Hirdetés

Call of Duty: United Offensive

|

Emlékek. Légvédelmi ágyúk hangjai, az ugrásra figyelmeztető vörös fény, a csípős normandiai szél. Később a Stukák vijjogása, az NKVD-s tiszt kegyetlen tekintete, végül a Reichstag véres ostroma. De mindez megérte, hiszen győztünk! Vagy mégsem?

Hirdetés

Tavaly az év egyik legjobb (ha nem a legjobb) FPS-e az Activision kiadó nevéhez fűződött. Nagy szerencséjükre az ő istállójuk címerével robbant a csatatérre egy bizonyos Call of Duty

. A második világháborút szövetséges szemszögből feldolgozó akciójáték hangulata és lendülete még a begyöpösödött stratégákat is arra késztette, hogy elszakadjanak szeretett térképeiktől, apró ikonjaiktól, és maguk is fegyvert ragadjanak a fasiszta fekély kiégetésére (a szerkesztőségből most nem hoznék fel konkrét példát >:D). Hogy mennyire sikerült eltalálni a játékot, azt talán érzékletesen kifejezi az a 80 (leírom így is: nyolcvan) Év Játéka cím, melyet különböző szaklapoktól érdemelt ki szerte a világon (például a GameStar Olvasói Szavazásán is -ender). Tette ezt úgy, hogy szinte minden kritikus fanyalgott az agyonszkriptelt pályáktól, az előforduló furcsa szituációktól és a lineáris játékmenettől. Képzeljük el, mi lett volna, ha ezek is rendben vannak!
A kérdés tehát nem úgy merült fel, hogy lesz-e folytatás, hanem úgy, hogy mikor és milyen lesz. Az időpont ugyebár mostantól kezdve nem kérdőjeles, a másik talányról pedig most szándékozzuk lerántani a leplet.


Váltás és változatlanság
Ugyan a kiadó az eredeti játék fejlesztői helyett új csapatot, a Grey Matter Studios szakembereit bízta meg a kiegészítő elkészítésével, amint végigfutunk a "fícsörlistán", rögtön láthatjuk, igazán komoly változás ettől nem történt. Most is a három fő szövetséges nemzet képviselőjeként, egy-egy amerikai, angol és szovjet katona szemszögéből harcolunk végig néhány (de tényleg csak néhány – bővebben erről később) csatát. A sztori most sem képviseli az interaktivitás csúcsát, azaz egyetlen szálon fut a történet, így cselekedeteinkkel nem terelhetjük különböző mederbe a hadjáratot. A szkriptelés mennyiségéből sem vettek vissza érzékelhetően, maximum annyi pozitívum említhető, hogy ritkábban fordulnak elő irreális jelenetek – azaz talán egy kicsit okosabban oldották meg az NPC-k mozgatását. Ennek ellenére az UO-ban is szemtanúi lehetünk annak, amint egy fontos karakter bekap két-három sorozatot, felrobban mellette egy gránát, végül telibe találja egy páncélos lövedéke, mire az ipse megrázza magát, feltápászkodik, és folytatja a "missönt". Nos igen...
No de ne szaladjunk ennyire előre, először nézzük meg a terepet: változott-e valami szűk egy esztendő alatt? Igen is, meg nem is. Ugyanis még mindig a jó öreg (és tényleg az) Quake III motorja dohog a felszín alatt, de ebből a lassan veteránná váló erőforrásból legalább kihozták a maximumot. Természetesen a látványt nem lehet egy napon említeni az új titánokkal (most hadd ne írjuk le megint, melyik játék(ok)ra gondolunk :D), ám az új effekteknek köszönhetően a fejlesztők ügyesen, érzékkel varrták fel a CoD ráncait. Csodálatos, ahogy a köd gomolyog a téli erdőben, vagy amikor légitámadás ér egy harckocsioszlopot.
Zenei fronton se számítsunk hatalmas változásokra, igaz, ez ebben az esetben nem kifejezetten kellemetlen, hiszen a CoD muzsikája és hanghatásai talán a játék egyik legjobban sikerült területét jelentették. Szóval most is lesz csinnadratta, meg drámai dallamok, no és iszonyatos robbanások, hogy a szomszédok is örüljenek!


