Hirdetés

Ancestors Legacy teszt - vérrel írt történelemkönyv

|

Ki hitte volna, hogy a Hatred alkotóinak következő játékát nem a polgárpukkasztás, hanem a szórakoztató játékmenet miatt kapja majd fel a közönség?

Hirdetés

Mióta szakállam van, valamiért jobban érdekelnek a vikingek. Nem lettem hagyományőrző, nem tülökből iszom a reggeli kávét, és falvakat gyújtogatni sem járok, de mégis van valami, ami összeköt a történelem egyik legrettegettebb népével. Az utóbbi időben számos játékban megjelentek valamilyen formában a skandináv harcosok, legyen az a For Honor vagy a Hellblade: Senua's Sacrifice, azonban viszonylag ritkán fordul elő, hogy történelmileg hiteles ábrázolással mutatják őket.

Az Ancestors Legacy fejlesztői azt ígérték, nagy hangsúlyt fektetnek majd arra, hogy amennyire csak lehet, valósághűen fessék le a történelem e szakaszát, így ne is számítsatok olyan ábrázolási módokra, mint mondjuk a szarvakkal díszített sisak. És még ha ehhez többé-kevésbé tartották is magukat a srácok, azért nem kell mindent készpénznek venni, amivel a kampányban találkozunk majd.

Hirdetés

Megtörtént események alapján

A fejlesztők azt kérték a tesztelőktől és videósoktól, hogy ne spoilerezzék el a kampány fordulatait, ami már csak azért is furcsa kérés a részükről, mert ha valóban történelmi témákat dolgoznak fel, akkor ezek a históriák már nem lesznek olyan meglepőek. Nem tudom, mi az a nemzetközileg is elfogadott idő, aminek elteltével már nem számít spoilernek valami, de szinte biztos vagyok benne, hogy az a durván ezer év, amennyivel ez a játék napjaink előtt játszódik, már lefedi ezt. Az Ancestors Legacy mind a négy frakciója saját kampányt kapott, ezeket azonban nem játszhatjuk teljesen tetszőleges sorrendben.

Mindenképp a viking sztorival indítunk, ezt követően oldódik fel a germánok, angolszászok és szlávok kalandjait bemutató, öt-tíz fejezetből álló kampány, amely mindenestől legalább 20-30 órányi szórakozást ígér. Ez idő alatt megismerkedünk majd az egyes népek legfontosabb egységeivel, képességeivel és specializációjával, miközben megpróbáljuk teljesíteni a legkülönfélébb feladatokat. Van itt minden az éjszakában lopakodástól a várostromig, az időre végrehajtott támadástól a bázisvédelemig. Van olyan küldetés, amikor meg kell mentenünk valakit, míg máskor pont, hogy ki kell iktatnunk egy fontos célpontot. Ugyanakkor amennyire változatosak maguk a küldetések, annyira lehangoló a narratíva és a dialógusok. Sejtem, hogy a vérben tocsogó vikingek nem barokk körmondatokban fejezték ki magukat, de ennél azért talán egy kicsit jobban is megerőltethették volna magukat az írók.

A fejlesztők elmondták, hogy mivel a konzolos játékosok várhatóan nem lesznek olyan kompetitívek, különösen nagy hangsúlyt fektetnek majd a kampányra, és tényleg nem aprózták el a dolgot, ráadásul a későbbiekben ezt tovább bővítik majd. Bár kétségtelen, hogy ezeknek a hősöknek és csatáknak nyoma van a történelemkönyvekben, néhol azért megnyomta a tollat a narratíváért felelős csapat, és picit túlromantizáltak ezt-azt, hogy jobb fényben tüntessék fel a harcosokat. Persze értem én, hogy pár védtelent kifosztani nem olyan látványos, mint egy erődöt ostromolni. Szerencsére azért nagyon nem szálltak el a fiúk, úgyhogy bőven lesz minek örülnie azoknak is, akik betéve tudják a Wikipédia vikinges aloldalát.

Bele a mély vízbe

De a kampány így is csak bemelegítés, vagy ha úgy tetszik, tutorial, amely felkészít bennünket a skirmish csatákra és a multiplayer összecsapásokra. Itt mutatkozik majd meg igazán, hogy sikerült-e elsajátítanunk az alapokat, értjük-e eléggé az egységek közti összefüggéseket. A gyalogosok közt például egy kő-papír-olló rendszer teremti meg az egyensúlyt: a baltások könnyedén lenyomják a lándzsásokat, akik viszont a pajzsosok ellen remekelnek. Ennek a játék késői szakaszában is fontos szerepe lehet, hiszen csaták mehetnek el a helytelen pozicionáláson, ugyanakkor a meccsek kezdetén sem elhanyagolható, hiszen ha tudjuk, hogy ellenfelünk viking harcosokkal próbál majd meg dominanciát szerezni a fontos területek felett, akkor odaküldhetjük pajzsos szlávjainkat, és az északiak máris fülüket-farkukat behúzva menekülnek majd.

