintet követel meg a műfaj, ami ahhoz szükséges, hogy élvezhessük a játékot és legyűrhessük az elénk állított kihívásokat. Ezért nem meglepő, hogy a készítők gondoltak az olyan játékosokra is, akik csak minimális tapasztalattal csetlenek-botlanak majd a középkori csatatereken, vagy még annyival sem. Ezért kapott a kampány egy rendkívül leegyszerűsített "Story" nehézségi szintet, így még arra is vár kb. 17-20 órányi szórakozás, aki tényleg nem szeretne sokat elsajátítani az RTS-ek trükkjei közül.
Viszont akik hajlandók erre, azoknak ad némi lehetőséget a gyakorlásra a Relic gárdája. Az alapokat viszonylag részletesen bemutató, nagyjából félórás oktatóküldetés mellett rendelkezésünkre áll az Art of War mód is, ebben öt különböző szcenárióban trenírozhatjuk magunkat. Egy-egy feladatban megmutatja egy segítőkész narrátor, mire lesz szükségünk, hogy egy meccs elején beindítsuk a gazdaságunkat - és ha szeretnénk, minél hamarabb eljussunk az AoE IV kezdetét jelentő sötét középkorból a feudális korba -, illetve, hogy a játék későbbi szakaszában hogyan gyorsíthatjuk fel még jobban a meggazdagodásunkat, hogy innen pedig még egy korral előrelépjünk.
Van emellett három további gyakorlatozásra kijelölt küldetés, amelyekben a harc alapjait sajátíthatjuk el. Az elsőben bemutatásra kerül a kő-papír-olló-szerű rendszer, amiben az egyes egységfajták ütnek másikakat, illetve az a néhány tereptípus, amelyek adottságait az előnyünkre fordíthatjuk, míg a második kettőben a fasáncok és a kőfalak elleni hadviselést ismerhetjük meg (ami az ostromgépek mellett a gyalogságunk védelmét és speciális bevetési módszereit is jelenti). Mind az öt szcenárióban kapunk három kihívást (ezek szintidőt, vagy minél kevesebb elveszített egységet jelentenek), amit teljesítve bronz-, ezüst- vagy aranyérmet szerezhetünk bennük.
Ezek ugyan jól elmagyarázzák, hogyan aknázhatjuk ki az Age of Empires IV sajátos rendszereit, hogy minél nagyobb esélyünk legyen a győzelemre, de sokszor általános technikák felett elsiklanak - például jó néven vettem volna, ha a harc vonatkozásában az általános RTS-es mikromenedzsmentről is tanított volna valamit a játék. Ennek következtében viszont, ha van egy olyan játékelem, amit a narrátor által adott tippek alapján nem tudunk igazán elsajátítani, vagy részleteiben kiismerni, akkor az egyetlen lehetőségünk az, hogy újra és újra próbálkozunk.
Ugyanez igaz a nyolc játszható frakcióhoz kapcsolódó Mastery kihívásokra is, amik amellett, hogy kozmetikai tartalmakat oldhatunk fel velük (ezek a zászlónkat és a bázisunk külsejét szabják testre), ráirányítják a figyelmünket az adott civilizáció egy-egy játékmechanikájára, amivel előnyt szerezhetünk. A kezdők tehát sokat megtudhatnak a stratégiai játékokról az Age IV eszközeivel, de ha igazán bele szeretnék ásni magukat a műfajba, valószínűleg máshonnan is kell majd tippeket szerezniük.
Gyere ki a hóra
Márpedig aki a négy történelmi sztoriszál végigkövetése után is hosszú órákat tervez eltölteni az Age of Empires IV-gyel, annak erre minden bizonnyal szüksége lesz. A mesterséges intelligencia elleni csatákban - amiket teljesen testre is szabhatunk, de választhatunk néhány előre beállított, részben történelmi események inspirálta helyzetekből is - ugyan még kiválaszthatjuk a nehézséget, de más játékosok ellen értelemszerűen erre már nem lesz lehetőség.
Az új rész játékmenetét pedig úgy alakították ki, hogy kifejezetten vonzó legyen a széria veteránjai számára is, sőt a feldolgozott kor miatt azt mondanám, leginkább a sorozat csúcspontjának tartott második részre emlékeztet. Ezzel együtt a Relic szinte minden területen bevezetett apró újításokat, amikkel egyrészt némileg modernebbé tette az élményt, másfelől pedig egyedi mechanikákat adott az egyes játszható civilizációknak, ezzel különleges hangulatot kölcsönözve nekik akkor is, ha csak kevésben térnek el az összes játszható frakció alapját adó rendszerektől.
Így például a bárányokat továbbra is megtalálhatjuk a pályákon elszórva, amik könnyű élelmiszerforrás mellett a felfedezésre is jó okot adnak a játék korai szakaszában. A gyapjas haszonállatokat viszont csak a felderítők tudják hazaterelni, akiket most már nem a lovardában, hanem az első pillanattól a városközpontunkban képezhetünk ki. Ezt a mechanikát használta fel aztán a Relic csapata, hogy a mongolok nomád életmódját szemléltetni tudja, ezzel a frakcióval nem létesíthetünk farmokat, csupán legelőket, amik időnként bárányokat spawnolnak, hogy munkásaink feldolgozhassák őket.
Visszatérnek továbbá a sorozat ikonikus szerzetesei, akik változatlanul képesek meggyógyítani csapatainkat, ám a mémmé vált térítői képességüket (amivel lenyúlhatjuk az ellenfél egységeit) csak akkor vethetjük be, ha kézben fognak egyet a pályákon elrejtett relikviák közül - amik így szintén új funkciót kaptak az aranytermelés mellett. A Német-Római Császárságot irányítva ráadásul munkásainkat is inspirálhatjuk, hogy jobban dolgozzanak. Az iméntiek mellett még sok példát felhozhatnék, arra, miként modernizáltak a fejlesztők az Age of Empiresre jellemző játékelemeket, illetve hoztak be újakat, hogy még jellegzetesebbé tegyenek egy-egy frakciót.
Ez hadüzenet?
Bőven merít tehát az Age of Empires IV a sorozat hagyományaiból (főleg az AoE II-ből), de ez azt gondolom, hogy kifejezetten előnyére válik. Emellett a Relic készítői újítottak annyit a játékmeneten, hogy az 2021-ben is korszerűnek érződjön, illetve hogy az utóbbi években kiadott remasterekhez képest is tudjon újat mutatni.
Az újragondolt kampány beváltja az ígéretét és tényleg releváns történelmi kontextussal látja el a küldetéseket, ezzel érdekes, informatív élménnyé téve mindegyiket. Emellett az RTS műfajban kevésbé járatos gamerek felé is nyitottak az alkotók, mind a skálázható nehézség, mind az oktatómódok, mind a baráti gépigény eszközével. Ezzel együtt sem gondolom azonban, hogy évek múlva hasonló klasszikusként tekintenénk vissza rá, mint a második részre, mivel forradalmi újítást nem tartalmaz a játék
