Két éve a sötét gótika nagy mesterét sok vád érte, hogy kiherélte Lewis Carroll mesterművét, én ezzel azonban csak részben értek egyet. Kétségtelen, hogy Carroll LSD-ittas meséje Burtonért kiáltott, aki a rá jellemző vizualitást vitte magával – na meg két szív szerelmét, Johnny Deppet és Helena Bonham Cartert – azonban a Disneynek becézett üzleti konglomerátum visszafogta a kezét, így a nagyobb bevétel érdekében feláldozta a lehetőségét annak, hogy egy igazán hangulatos, olykor vérben és a látottaknál is groteszkebb figurákban tobzódó mű szülessen.
Burton most azonban visszatért a fantazmagóriáinak jelentős részét finanszírozó Warner Brothershez, hogy egy hatvanas évekbeli sikersorozatot vigyen vászonra, amely egyenesen neki rendeltetett – így gondolhatta az ezúttal producerként tevékenykedő Johnny Depp is. Kár, hogy ezúttal is egy elpuskázott lehetőség lett belőle.
Barnabas Collins az 1700-as években szüleivel az új világba utazott, és ott felhúztak, majd felvirágoztattak egy kis halászfalut, amit végül róluk, Collinsportnak neveztek el. Az ifjú Barnabas a nagyvilági aranyifjak életét éli, ám egy boszorkány szerelmi féltékenységében megöli szüleit, kedvesét, őt pedig vámpírrá változtatja, és kétszáz évig egy koporsóba zárja.
A kritika folytatásáért kérünk fáradj el a CineStar honlapjára.
