Pár hónappal ezőtt rám jutott (pontosabban térden állva, tisztességtelen ajánlatokat felkínálva kikönyörögtem mazurtól) a Borderlands-teszt megírása, de sajnos amennyire vártam a játékot, annyira azért nem jött be. Persze nem volt rossz alkotás, az FPS-elemek pedig szinte tökéletesre sikerültek, de mégis elég sok hiányosság akadt benne, különösen változatosság és kiemelkedő sztori/karakterek terén. Ettől függetlenül a játék megfelelően sikeres lett, és mint az manapság trendi, érkezett is hozzá az első DLC, The Zombie Island of Dr. Ned címen. Ebben az esetben már kevésbé lelkesedtem a tesztért, mint az alapjáték megjelenése előtt, de végül is Welder, a 38. szintű zsoldos úgyis ott pihent még a merevlemezen, szóval semmibe nem került egy délelőttöt eltöltenem a DLC végigjátszásával. Lássuk, mit sikerült összehoznia a Gearboxnak.
Amit már megszoktunk
Mielőtt belevágnék abba, hogy milyen újdonságokat hoz a csomag, gyorsan felvázolom, hogy mi az, ami semmit nem változott: a játékmenet. Ugyanazt a feszes FPS-élményt kapjuk, amit eddig is (persze ez nem meglepő, hiszen a DLC-k nem szoktak belenyúlni a játék alapjaiba, csak ráaggatnak ezt-azt), aminek örültem, mert már az alapjátékot is ez tartotta össze nálam az érdektelen történet, irritáló karakterek és monoton darálás közepette. Hogy kapunk-e új fegyvereket, arról fogalmam sincs, mert csak kutyafuttában vetettem pillantást az ellenfelek által elhullatott puskákra, aztán megállapítottam, hogy az enyém jobb, majd szaladtam is tovább, de az biztos, hogy ezen a téren sem számíthsemmi egetrengetőre. Sőt, még a szintkorlát is maradt a régi és a skillek sem változtak (legalábbis annyit nem, hogy az észrevehető legyen játék közben). Mi az, ami ezek után új? A helyszín, a történet és az ellenfelek... többnyire.
Zombikalipszis
Már az alapjátéknál is feltűnt, hogy az írók annyira erőltetik magukról egy rendkívül fiatalos, laza, popkultúrában jártas csapat képét, hogy napjaink zombis trendjének meglovagolása nem várathat sokat magára. Persze akkor már be volt jelentve a The Zombie Island of Dr. Ned, szóval annyira nem éreztem magamat okosnak, hogy előre tudtam, mi következik, de az biztos, hogy egyáltalán nem meglepő a DLC alapkoncepciója.
A történet szerint Dr. Ned (akinek semmi köze nincs a Fryarstone-béli Dr. Zedhez, de erről majd később) Jacob's Cove kicsiny közösségén kísérletezve az emberek 97 százalékát élőholttá alakítja és ránk hárul a feladat, hogy felszámoljuk a hullasereget majd Dr. Nedet. Ennyi a teljes sztori, nem nagyon csavargatják semerre, de azért kellemetlenül feszengtem a székben játék közben, mert nem tudtam mit kezdeni Dr. Ned (akinek semmi köze a Fryarstone-béli Dr. Zedhez) szerepével. Hiszen már a címben is benne van, hogy ő tehet az zombikitörésről, ahogy megérkezünk, mindenhol graffitiket találhatunk „Ned kinyírt mindenkit" feliratokkal, a legelső mellékküldetés audionaplóiban a naiv favágó olyan kijelentéseket tesz, hogy „Fura módon azok az emberek válnak először zombivá, akik Nedet (akinek semmi köze a Fryarstone-béli Dr. Zedhez) látogatják meg gyógyszerért"... és ennek ellenére a játék a kétharmadánál úgy tesz, mintha nekünk most meg kellene lepődnünk azon, hogy a doki a rosszfiú.
Humor?
