Viszonylag nagyobb összegben mernék fogadni arra, hogy Egyiptom kapcsán a legtöbbeknek a piramisok mellett egyből a múmiák ugranak be. Láttuk már őket temérdek jobb-rosszabb mozifilmben, olvastunk róluk éppen eleget, és természetesen videojátékokban is gyakran felbukkantak a pólyába csavart császkáló halottak. Cseppet sem meglepő, hogy az Assassin's Creed Originsből sem maradhattak ki Boris Karloff rokonai, a The Curse of the Pharaohs DLC pedig pont rájuk koncentrál. Ráadásul rögtön nem is csak egy múmiát kapunk, négy híres fáraó tér vissza az alvilágból azért, hogy borsot törjön Bayek orra alá.
Négy túlvilág jobb mint egy
Egészen pontosan négy évvel járunk az alapjáték eseményei után. Hősünk ekkor kap levelet, amelyben felhívják figyelmét a Thébát sújtó rettenetre: élőhalott fáraók terrorizálják a békés lakosságot. Könnyű kitalálni, hogy vajon mi állhat mindennek hátterében, így Bayek egyből az új régió felé veszi az irány, amely méreteit látva már jóval kisebbnek tűnik az előző DLC területe. Luxor és Karnak templomai meglehetősen pofásan festenek, de maga a táj pontosan olyan képet mutat, mint amit eddig is megszoktak, és talán már kicsit meg is untak a játékosok. A mellékküldetések is a szokásos sémát követik, nagy újításra itt sem kell számítani. A The Curse of the Pharaohs DLC viszont behoz egy olyan izgalmas új vonalat, amely talán az egész széria legjobb bővítményévé emeli őt. Ez pedig nem más, mint a túlvilági helyszínek megjelenése és is misztikus élőhalottak támadásai.
A thébai térséget négy fáraó látogatja meg időnként, őket legyőzve is szerezhetünk például abból az új nyersanyagból, ami elengedhetetlen a cuccaink továbbfejlesztéséhez. Az említett hozzávalóból azonban meg többet találunk a négy régóta halott uralkodó saját kis világában. Ez a négy terület a fáraók sírkamráiból érhető el, és valóban markánsan különböző mesebeli helyszíneket járhatnak be azok, akik nem félnek megismerni a másvilág arcait. A túlvilágon nem hétköznapi katonák ellen harcolunk, hanem Anubisz istenség sakálfejű csatlósai törnek az életünkre, sőt kisebb tankok méreteit felülmúló skorpiók is csak arra várnak, hogy közelebbről is megismerhessék fegyverünk hegyesebbik végét. Az egyik ilyen alvilági helyszín például egy hatalmas aranysárga búzamező, amin úgy ringatóznak a méretes hajók, mintha csak a tengeren suhannának - mindez pedig festői szépségű látványt kínál. Az egyiptomi mitológiából ismert emberfejű madarak ugyancsak állandó társaink lesznek ezeken a titokzatos helyeken, velük lesz teljes az egyedi hangulat.
Maradnánk még, ha lehet
A DLC egészen az 55-ig emelt szintkorlátot (ha valaki még túl alacsony szintű az új kalandhoz, akkor egyből 45. szintre ugorhat egyébként), sőt még ezen felül is tartogat kihívásokat. Teljes kipucolása, vagyis az utolsó elrejtett kis kincs megtalálása is nekem nagyjából 14-15 órát emésztett fel. A thébai szál már igazából láthatóan csak ujjgyakorlat volt a készítőknek, a már ismert tájat kellett kicsit újrahasznosítani. Az egyiptomi túlvilág különböző formáinak megjelenítése és élettel megtöltése (bármekkora oximoron is ez) viszont valóban zseniális munka. Az eltérő fegyvereket forgató fáraók elleni bossharcok izgalmasak és kellően nehezek, alaposan fel kell kötni az aszaszingatyót, ha le akarjuk őket nyomi. Ehhez az új megszerezhető képességek is nagy segítséget nyújtanak, a másvilágon automatikusan töltődő nyilakat adó skillt például azonnal érdemes kioldani.
Nagyon remélem, hogy nem most láttuk utoljára Bayeket, és a korábbi pletykáknak megfelelően csak egy trilógia kezdete volt az Origins. Igazán hozzám nőtt a főszereplő, akit nagyon szívesen irányítanék az ókori Hellászban és Rómában is. Ha viszont ez volt az utolsó közös kaland, akkor nagyon örülök, hogy így köszönhettünk el tőle.
