Annyi magányos hÅ‘ssel harcolhattunk TPS-ekben: Sam Fisher, Max Payne, Lara Croft, Indiana Jones... A többtagú taktikai shooterek sem ritkák, hiszen itt van nekünk a Gears of War, Ghost Recon: Advanced Warfighter - sÅ‘t, bizonyos tekintetben a Mass Effect is ide sorolható. Talán egyetlen téma maradt még érintetlenül ezen a téren a TPS-eknél: az Army of Two-ban - ahogy cÃme is mutatja - egész pontosan két marcona kommandós arcot irányÃthatunk.
„Mi vagyunk a zsoldosok..."
A játék fÅ‘szereplÅ‘i, Salem és Rios sem a megszokott jóvágású, macho jófiúk, akik az USA-ért és a szabad világért kockáztatják életüket. Frászt! HÅ‘seink zsoldosok, akik pusztán bÅ‘séges suskáért irtják küldetésrÅ‘l küldetésre az arab és távol-keleti terroristákat. Az állami hadseregen csak röhögnek, hogy mennyire lassúak, rosszul felszereltek és mekkora birkák hozzájuk képest. A játék tehát igyekszik olyan távol állni az unalmas politikai korrektségtÅ‘l, amennyire csak lehet. HÅ‘seink cinikus, sokat megélt, illúziók nélküli figurák és véres munkájukkal pusztán saját egzisztenciájukat akarják szinten tartani, a hazafias szempontok egyáltalán nem vezérlik Å‘ket. A köztük lezajló párbeszédek egyszerre pörgÅ‘sek, reálisak és életszerűek - nagyon sokat dobnak az Army of Two hangulatán. A sztorit sem hanyagolták el: saját szervezetünket belül valamilyen árulás rohasztja szét, illetve egyre több társunkat árulják el és ölik meg. Miközben különbözÅ‘ egzotikus helyszÃneket irtjuk a terroristákat küldetésrÅ‘l küldetésre, fokozatosan derül fény arra, ki áll az árulások mögött.
Nem, egyedül tényleg nem megy
Az Army of Two maximálisan arra ösztökél, hogy minden akciónkat a társunk segÃtségével hajtsuk végre és egyedül esélyünk sincs arra, hogy legyűrjük az arab terroristák hullámait. Társunkkal legtöbbször fedezÅ‘ tüzet kell biztosÃtanunk, hogy lehetÅ‘leg megkerüljük az ellent és kilÅ‘jük fedezéke mögül. Az „aggro" kifejezés ismerÅ‘s lehet a World of Warcraftból: nagyjából úgy is működik, mint a jól ismert MMORPG-ben, tehát miközben társunkkal bÅ‘szen lövetjük a célpontjainkat, hogy csak rá figyeljen, addig nekünk meg kell kerülnünk és oldalba kell kapnunk Å‘ket. Van, ahol ez a taktika csak ajánlott, máshol (a különbözÅ‘ bossoknál) viszont kötelezÅ‘, különben nem bÃrjuk leszedni az ellent, csak hátulról. Kicsit ettÅ‘l az akció természetellenes is és a harci szituációk valamennyire mesterkéltek, azonban ezért bÅ‘ségesen kárpótol a rengeteg taktikázás, amelyet akár egy haverral (úgy az igazi), akár a gépi mesterséges intelligencia által vezérelt kommandós társsal alkalmazhatunk.
Ugye nem is gondoltad, mire lehet jó egy kocsiajtó?
Emellett újszerű és jópofa harctéri megoldásokkal is találkozhatunk: az egyik ilyen például, amikor felkapunk egy autóajtót és azt elénk tartva megyünk előre, miközben társunk lövi az ellent.
Az MI egyébként összességében jó, de sajnos néha elÅ‘fordul, hogy nagyon furán viselkedik. Például, ha nagyon lesérül saját emberünk és leül a földre, hogy társa vonszolja fedezékbe és ott gyógyÃtsa fel, akkor bizony idÅ‘nként a lehetÅ‘ legidétlenebb helyekre képes odahúzni minket a másik arc, ahol garantáltan miszlikbe lÅ‘nek.
Összességében azért a játék a döcögős MI ellenére nagyon nagy fun: elég annyi hozzá, hogy tegnap este nyolc körül leültem mellé és hajnali háromig toltam, annyira rákattantam.
„Irak tours", sok látványossággal
A játék grafikája igen ütÅ‘s: a textúrák tűélesek (fÅ‘leg 1920*1080-as full HD felbontáson), akár a különbözÅ‘ házak és sziklák falait, hÅ‘seinek és az ellen ruházatát, ijesztÅ‘ maszkjaikat, vagy a fényviszonyokhoz kötÅ‘dÅ‘ különbözÅ‘ effektusokat nézzük. A készÃtÅ‘k ügyeltek is a részletekre: a falakon kommunista, vagy az arab terroristák jelképeire emlékeztetÅ‘ rajzokat láthatunk, és a különbözÅ‘ épületet és járművek is teljesen életszerűek.
Nagyon szép még vÃzábrázolás is, illetve különösen el voltam ragadtatva attól a pályától, sziklás szakadékok között repkedtem egy ejtÅ‘ernyÅ‘vel.
Ide érdemes „bevonulni"
Az Army of Two egy remek és rendkÃvül addiktÃv kis TPS, sokféle jópofa ötlettel és csak pár enyhén amatÅ‘r hiba rontja le, mint például a kissé monoton pályatervezés, vagy az tény, hogy a rövid játékidÅ‘t a készÃtÅ‘k bizonyos helyszÃneken KÃna lakosságának megfelelÅ‘ ellenséggel próbálják palástolni...
EttÅ‘l függetlenül mindenképpen ajánlom minden TPS rajongónak, akár a taktikai, akár az akciódúsabb shootereket kedveli. StÃlusos, aránylag jól kidolgozott, érdekes cucc, Xbox 360-on és PS3-on egyaránt üt.
GameStar
