Hirdetés

Dreadlands teszt - a rosszul használt idő iskolapéldája

|

Megnéztük, hogy fél évnyi fejlesztés után mennyire sikerült beváltania a Dreadlandsnek a hozzá fűzött reményeinket.

Hirdetés

Amikor fél évvel ezelőtt egy pár órás kaland után bezártam a Dreadlandset, akkor teljes nyugalommal ültem le megírni az akkori előzetest. Láttam egy csapatot, amely ért egy bizonyos játékműfajhoz, és szeretne kihozni belőle mindent, amit lehet. A srácok megpróbálták megtalálni a saját stílusukat, és elkeseredetten kutattak valami után, amivel megfoghatják a keményvonalas játékosok érdeklődését. Ez számomra elég volt ahhoz, hogy megszavazzam nekik a bizalmat, és őszinte optimizmussal várjam a végleges verziót, ami aztán néhány hete be is futott - nem mondom, hogy nem bántam meg.

Hirdetés

Taktikai mészárszék

A Dreadlands megannyi hibája ellenére, sok mindent jól csinált, így kezdjük az erényeinél a boncolását. Egy taktikai-RPG-ről van szó, ami egy poszt-apokaliptikus világba kísér el bennünket. Aki látott már 3 screenshotot a Borderlandsből, az otthon fogja érezni magát. A világ mind felépítésében, mind vizuális tálalásban sokat örökölt a Gearbox sorozatától, de a lényeg, hogy egy őrült, kietlen és kegyetlen világban kell boldogulnunk egy banda vezetőjeként.

Még az oktató küldetések alatt kapunk egy bázist, amit idővel felfejleszthetünk, és ahonnan küldetésekre indulhatunk kis akciócsapatunkkal. Amikor elhagyjuk a zord, de biztonságos otthont, akkor egy nagy térképre kerülünk, amit szabadon felfedezhetünk, és ahol nyersanyagokat gyűjtögethetünk. A harcok körökre osztva zajlanak, taktikusak és kifejezetten kegyetlenek. Ha túléljük, akkor begyűjthetjük az ellenfelek cuccait, és vihetjük is haza őket, hogy ott felszerelhessünk egységeinket és új kalandokra indulhassunk. Az egész játék működése pofonegyszerű: benézünk a bázisra, felfejlesztjük ott, amit lehet, rendbe szedjük a csapatot, elindulunk egy küldetésre, teljesítjük azt, hazatérünk a zsákmánnyal. Ezt ismételgetjük addig, amíg meg nem unjuk.

Aki szereti a műfajt, azt a játékmenet a végtelenségig elszórakoztathatja, és ez egy dolognak köszönhető: a Dreadlands harcrendszerének. Az alapok ismerősek lehetnek minden XCOM-rajongónak, de azzal ellentétben itt a tűzharc sokkal kevésbé hangsúlyos. A fegyverek pontossága még közvetlen közelről is labilis, töltényből alig van, és egyébként is kifejezetten sok egység specializálódott közelharcra.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne egy fedezék mögül lövöldöző osztagot felépíteni, de például ha a karakterek mindkét lehetséges lépését tüzelésre használjuk, akkor a második lövés egyrészt pontatlan lesz, másrészt be fogja sütni a fegyvert, ráadásul még a pontosabb flinták is feltűnően sokszor lőnek mellé. A sokadik próbálkozás után nem egyszer kaptam azon magam, hogy egységeimmel nekirohantam az ellenségnek és csak szurkáltam őket. Több volt a veszteségem, de gyakrabban volt a sikerélményem. Ez mondjuk az én játékélményemből nem vett el, de aki taktikus lövöldözést keres, az lehet, hogy itt hamar fel fogja adni.

A lehetőségek versége

A harcrendszernek megvannak a maga érdekességei, és kifejezetten élvezetes lehet egy olyan játékos számára, aki képes előre tervezni, kifarmolni a kellő felszerelést a karaktereinek és ki tudja választani azokat a kütyüket, amik támogatják a játékstílusát. A Dreadlands megadja a lehetőséget az okos tervezésre, és az ügyes végrehajtásra. Mindennek tetejében az elmúlt fél év sem tűnt el nyomtalanul: a kezelőfelület és a megjelenítés minősége hatalmasat ugrott.

Ugyanakkor nem a UI, és nem is a grafika volt a legnagyobb problémám a Dreadlandsszel. Egy lelketlen, céltalan és atmoszférájában teljesen lapos játékra emlékeztem, és sajnos ez az, ami fél év után sem változott.

Az NPC-k és az irányítható karakterek egy félfamentes rajzlap személyiségével vannak megáldva, a világ maga pedig annyira mozgalmas, mint a száradó falról lecsúszó festékcsepp. Ha maga a harcrendszer nem tud benntartani, akkor 20 perccel a telepítés után már a játék címére sem fogsz emlékezni. Nagyon is lenne igény egy olyan taktikai-RPG-re, ami szabadon enged egy Mad Max-stílusú világban, és ahol a történet a kilátástalanságáról és a karakterek útkereséséről szól, miközben a harc kitapossa belőled az összes jó érzést. A Dreadlands lehetett volna ez a játék, de sajnos itt a reménysugár most végleg elhalt.

Ügyfélszolgálati változás!
Dreadlands
A Dreadlands fejlesztői láthatóan értenek a komplex és mély taktikai játékok felépítéséhez, de ennél többre lenne szükségük egy igazán maradandó élmény felépítéséhez.
Ami tetszett
  • taktikai lehetőségek
  • rengeteg új tartalom érkezett
  • nagyot javult a látvány
Ami nem tetszett
  • a felhasználói felület még mindig túlkomplikált
  • statikus, érdektelen világ
  • abszolút céltalan játékélmény
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)