Hirdetés

Dark Souls II PC teszt - itt még nem haltunk meg

|

A From Software keményvonalas akció-szerepjátéka, a Dark Souls 2 immáron a PC-seket sem kíméli, a billentyűzetek piaca most lendül fel igazán.

Hirdetés

Egy popsival megülni két ugyanolyan komisz és kezelhetetlen patás jószágot nem egy leányálom. Felér egy alapos gyomrozással és farba rúgással, de ha egy kedves embertársam – akinek a barát feliratú matricát éppen most kapargatom le a homlokáról – kényszerít bele újra egy rühellt szituációba, akkor ott nemcsak a test sajog, hanem a lélek is sötét tumorrá torzul… Szóval utállak, Chava! Persze könnyű Katát táncba vinnie egy daliás főszerkesztő-helyettesnek, aki báját az unikornisok könnyéből készült arckrémből nyeri, így két határozott és három tétova köhintés után belementem, hogy másodszorra is kikészítsen a „YOU DIED” felirat.

Kata a táncparketten

Hála az égnek, mára már sikerült kiírni magamból mindazt a frusztrációt, amit a Dark Souls második része hasított rajtam, de a hegek serényen sajogni kezdtek, mihelyst felcsendültek a játék dallamai. Gyomorgörcs, meginduló lábrángatózás, sok-sok „miért?” kérdés a levegőben, de magamon is meglepődve szinte sziporkáztam az első komolyabb próbatételek alatt. Mondjuk „az igazi királylány vagyok” érzésbe egy nyamvadt csontváznak köszönhetően nem tudtam beleringatni magam, ezért megint lelassítottam, és újra tiszteltem minden kis mocskot – még a zombidisznókat is.

Hóha, egy pillanat! Ha most olyan személy olvassa ezeket a gondolatokat, aki azt sem tudja, hogy mi fán terem ez a Dark Souls mizéria, annak gyorsan felvázolom, hogy miről is van szó: egy idegrendszert csumázó akció-szerepjáték, ami vagy beutal próbafekvésre a legközelebbi őrültekházába, vagy büszkeségtől dagadó mellkassal ékesíti fel a kitartó kalandorokat. A legőszintébb, legősibb érzelmeket váltja ki mindenkiből, hiszen vagy üvöltve a földhöz vágod magad, esetleg az irányítódat, vagy csókokkal halmozod el… magad, esetleg az irányítódat.

Hangulatát tekintve igen egyedire sikerült, mert egy magányos, kiszolgáltatott, se kutyám, se hazám atmoszférájú világba csöppenünk, ahol teljesen magunkra vagyunk utalva – akárcsak a sorozat előző részében. Ha ez vonz, és az érzelmek teljes skáláját szeretnéd átélni egyetlen alkotásban, akkor tessék szépen futni, akarom mondani, megfontolt lépéseket tenni vele, mert a műfaj kedvelői majdhogynem tökéletes szórakoztatást kapnak. Ennél több kedvcsinálót szinte már eretnekség felskiccelni az újoncoknak, de ha valakit széttép a kíváncsiság, az vegye elő előzetesünket a konzolos verzióról, és azonnal tudatosul benne, hogy sírni fog. Ebben az eszmefuttatásban most inkább foglalkozzunk azzal, hogy miként sikerült a From Software munkásainak PC-re átültetniük a második felvonást.

