Hirdetés

Empire of Sin teszt - sokat akar a gangsta

|

A Romero Games szerette volna megalkotni minden idők legkomplexebb maffiás stratégiai játékát, viszont pont ez lett Empire of Sin veszte.

Hirdetés

Egy magamfajta hobbistratéga fájóan kevés szellemi elemózsiát kap manapság a videojátékok terén. Eseményszámba megy, ha a megjelenések között felbukkan egy stratégiai játék, az pedig még ritkább, amikor az unalomig koptatott sémára támaszkodó címek helyett valami egyedi érkezik (ilyen volt a Crusader Kings 3, a Total War: Three Kingdoms vagy éppen a Command & Conquer: Remastered Collection).

Utóbbiak között üdvözölhettem a 2019-es E3-on bemutatott Empire of Sint is, amelyért nem más felelt, mint a legendás John Romero és stúdiója, a Romero Games. A rajongók öröme műszerekkel mérhetetlen volt, hiszen nem kisebb név szeretett volna új életet lehelni a gengszterek szivarfüstös üzelmeibe, mint az id Software társalapítója és olyan játékok atyja, akárcsak a Doom vagy a Quake. Már az előzetes anyagok alapján érezni lehetett, hogy a koncepció végtelenül összetett lesz, ám a végeredmény még azokat is meglepte, akik imádnak órákig elszöszölni a menedzseléssel.

Hirdetés

Az Empire of Sin a '20-as évek Chicagójában játszódik, a szesztilalom idején, a cél pedig nem kevesebb, mint a város feletti hatalomátvétel válogatott eszközökkel. A játék már a legelső percben döntés elé állít minket, mivel kiválaszthatjuk, hogy a tizennégy egyedi maffiavezér közül kivel építjük ki a saját birodalmunkat. A felhozatal nemzetiség, speciális képességek és a játékmenetet befolyásoló tényezők kapcsán is változatos, így akár a golyószórást preferáló Alphonse Capone, az öltönyben harcoló Daniel McKee Jackson, a közelharcra gyúró Joseph Saltis, vagy Romero dédnagyanyja, Elvira Duarte bőrébe is bújhatunk.

A kingpinek kvalitásai mellett fontosak a birodalmi- és diplomáciai bónuszok is, amik befolyásolják a létesítményeink teljesítményét és a riválisok fenyegetését is. Az újrajátszási faktort erősíti, hogy akármelyik - a való életben is létezett - karakterre bökjünk, a játék más narratívával kezdődik, így az alapfeladat (öt épület elfoglalása) mellett eltérőek a mellékküldetések.

Vagy Capone vagy kaputt

Noha a szesztilalom időszakát éljük, bossként mégis az egyik legfőbb megélhetésünk a kocsmák és az azokat kiszolgáló italfőzdék lesznek, de bevételeinket - néha pozitív, máskor negatív irányba - befolyásolják olyan kétes érdekeltségek is, mint a kaszinók vagy éppen a bordélyházak. Elfoglalásukról és megtartásukról magunknak kell gondoskodnunk erő és tőke segítségével, miközben muszáj egyensúlyban tartanunk az egyenlegünket is.

Merthogy az Empire of Sin rendkívül rétegelt: egyfelől ott van a maffiavezérünk, akit a pályán mozgatunk a küldetések teljesítése, a diplomácia és a harcok érdekében, másrészt adott a birodalommenedzselés, ami kusza menük sokaságán keresztül történik.

Ebben a szisztémában minden összefügg, emiatt ajánlatos a tutoriallal indítani, ugyanis nem kevés mechanika van, amit muszáj megismerni/megérteni, ráadásul - nehézségi szinttől függően - még ezután is sok órányi játék szükséges ahhoz, hogy eredményesen alkalmazhassuk a tanultakat. Az átláthatóság szempontjából javításra, kiegészítésre szorul a menürendszer és annak használata, pláne konzolon (PlayStation 4-en tesztelnünk), ahol egy szivarfüstnyit még körülményesebb navigálni.