Álljunk meg egy monumentális ütközetre
A csaták intenzitásában és méretében azonban tetten érhető némi eltérés. Az anyaprogramhoz képest sokkal grandiózusabb ütközetekben vehetünk részt, s ennek bizony a kedvünket kereső vas nem mindig örül. Ha nagyon sűrű a mezőny, akkor néha megáll, és elgondolkodik, van-e értelme ennek a nagy hajtásnak. Azért ez tényleg ritkán fordul elő, s akkor sem zavaró mértékben, tehát szívből lehet örülni, amikor az ember meglátja a sok-sok tucat német katonát, amint néhány páncélos társaságában megindulnak, hogy magukévá tegyék a területet, ahol éppen tartózkodunk. A monumentális jelenetek elsősorban az amerikai és az orosz pályákra jellemzőek. Előbbiben az Ardennekben zajló utolsó (nyugat-európai) német offenzíva kifulladását kell kiaknáznunk, s a tökös csillagos-sávos srácokkal visszavágni Hitler seregének. A szovjeteknél hasonló szituációba csöppenünk: a Wehrmacht 1943-ban még egy kísérletet tett arra, hogy átvegye a kezdeményezést, a probléma abban állt, hogy az oroszok kezdetektől fogva tudtak a kurszki kiszögellés elleni támadásról, így igen felkészülten várták a barna hordákat. Azért ne gondoljuk, hogy ettől szovjet részről sétagalopp volt az offenzíva megállítása, majd az ellentámadás sikeres megindítása – s ezt hűen tükrözi a játék hadjárata is. Szóval kössük fel a felkötnivaló!
Az angol küldetésfüzér kicsit visszafogottabb. Közelebb áll a Call of Duty
eredeti stílusához. Ugyan kezdetben egy bombázón tartunk a németek által megszállt Hollandia felé, de némi agyaggalamb-lövészet (az agyaggalamb német fordítása a Me-109) után kénytelenek vagyunk kiugrani a gépből, ha még hasznára akarunk lenni nemzetünknek. Lent a brit különleges alakulat, az S.A.S. egyik osztaga ment meg minket a hadifogságtól, s innentől kezdve nekik dolgozunk. Vidám életünk lesz: például hidat robbantunk (miközben egy vonat halad át rajta – gonosz), vagy éppen megrohamozunk egy parti ütegeket rejtő erődöt (ugye mindenki látta a Navarone ágyúi című filmet?).


Röviden ennyi
Sajnos amilyen jól átgondolt, hangulatos küldetésekkel gazdagodnak a CoD-rajongók, annyira fájóan rövidre sikeredett ez a kiegészítő. Mindössze 12 szingli fejezeten rombolhatunk végig, ráadásul a nehézség sem egyenletes, bár ezt már megszokhattuk. Szerintem az eredeti játékot tolók közül még többen álmodnak rosszakat egy bizonyos Pavlov házával kapcsolatban… Na itt is kapunk egy-két rázós szitut, köztük egy, az említett orosz társasház ostromához és védelméhez kísértetiesen hasonlatos helyszínt. Egyébként azért összességében nem jelent problémát (néhány visszatöltéssel) átszteppelni a jeleneteken. Ugyanakkor most még inkább térdig fogunk gázolni a germán hullákon, amolyan egyszemélyes halálosztagot alakítva. Nem túl reális, ám annál jobb érzés!
Még mielőtt csalódottan húznátok ki az UO-t a feltétlen megszerzendő programok listájáról, mesélnénk egy kicsit a multis részről is. Itt ugyanis nemcsak rengeteg friss (és jóval nagyobb) térképet kapunk, hanem teljesen új ötletekkel is találkozhatunk. Az újdonság persze az előző részhez képest értendő, mert a változtatások többsége leginkább a Battlefield 1942
megoldásaira hajaz. Rögtön ezek között említhető a járműhasználat, ami ugyan közelébe sem érhet a multis FPS-ek említett nagymenőjének, de kifejezetten jópofa, hogy immár dzsipekkel és páncélosokkal is bánthatjuk barátainkat. A játékmódok között is találunk újdonságokat. A Base assault verziónál például mindkét csapatnak van egy megerősített bázisa, s a cél természetesen ezen objektumok elfoglalása, ám ez nem megy olyan könnyen. Először nehézfegyverzettel (ágyútöltet, robbanószer stb.) kell szétrombolni a külső védelmet, majd gyalogos attakkal megtisztítani a minierődöt, hogy végezetül egy megfelelő helyre telepített dinamitköteggel tegyük múlt időbe az ellen erősségét.


Lefegyverző fegyverzet
Kiegészítőt nem is lehetne kiadni úgy, hogy a fegyverek között ne bukkanna fel egy-két új gyilokszerszám. Az Activision is tudja ezt, így minden nemzetnek kiutalt valami ínyencséget. A britek hangtompítós géppisztolya csak praktikus, a hordozható géppuska viszont már a brutális kategóriába sorolható. Ha valahol rátalálunk egy ilyen böhömre, akkor lehet örülni, felvenni, majd elcipelni az ideális pozícióig, ahol letámasztva megkezdhetjük a termékbemutatót. És akkor még nem is szóltunk a lángszóróról! Bizony, a második (és az első -ender) világháború legrettegettebb fegyverét is magunkhoz vehetjük – ehhez persze előbb el kell csendesítenünk a német kezelőszemélyzetet. Mondjuk, ha figyelembe vesszük, hogy a fejlesztőcsapat előző munkája a Return to Castle Wolfenstein volt, akkor kérdés sem fért hozzá, hogy lesz lángszóró!
Úgy látszik, szokásos hibámba estem: annyira koncentráltam a negatívumok megemlítésére, hogy közben elfelejtettem kellően kihangsúlyozni a játék erényeit. Sebaj, azért van nekünk a remek értékelő dobozunk, hogy ott vezekeljen a magáról megfeledkezett tesztelő. Én is így teszek, s kellően magas értékkel honorálom a rengeteg munkát, ami nélkül képtelenség lett volna ilyen kiemelkedő kiegészítőt készíteni (és még alliterál is -ender).

87%

A cikket eredeti formjban minden extrjval megtallhatod a GameStar magazin 2004/10-es szmban!


Kapcsolódó linkek:
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)