Sok piától minden szép

Hogy gyengéd legyek és nőies, csak annyit írnék, hogy nem igazán sikerült tökéletesre az első rész portolása. Néhány fórumot olvasgatva még a semleges nézelődők is kellemetlenül fészkelődtek a székükben, hiszen egy lincshangulat smafu ahhoz képest, amit egyes véresszájú kanapéforradalmárok műveltek az ilyen hangot adó helyeken. Pedig nem volt az akkora bokán lövés, csupán technikailag potyogott ki pár foga. Ami inkább felért egy alapos állkapocsrepesztő jobbossal, az a folytatás első körben bemutatott néhány videója, melyek olyan mutatósak voltak, mint skót harcoson a kockás kilt. Aztán jött a nagy pofára esés, és mintha nem is ugyanazt a játékot kaptuk volna meg konzolokra, mint amit nekünk a „kifutón” mutogattak. Kimondottan rusnya volt a látottakhoz képest, de csak legyintettünk kapára támaszkodó földművesek módjára, hogy majd biztos a PC-re tartogatják a grafikai parádét. És nem. Pedig a tesztvasakon nem múlott, húztuk, amíg lehet, de sajnos kedvenc platformunkon sem kápráztatott el minket úgy, mint a mézesmadzagként elénk tárt grafika. Azért azt jegyezzük meg, hogy most már feltekerhetjük a felbontást 1080p-re, és néhány beállítással is növelhetjük a szépséges kivetülést, ami tetszetős, de még mindig nem az igazi.

Megöllek, ha megfordulok

Oké, ruhánk rojtjai nem úsznak egyenként a szélben, és a páncél csillogása sem vakít el bennünket, de legalább szépen lassan tökéletes harcosokká válunk – feltéve, ha urai vagyunk a karakterünknek. Ez viszont nem lesz laza menet annak, aki egérrel és klaviatúrával veselkedik neki. A műanyag sajtzabálónak köszönhetően a kamerakezelés gyorsabb, de ezen kívül az egész művelet körülményesebb egy szimpla irányítóhoz képest. Persze mint mindent, ezt is meg lehet szokni, és tavasszal a gaz is bonthat virágot, ám tessék szépen elhinni nekünk, sokat látott pomogácsoknak, hogy egy kontroller az ideális pajszer ehhez a melóhoz – ha rendesen kezeli a program.

Sajnos több jelzés is érkezett a játékosok részéről, hogy egyes vezérlőkkel előszeretettel szórakozik a rendszer. Minden előzmény nélkül elakad, és nem veszi a beérkező jeleket, utána pedig ismét felismeri az irányítót. Mondjuk, így még izgalmasabbá teszi az egész mókát, és amikor épp egy kritikus pillanatban (vagyis mindig) száll el a kontroller, akkor tényleg megtanul repülni, egészen a falig. De az ebadta rúgja meg, nem csak ez az egy hardveres gikszer ütötte fel a fejét, hanem azok is gyakorta panaszkodnak fennakadásra, akik LCD-tévén szeretnék futtatni a játékot. Se kép, se hang, a szoftver nem ismeri fel, hogy hova kellene kidobnia a képet. A tesztelés során ilyen gondok szerencsére nem terhelték az idegeinket, és LCD-, valamint LED-tévéken is rendben, elsőre működött minden. Ha ti esetleg beleszaladtok az említett dologba, nyugodjatok meg: a hiba valószínűleg nem a ti készülékeitekben van.

Lélekben erős!

Látva a végterméket, határozottan állíthatjuk, hogy a fejlesztők most komolyabban vették a PC-s kiadást, és nem holmi egy az egyben áthúzott konzolportot vágtak hozzánk. Nem lett tökéletes darab, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a Dark Souls II remek alkotás. Kikaparsz magadból mindent, mire végigszenveded, de a komoly kihívást keresők folyamatosan rá fognak járni – bármennyire is bosszantja őket. Igaz, én nem tartozom közéjük, és néha a jó büdös francba kívántam az egészet, de 20 perc után újra kénytelen voltam visszakapcsolni, mert nem hagyott nyugodni a dolog: „Nehogy már ne tudjam legyűrni azt a mocsok, tükörpajzsos majmot!” Hát, nem tudtam. Kikapcsolás, üvöltés, fél óra múlva újrapróbálás. Van egy romantikája az egésznek, az már biztos, de ha ne adj’ isten PS Vitára is kitolják a játékot, és Chava megkeresne azzal, hogy harmadszorra is nézzek a körmére, akkor kérlek benneteket, minél előbb hívjátok ki a jardot, mert embert fogok ölni.

Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!

Ami tetszett
Ami nem tetszett
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)