Elmúltak már azok az idők, amikor a stratégiai játék kizárólag a PC-sek kiváltsága volt. Ma már RTS-t, szimulátort és ARPG-t is játszhatunk konzolon: gondoljunk csak a Diablóra, a hamarosan érkező The Simsre, az XCOM-ra, a Shadow Tacticsra, vagy épp a Divinity-re. Olyan játékok ezek, amelyeken 5-6 éve még elképzelhetetlennek tartottunk volna kontrollerrel, de a fejlesztők mégis megalkottak egy olyan kezelőfelületet és irányítási módot, amivel könnyen átláthatóvá, egyszerűen irányíthatóvá váltak még a kanapén heverésző játékosok számára is.
Szerelem első látásra
2015 elején a SimCity rajongók épp a pokolra kívánták a kedvenc franchise-ukat meggyalázó EA-t, így nem csoda, hogy a fantasztikusan teljesítő Cities: Skylines egy pillanat alatt hatalmas siker lett. Ez volt az a városépítős játék, ami képes volt a játékos kezébe adni a teljes kreatív kontrollt anélkül, hogy abszolút a mikromenedzsmentre helyezte volna a fókuszt és arra kényszerített volna minket, hogy excel táblákat bújva próbáljunk meg min-maxolni minden egyes alapkő lehelyezése előtt. A rengeteg lehetőséggel kecsegtető, átgondolt játékmenetnek köszönhetően még a kezdők számára is nagyon élvezetes volt a játék, hiszen az egyes mechanikák elsajátítása sokat dobott a teljesítményünkön. A teljeskörű Steam Worksop integráció már csak hab volt a tortán, hiszen a fejlesztők is olyan extrákat pakoltak a játékba, mint a keleti építészet csodái, vagy a tömegközlekedés fejlesztése, de a rajongói modok száma 2016 végére így is átlépte a százezres darabszámot, így már tényleg csak a képzeletünk szabott gátat annak, hogy megépítsük álmaink városát.
Egy kis botlás belefér
Miután a tavasszal megjelenő Xbox One-os változat kifejezetten jó kritikákat kapott, rengetegen várták a PlayStation 4-es portot, ami hál'isten hasonlóan jól sikerült. A rengeteg menü és almenü ellenére egész jól ki lehet igazodni a Dualshock 4-es irányításon, és a kezelőfelület is kifejezetten letisztult. Már-már talán túlságosan is, így könnyű elsiklani olyan fontos elemek fölött, amelyek megfelelő kivitelezésén áll vagy bukik a városunk sikere. Szerencsére nem könnyű azonnal csődbe vinni a kolóniánkat, a játék ugyanis a teljesítményünk és a városunkban letelepedő alapján old fel újabb lehetőségeket. A kezdeti szakaszban még viszonylag lassú a tempó, de a tapasztaltabb építészek kedvük szerint felgyorsíthatják az időt (ez a funkció a PC-s változatba is csak később került be, és valamiért az Xbox One-osban sem volt benne megjelenéskor).
Persze amikor a városunk mérete eléri a kritikus tömeget, már nem fogunk unatkozni, hiszen építkezésből bankrablásba, lakástűzből az egész metropolisz tömegközlekedését megbénító közúti balesetbe csöppenünk majd. Innentől viszont egészen más problémákba ütközünk majd, amik nem annyira a játéknak, sokkal inkább a PS4 teljesítményének róhatók fel. Ha ráközelítünk a városlakókra, már közel sem olyan élesek a textúrák, mint szeretnénk, ráaádsul a forgalmasabb belvárosi részeken a képkockaszám is hajlamos beesni. Még bőven játszható a dolog, de azért érződik, hogy itt-ott fel kellett áldozni a minőségből a teljesítmény oltárán. A Cities: Skylines ezzel együtt is megtartotta a legjobb városépítős játék címét, és PlayStation 4-en is olyan kalandot kínél az újdonsült polgármestereknek, ami nemcsak a tapasztaltabbakat, hanem a műfajjal most ismerkedőket is lenyűgözi majd.
A játék PC-s tesztjéért katt ide!
