A „13” számunkra nem ismeretlen szám, hiszen készült már ezzel a címmel egy zseniális, képregényes stílusú FPS, csak azt római számmal írtak. Amikor a sajtómeghívó emailt megláttam, először azt hittem, ennek adaptációjáról van szó, hiszen ez a film és az eredeti képregény is francia. Azonban később kiderült, hogy ez a 13 egy másfajta történetet mesél el, bár a 13-as szám (amely grúz nyelven – mely a rendező anyanyelve – „tzametit” jelent) itt is a főszereplőt jelöli…
„Amikor a villany kigyullad, lőjenek!”
Hősünk (George Babluani) egy fiatal grúz építészmunkás, aki egy dél-franciaországi, tengerparti városban, egy lepukkant, drogos gengszter házának tetőberendezésén dolgozik. A gengszter időnként összeesik: ilyenkor a felesége odaparancsolja a srácot, hogy segítsen bevinni a házba, és együtt életet lehelnek a férfiba. Egy hasonló eset alkalmával a gengszter meghal, így a fiatal építész nem kapja meg a pénzét, ám a véletlen folytán birtokába jut egy levél, amelyet még a drogos bűnözőnek szántak.
A srác pénzt remélve követi a levélben leírt utasításokat és így a halott gengszter helyére beállva egy hosszú és jól megszervezett útvonalon keresztül egy különös helyre kerül, ahol akaratán kívül egy borzalmas sport részesévé válik. A játék lényege, hogy tizenhárom férfi körben áll és egy felpörgetett tárú pisztolyt tart az előttük álló fejéhez, egyetlen golyóval. Amikor egy lámpa kigyullad, akkor meghúzzák a ravaszt. Akinél a mögötte állónál épp a csőben volt a golyó, az meghal. Akinél nem, az életben marad.
Az igazi „játékosok” azonban nem azok a sorszámmal jelölt szerencsétlenek, akik elvállalták ezt az orosz rulettnél is kegyetlenebb véres „sportot”, hanem azok az unott és véres látványosságokra kiéhezett milliomosok és magas rangú politikusok, gazdag üzletemberek, akiknek a kaszinók világa már rég nem nyújt elég izgalmat…
Modern film noir
Géla Babluani sokkoló történetét fekete fehérben meséli el: ezzel és egyéb filmes eszközökkel is a francia film noir stílusát, illetve leginkább Jean-Pierre Melville korai filmjeit idézi. Emellett a fekete-fehér képi világ, illetve a színészekhez közel álló kameranézet már-már háborús, vagy politikai dokumentumfilmekre emlékeztet. A színészek arcán kiülő rettenet, illetve másoknál az teljes őrület látványa rendkívül realista, mi pedig a gyilkos „menetek” során szinte a saját fejünkön érezzük a pisztoly csövét, mielőtt eldördül a lövés.
Maga a történet rendkívül feszes, de eléggé kiszámítható, különösen azok számára, akik otthonosak a film noir műfajában. A felfokozott kegyetlen realizmus és a sztori vezérfonala miatt a Tarantino nevéhez kötött horror, a Hostel is eszünkbe juthat, bár ez a film művészileg lényegesen jobb.
Érdekes és megdöbbentő film a 13 – nem véletlen, hogy Brad Pitt már le is csapott rá és megvette a remake elkészítésének jogát. (A rendező szerencsére marad Géla Babluani.)
Ez az eredeti…
Bár a sztori (unatkozó milliomosok perverz és kegyetlen játékokat játszanak és az ártatlan főszereplő véletlenül belekeveredik) már ismerős máshonnan (Hostel, Tágra zárt szemek, stb.), a művészet és a sokkoló képsorok megfelelő adagolása talán ebben a filmben a legtökéletesebb.
A 13 mégsem hibátlan: gyakran kiszámíthatóak a fordulatok, feleslegesen hosszú a felvezetés, illetve a grúz főszereplő (aki egyébként a rendező öccse) is időnként bosszantóan rájátszik, hogy feltűnően hasonlít az ifjú Robert De Nirora. Ugyanakkor, ha meg akarod nézni az eredeti verzióját annak, amiből egy-két év múlva a kasszasiker Brad Pitt film készül (valami Harcosok klubja jellegű mozira számítok…), akkor szerintem ne hagyd ki, mert a 13 olyan, mint egy igazi fejlövés…
Értékelés: 87%
Kapcsolódó videó: 13 Tzameti trailer