A győzelemhez vezető úton a taktika lesz a legfontosabb fegyverünk. Egységeink osztagokba rendeződve állnak rendelkezésünkre, ezekből pedig legfeljebb tízet irányíthatunk egyszerre, vagyis nem járható út, hogy egyszerűen gyűjtögetjük a sereget, aztán majd nyers erővel átgyalogolunk az ellenség védelmén. Az alapegységeken kívül minden frakció specializálódik valamire (erről bővebben a keretes írásban), ezeket pedig maximálisan ki is kell használnunk, ha érvényesülni akarunk. Az osztagok egyedi képességekkel is rendelkeznek, amelyek megfutamíthatják az ellenséges csapatokat, vagy épp ellenkezőleg, a harcmezőre szegezhetik őket, hogy esélyük se legyen visszavonulni. A terepviszonyok kihasználása fontos stratégiai előnyhöz juttathat bennünket, de alkalmazkodnunk kell az időjárási viszonyokhoz (az eső például nem kedvez az íjászoknak), és az is megboríthatja az erőviszonyokat, hogy éjszaka épp csak az orruk hegyéig látnak a katonák, így nehezebben veszik észre az általunk felállított csapdákat, hacsak nem gyújtanak fáklyát, ami viszont elárulja pozíciójukat.

Ezen a téren kifejezetten kiemelkedőt nyújt az Ancestors Legacy, és még ha nem is tudunk annyira taktikázni az egységek helyezkedésével, mint mondjuk egy Total War játékban, nem várhatjuk, hogy a rendezett csürhe alakzatban vonuló zsoldosaink megnyerjék nekünk a háborút. Ha sikerül oldalba vagy hátba kapni az ellenséges csapatokat, durván leesik azok morálja, és könnyebben elbánhatunk velük. A helyezkedés már csak azért is fontos, mert a távolsági egységek nem válogatnak: ha a saját csapataink mögül próbálunk meg nyílzáporral tömeget oszlatni vagy hajítógéppel lezúzni a támadókat, akkor abba a saját seregeink is belepusztulhatnak.

Szerencsére lesz időnk a csatákra koncentrálni, ugyanis sem a nyersanyagok gyűjtését, sem az építkezést nem kell folyamatosan szemmel tartani. Az épületeket egyetlen gombnyomásra fix helyen állítja fel a játék, nem kell azzal bajlódnunk, hogy mit hová tegyünk le. Ez elsőre unalmasnak tűnhet, de mivel nagyon kevés nyersanyagból kell gazdálkodnunk, viszonylag ritkán fordul majd elő, hogy mindent megépítünk, általában priorizálnunk kell majd az épületek közt is. A három fő nyersanyagot sem nekünk kell összekapargatnunk: a gazdaságot a térképen található falvak elfoglalásával és megtartásával indíthatjuk be, amelyek aztán automatikusan termelik a javakat. Ha sikerül kiszorítanunk ezekből az ellenséges egységeket, szép lassan megfojthatjuk őket gazdasági és ebből adódó katonai fölényünkkel, nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy mindössze tíz alakulatunk lehet, ezek pedig könnyen lemorzsolódnak, ha egyszerre több különböző célpontot is az irányításunk alatt akarunk tartani, és még az ellenfél bázisát is megpróbáljuk fenyegetni. Ha pedig elveszítjük a falvakat, megszűnnek az utánpótlási vonalak, egységeink felzabálják a készleteket, és amikor elfogy az élelem, moráljuk is azonnal lezuhan. Így hiába volt stabil katonai fölényünk, ha átadjuk az irányítást a kulcsfontosságú területek felett, egyik pillanatról a másikra megfordulhat a meccs.

Folytassa, kérem!

Kicsit sajnálom, hogy legfeljebb 3v3-ban játszhatjuk a multit, de mivel így is lehet a képernyőn egyszerre akár több száz egység (hiszen az alakulatban lévő katonák mind külön számolódnak, saját életerővel rendelkeznek), érthető, hogy nem akartak feljebb menni, főleg azt figyelembe véve, hogy Xbox One-ra is érkezik a játék. Grafikailag nem lehet okunk panaszra, a legtöbb RTS-nél szebb lett, és akkor még nem is beszéltünk olyan apróságokról, mint a harcok után véráztatta páncélban masírozó katonáink vagy az akciókamera, amellyel szinte TPS nézetig közelíthetünk, hogy ne maradjunk le semmiről. Az animációk kifejezetten brutálisra sikeredtek, meglett az eredménye a motion capture-rel rögzített mozdulatoknak. Az ütéseknek súlya, lendülete van, a lemészárolt parasztok pedig rongybabaként esnek össze. Erre a részre nagyon odafigyelt a Destructive Creations, de hát nem is lepődtünk meg, mégis csak a Hatred fejlesztőiről van szó.

Néhány dologgal sajnos nem készültek el a srácok a megjelenésre, így a kampány 40 helyett csak 30 fejezetből áll, de megígérték, hogy a lehető leggyorsabban pótolják a kimaradt szálakat. Szintén kellett volna még idő ahhoz, hogy a többjátékos módot érdekesebbé tegyék. Jelenleg semmilyen fejlődési rendszer nincs a játékban, pedig ha a győzelmekkel új ikonokat, páncélokat, skineket oldhatnánk fel, valószínűleg többeket érdekelne ez a vonal. Ugyanígy hiányzik a ranglétra is, ami bevonzaná a kompetitív játékosokat. Az Ancestors Legacy azonban ezek ellenére is kifejezetten szerethető, és legalább 40-50 órányi szórakozást biztosan nyújt majd a műfaj szerelmeseinek. Hogy aztán ezt a még érkező kampány, az esetleges új frakciókat hozó DLC-k vagy a modtámogatás meddig tudja kitolni, az már a jövő zenéje.

Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!

Ancestors Legacy
Vikingnek lenni még mindig jó.
Ami tetszett
  • Változatos küldetések
  • Látványos grafika
  • Taktikai lehetőségek
Ami nem tetszett
  • Kevés egység
  • Multiban nincs fejlődés és ranglétra
  • Lehetne erősebb a narratíva
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)