Szeretem az Obisidian játékait, hiszen csak elég túltennem magam a rájuk jellemző középszerű látványelemeken és a tűrőképességemet időnként próbára tevő bugok tengerén, s olyan dialógusokban, olyan történetben, olyan szerepjátékos élményben lesz részem, amely nem csak megközelíti, hanem esetenként túl is szárnyalja a félig-meddig rokon BioWare által magasra tett mércét.
Arról nem tudok érdemben nyilatkozni, hogy a kaliforniai csapat következő játéka mennyire lesz majd bugos, ám azt már tényleg nem lehet vitatni, hogy a Dungeon Siege 3 látvány tekintetében megfelel napjaink követelményeinek. Nem állítom, hogy nem láttam már szebbet életemben, de némelyik állókép már-már szemet gyönyörködtetőre sikerült.
Tisztában vagyok azzal, hogy sok régi rajongó nem örül annak, hogy PC-exkluzív címből multiplatform alkotássá avanzsált a Dungeon Siege 3, ám ha ez azzal jár, hogy végre izgalmas és fordulatos történet, az utolsó betűig szinkronizált, feleletválasztós párbeszédek és saját célokkal rendelkező társak, igazi egyéniségek kísérnek el majd utunkon, akkor én hajlandó vagyok megfizetni azt az árat, amivel a "konzolosítás" jár.
