Emlékszem, mennyire tűzbe jöttünk a haverokkal, amikor bepattintottuk a gépbe valamelyik újság lemezmellékletét, és először láttuk a Crysis előzetesét. Elképesztő volt a játék grafikája, akkor még forradalminak számító megoldásokat használt, és a Crytek is igyekezett hangsúlyozni, hogy a látvány lesz az, ami - egy kellően jó PC-n - igazán magával fogja ragadni a játékosokat.
Elvégre a csapat eleve azzal a Far Cry-jal vált ismertté, aminél mindenki azon pörgött, mennyire jól néz ki a víz.
A Crysis viszont nem csak külsejével tarolt, játékmenete, néhol megmosolyogtató sztorija is egész jól sikerült - ha nem kellett volna az élvezetéhez olyan gép, amin a világ minden egyéb játékát egyszerre is futtatni lehetett, ezt talán még többen megtapasztalhatják. A siker felbátorította a fejlesztőket, jött a második, majd a harmadik rész (meg a magyar fejlesztésű, méltatlanul elfeledett Warhead), de ezek lineárisabbak lettek, gyengébb sztorit kínáltak, illetve mivel egyszerre készültek a PS3-as, Xbox 360-as és PC-s változatok, továbbá eltelt 5 év az eredeti játék debütálása óta, a látvány sem ütött már akkorát. Sajnos a korábbi hibákat, hiányosságokat a remasterek sem tették jóvá.
Kifényesített nanoruha
Az, ha nem is elsőre, de néhány perc játék után látszik, hogy a Crytek foglalkozott a játék látványának feljebb tornázásával, tényleg jobban mutat a PS4-es verzió (amit PS5-ön próbáltunk), mint az eggyel korábbi generációban megjelent eredeti, köszönhetően a nagyobb felbontású textúráknak és a javított bevilágításnak. Ugyanakkor egyes textúrák még mindig elnagyoltak, homályosak, semmihez nem érdemes közel menni, ha nem akarunk csalódni. Világosan látszik, hogy ez nem egy teljesen modern játék, még feljavítva sem üti meg azt a szintet, amit az előző generáció elején, közepén érkező alkotások, vagy amit az alábbi, valószínűleg Photoshoppal megtámogatott promóciós kép ígér.
Szuper, hogy PlayStation 5-ön 60 fps-sel tud futni 4K mellett is (PS4-en és Xbox One-on 30 fps a limit), és tök jó, hogy alkalmaztak néhány kisebb változtatást, de azt a célt, hogy a Crysis játékokat a sorozattal most ismerkedők is maradéktalanul értékelni tudják, nem sikerült elérni. A srácok nagyon büszkék arra, hogy a játék végre stabilan fut (vannak azért döccenések, de többnyire tényleg okés), viszont ez az első rész megjelenése után 14, a harmadik epizód után 8 évvel nem egy olyan eredmény, amivel érdemes körbeplakátolni a várost.
És ez még a kisebb probléma. A nagyobb, hogy a játékmenet jóformán semmit nem változott, a régen kifogásolt problémák most is megkeserítik az élményt. A lövöldözés még csak-csak működik, viszont az ellenfelek rettentő bután viselkednek, két végletet ismernek: vagy olyan pontosan lőnek, hogy nem lehet velük mit kezdeni, vagy olyan mértékben szerencsétlenkednek, hogy akkor sem támadnak ránk, ha mellettük állunk. Nem volt a Crytek és az általuk a portok elkészítésével megbízott Saber Interactive célja a játékmenet megreformálása, és ez igazán kár, ennél többet is tehettek volna, ha már úgy döntöttek, elkészítik ezt a csomagot.
Azért van még benne élet
Persze következésképp ami régen jó volt, most is jó, és a történet ma is megmosolyogtatóan bárgyú tud lenni egyes pontjain, miközben azért tudunk kötődni a karakterekhez, ha a trilógia sztoriját egyben nézzük. A nanoruha képességei érdekessé és változatossá teszik a játékmenetet, még úgy is, hogy a lopakodás sokszor csak látszólag opció. Nem akarok még egy kesergésbe belefogni, de jó volna hasonló kreativitást látni más, modernebb FPS-ekben is.
Az a helyzet, hogy aki tényleg úgy érzi, az élete nem lehet teljes addig, amíg a Crysis játékokat nem pörgette le, ezzel a csomaggal járhat a legjobban, mert egyrészt aránylag olcsó, másrészt (konzolon) tényleg jobban fut, mint a korábbi kiadások. Ugyanakkor a többjátékos mód (ami ma már persze nem lenne ugyanolyan élmény, mint régen volt, valószínűleg azt a népszerűséget sem érhetné el), a játékmenetbeli javítások, finomítások hiánya, a Warhead hanyagolása (őszintén gondolom, hogy az volt a legjobb rész a sorozatban) fájó, és ami annak idején lenyűgöző volt, ma már messze nem az.