A megszerzett épületeket például muszáj fejlesztenünk (az őrség, az alkoholminőség, a raktár vagy éppen a szájhagyomány terén), opcióinkat, pénzügyeinket és haladásunkat pedig több ablakon keresztül követhetjük figyelemmel statisztikák és állapotmutatók révén. Ugyanez mondható el a többi játékelem esetében is: a diplomácia fülön a rendőrséggel és a riválisokkal kapcsolatos, erőszak nélküli tevékenységeket intézhetjük (például lefizethetjük az egyenruhásokat); a feketepiacon zsíros összegekért zsebelhetünk be fegyvereket és felszerelést; a Black Book a felbérelhető csatlósokat listázza, akik közül sokan kapcsolatban állnak egymással - baráti, szerelmi vagy ellenséges -, ez pedig behatárolja, hogy ki hajlandó együtt dolgozni a másikkal.

A különféle osztályokba (Hired Gun, Demolitionist, Enforcer, Con Artist, Doctor) sorolható bérencek havonta követelik az őket megillető apanázst, cserébe viszont folyamatosan fejlődnek, meghatározott időintervallum alatt sajátítanak el új képességeket (mint az ellenfél fegyverének kilövése vagy az öngyógyítás). Kiválasztásukkor nem csupán a hírnevünk, az osztályuk és az egymáshoz való viszonyuk számít, de a traitek is, amiket birtokolnak, sőt a hátterükre is érdemes rápillantani a beleélés kedvéért. A fejlesztésük és eszközökkel való felszerelésük legalább olyan fontos, mint bűnben fogant birodalmunké. Ám míg a játék ilyesfajta összetettsége és innovációra való törekvése szívet melengető a műfajban, hosszabb távon keveseket köthet le, illetve képes megtartani a folyamatos menedzselés. 

A puskapor és a whiskey is szárazon jó

Persze tevékenykedésünkhöz lesz egy-két szava a környék maffiafőnökeinek is, így próbálhatjuk megoldani a konfliktusokat békésen (leülhetünk velük tárgyalni és kompromisszumok árán meg is egyezhetünk), és természetesen erőszakkal is. A harcrendszer körökre osztott, és az XCOM széria megoldásához hasonlóan eléggé a szerencsére épül: noha vannak a sikerességünket befolyásoló tényezők és fedezékrendszer is, a megvalósítás mégsem hibátlan, sokszor érződik igazságtalannak (nem ritka a közvetlen közelről elhibázott lövés), és előfordulnak bugok is, akárcsak a játék egészében. Nincs is annál dühítőbb, mikor egy jól megtervezett akció önhibánkon kívül nagy véráldozattal jár, bosszúságunkat pedig fokozza az aláfestő zene is, amiből kevés van, így önismétlő. Az elején még hozzátesz a hangulathoz, de egy idő után frusztrálóvá válik.

Több tízezer karakteren keresztül magyarázhatnám még az Empire of Sin részleteit, de valahogy mégis a következők jellemzik a leginkább: remek alapötletek, újító megközelítés és atmoszférikus játékélmény, ám mélyebbre ásva és a játékórákat fogyasztva kiütköznek a hibák, megmutatják valójukat a mechanikák, és képtelen fenntartani az érdeklődést. A visszajelzések után maga a Romero Games is elismerte a problémákat és javításokat, valamint további tartalmakat ígért, így a jövőben változhat az értékelésünk, jelenleg viszont nem illethetjük másfajta plecsnivel, mint amit alább láttok.

Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!

Empire of Sin
Patchekkel kellene javítani rajta, addig csak a műfaj legnagyobb rajongóinak ajánlott.
Ami tetszett
  • rengeteg lehetőség
  • újítani akaró mechanikák
  • tetszetős hangulat
Ami nem tetszett
  • kissé kaotikus menürendszer
  • pontatlan harcrendszer
  • nem tudja fenntartani az érdeklődést
  • kevés, ismétlődő zene
  • bugos
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)

A Project029 Magyarország Kft. közleménye
Bezár