Már az alapjáték is elég komolytalanra sikerült, de a DLC még nagyobb hangsúlyt helyez a poénokra és vicces helyzetekre... aminem tesz jót neki, ugyanis csak nyilvánvalóbbá válik, hogy az írók humorérzéke valahol Friedberg & Seltzer (Epic Movie, Date Movie, Disaster Movie és hasonló filmművészeti remekek) szintjén mozog: buta, erőltetett, kínos. Ha néha belenyúlnak egy igazán jó poénba, azt addig ismétlik, hogy már a könyökünkön jön ki. Legjobb példa erre Dr. Ned (akinek semmi köze a Fryarstone-béli Dr. Zedhez), mert a játék legjobb poénja az, amikor meglátjuk és rájövünk, hogy miért nincs semmi köze a Fryarstone-béli Dr. Zedhe(ezért nem is lövöm le). Azonban ettől kezdve annyit halljuk azt, hogy Dr. Nednek (akinek semmi köze a Fryarstone-béli Dr. Zedhez) semmi köze a Fryarstone-béli Dr. Zedhez, hogy a végén már meg akartam ütni a dokit (akinek semmi köze a Fryarstone-béli Dr. Zedhez... remélem, érzitek már ti is a feltörő agressziót, abba is hagyom, mielőtt valaki szájbavág).
Köszönjük, hogy minket választott!
Dr. Nedhez hasonló sorsra jut a játék másik új karaktere is: a Jacob Corporation segítőkész ügyintéző kisasszonya, aki a történet vége felé bukkan fel (csak a hangja, személyesen nem találkozunk). Ő elvileg a lelketlen bürokráciát hivatott kifigurázni, de a finoman kidolgozott humor az első két mondata után repül ki az ablakon és felváltja a „Haha, érted, a nagyvállalat nem törődik az emberek életével! Érted? ÉRTEEED?!!"-jellegű szájbarágás.
Hozd el ezt, öld meg azt
A mellékküldetések sem fognak senkinek meglepetést okozni: a szokásos módon meg kell ölnünk valamit/valakit a térkép egyik sarkában, el kell hoznunk valamit a másik ából vagy audionaplók után kell rohangálnunk. A felénél fel is adtam ezek keresését, hogy minél gyorsabban a fősztori végére érjek, mert nem volt kedvem mesterségesen felfújni a játékidőt az MMO-k legrosszabb pillanatait idéző rohangálással és darálással.
Változatosság
Szerencsére van, ami dicséretére válik a DLC-nek, ez pedig a változatosság az alapjátékhoz képest: szemben egyes próbálkozásokkal (feléd pislogok, Bring Down The Sky), itt nem csak újrafelhasznált üres területeken bóklászunk, Jacob's Cove-nak egyénisége van: fák, fakunyhók, házak a vízen... összetéveszthetetlen a korábban már megismert helyszínekkel. Az ellenfelekre sem lehet panasz: bár felbukkan néhány újrafestett modell (pl. zombipszichó), de elég sok új is akad ahhoz, hogy ez ne legyen zavaró. A viselkedésük terén azért sok változás nem történt: a legtöbben közel jönnek és ütnek (elvégre zombikról van szó), néhányan pedig elég okosak a fegyverhasználathoz, vagy egyszerűen csak profi távolhányók, ők messzebbről ostromolnak.
Összességében a The ZoIsland of Dr. Ned a DLC-mezőnyben valahol a középkategóriában foglal helyet: láttam már sokkal rosszabbakat is (például letölthető új ruhadarabok egyes játékokban), de kicsit céltalannak érzem: nem hiszem, hogy bárki is a történet miatt játszott volna a Borderlandsszel, ez a letölthető csomag pedig csak ezen a téren hoz újat. Ha 3-5 órát eltöltötök az alapjátékban Crimson Lance-vadászattal, hasonló játékélményt kaptatok pluszköltség nélkül, mintha megvennétek a DLC-t. Akinek mégis zombiirtásra fáj a foga, az döntse el, hogy ez megér-e neki 10 eurót.
2010. január archív
