Kizárólag azért nem hordom le a sárga földig a Close Combat Modern Tactics-ot, mert a múltban már többször bizonyították a fejlesztők, hogy valóban értenek a történelmi csatahelyzetek életre keltéséhez. Sajnos azonban 2000 elmúlt már, és mind grafikában, mind pörgősségben, továbbá hanganyagban is annyira alulról nyalintja az „azonnal kilépés" gondolatot mindenkiben, hogy csak na.
Nem érdekel, hogy kézzel rajzolták a több négyzetkilométeres, valódi csapatszimulációra tervezett pályákat, ha egyszer úgy néznek ki, mint az Ultima VI. izometrikus perspektívás nézetei. Komolyan mondom, még az UFO: Enemy Unknown mára már igencsak elavult 320x200-as DOS-os felbontása is kielégítőbb és jobb látványt nyújtott, mint itt 1920x1200-ban a csatatér.
MULTI? KIVEL?!
Az egységek kisebbek, mint a Settlers első részében, alig lehet megkülönböztetni a tarackot toló katonát a sima alapfélétől. Hiába a 25 pálya és a rengeteg multiplayer opció, a büdös életben sem fogja elővenni ezt senki, csak akkor, ha malteros lapáttal csapkodva rezegtetik a jobb TBS játékok előtt üléssel beszerzett zsírfelesleget a fenekeken. Bár a körökre osztottság már régen nem érvényes a játékra, ettől függetlenül sokkal közelebb van a Civilization-féle sebességhez, mint a Command & Conquer-hez. Mire fél háztömbnyit arrébb vonszolják magukat a katonák, eltelik vagy 40 másodperc, ez pedig nem éppen a leggyorsabb hadműveleti manőver. Noha modding szempontból, ha van annyira elvakult valaki, hogy négyszögletű kerekerdő szimulátort csináljon, még örül is. Az egységeket lecserélve Bruckner Szigfridékre és egymásnak eresztve őket Ló Szerafinnal, sokkal izgalmasabb dolog sülhet ki az egészből, mint az oroszok elleni állandó tekerés.
ÚJ! ÚJ! ÚJ!
Az újdonságok között szerepel az, ami eddig nem volt, vagyis a légitámogatás, meg járművekbe való beszállás, de most teljesen őszintén, ez eddig miért nem lehetett? Három év kellett, hogy sikerüljön beimádkozni a katonákat egy járműbe? Továbbá ott van az ágyútámogatás, amelynek még a tökéletes pozícionálásnál is akkora véletlenszerű szórása van, hogy öröm nézni, ahogy a templomba fúródik az egész repesztenger, nem pedig a kövér ellenfelekre. Aki egy kicsit is hallgat rám, az iszonyatosan gyorsan inkább elfagyizza azt a pénzt, amit a Close Combat ezen epizódjára költött volna, még akkor is, ha az eddigi összes részt megkapta már ajándékba, és nem szeretné, hogy hiányos legyen a kollekció...
