Az utóbbi évek legjobb második világháborús RTS-sorozata a szemkápráztató látvány mellett elsősorban az újszerű megközelítésnek, a tömeggyártást és a fantáziátlan rush-taktikát felváltó valóban némi meglévő szürkeállományt igénylő manővereknek és taktikáknak köszönhette népszerűségét. Igaz, engem ott fözőtt puhára, kent kenyérre és vett meg kilóra, amikor a tuningolt Sherman páncélosom szemből pimaszkodott egy tigrissel, és csak annyit értem el, hogy lepattogzott a festés a nemes nagyvadról.
Az aranylemezre került és a dolgok jelen állása szerint április 9-re datált kiegészítő lemezben ilyen, és ehhez hasonló életképekkel találkozunk majd, lévén kisebb csapatok tevékenységére fókuszálnak az egyszemélyes hadjáratok, ahol már közvetlenül irányíthatjuk a tankok lövegtornyait, vagyis oda pörkölünk, ahova mi akarunk, nem pedig oda, ahova az M.I. szeretne.
Amennyiben élhetnék egy javaslattal, akkor a Company of Heroes: Tales of Valor után, harmadik kiegészítő helyett inkább egy teljes értékű folytatásra szavaznék.
