Hirdetés

Évértékelő 2015: ahogy Chavalier látta

|

Mai másodikként olyasvalakit hoztunk nektek, aki mesterfokon űzi a német humort, létfontosságú fogaskereke a nyomtatott magazinnak, és ha beütne a ménkű, simán lehet még vagyonőr.

Hirdetés

Hiába, no, a mai nap a szépségé, kedvességé, intelligenciáé, legalábbis ami Rékut illeti, most azonban Chavalier következik, aki előbbi jelzők közül legjobb esetben is csak valamelyik kettővel rendelkezik, ellenben remekül alakította tavasszal a táncoslábú vagyonőrt, és egyébként is jó, hogy van. 

RG, meg az ő évértékelői (Nem az enyém, hanem a tömegeké - RG). Mintha nem lenne jobb dolgom december 27-én naplemente után. Mégsem mondhatok nemet a női bugyi- és gipszbuddha-árusok koronázatlan királyának, különben megint coming outol egyet a nevemben Facebookon, talán épp valami olyasmit, ami miatt derék főszerkesztőnket kerek-perec kihajították. Szóval itt ülök a monitor előtt, próbálom felidézni az elmúlt tizenkét hónapban velem történteket, de minden olyan gyorsan zajlott, hogy a magamfajta lassú észjárású (ex)vagyonőr feje majd szétdurran a megerőltetéstől. Vagy a tojáslikőr az oka, magam sem tudom. Megvan, a bejgli lesz a ludas, vagyis mákos. Tényleg, miért nem csinált még senki ludas bejglit?

Mi volt a legjobb 2015-ös élményed? (nem játék terén)

Régi vágyam teljesült, amikor januárban eljutottam Stockholmba a Warhammer: End Times - Vermintide világpremierjének ürügyén. Azonnal szívembe zártam a svéd fővárost, ahol csodálatos két napot töltöttem, csak azt sajnálom, hogy a szoros időbeosztás miatt nem tudtam felkeresni a királyi kastélynak otthont adó szigetet. Továbbá szeretném megjegyezni, hogy az északiak visszafogott vendégszeretetére vonatkozó állításoknak nincs semmilyen valóságalapja.

Mi volt a legrosszabb (legkellemetlenebb) 2015-ös élményed? (nem játék terén)

Még a nyáron rakoncátlankodni kezdett a vérnyomásom, ami miatt kénytelen voltam kihagyni egy külföldi utat, de szerencsére az ijedtségnél nem történt nagyobb baj. Segített, hogy tudatosan kerülöm a stresszhelyzeteket, és leszoktam az energiaitalról. Mindez azonban jócskán eltörpül az év első napjaiban érkezett hír mellett, miszerint kollégánk és barátunk, Gyu eltávozott. Nem titok, hogy nélküle talán sosem kötöttem volna ki a GameStarnál. Az általa hátrahagyott űrt pedig nem tudja és nem is akarja kitölteni senki. Még ennyi idő elteltével is, amikor épp az aktuális laptervet állítom össze (vagyis ki, miről és mennyit írjon) automatikusan őt akarom beírni azokhoz a játékokhoz, amelyek ő tesztelne, ha még köztünk lenne.

Mi volt a legjobb GSO-s élményed 2015-ben?

Inkább a nyomtatott magazinhoz kapcsolódik, mint a GSO-hoz, de feledhetetlen pillanatokat okozott amikor egy este elmentünk iszogatni egy általam csak alig ismert társasággal, és az egyik srác máig tisztázatlan körülmények között szóba hozta a játékokat és a GameStart. Lelkendezett, hogy mennyire szereti, milyen régóta olvassa, és habár már nem volt szomjas, elég hamar feltűnt neki, hogy alig bírom visszafojtani a nevetésem. Úgy tűnik, az életben más a fizimiskám, mint a képeken, de amikor végre felismert, lett ám nagy ámuldozás, és persze a buli hangulatát is kinyírtuk, mivel onnantól kezdve csak játékokról beszéltünk a többiek legnagyobb "örömére". Kockák... Na meg persze feltétlenül meg kell említenem a tábort, amit idén semmiképp sem szerettem volna kihagyni - na nem mintha Mocsyék engedték volna. Ha nem megyek el, szegényebb lennék egy szállóigévé vált Elmör-mondással (Tartsd meg a disznót, te állat!), Judit egy szép hekk ígéretével, és azzal semmihez sem fogható élménnyel, amikor úgy ír az ember négyoldalas cikket hajnali egykor a PC World-be, hogy balról a Guitar Hero, szemből a Just Dance, jobbról pedig a színjózan RG vezette rögtönzött énekkar bömböl a fülébe. A Just Dance-ről pedig óhatatlanul eszembe jut pályafutásom eddigi mélypontja, amihez képest a 95 százalékos (valójában 91, de az úgysem érdekel senkit) Dragon Age II maga a Kilimandzsáró. Nem vagyok rá büszke, de ha már így alakult, remélem, mindenki jól szórakozott.

Mi volt a legrosszabb (legkellemetlenebb) GSO-s élményed 2015-ben?

Amióta eltávolodtam a GameStar Online-tól, hogy több figyelmet szentelhessek a nyomtatott magazinnak, ritkán olvasok hozzászólásokat, de tisztelettel megemelem kalapom mindenki előtt, aki nem csap le habzó szájjal a kollégák legapróbb hibájára, nem fikáz csuklóból bármit, ami nem egyezik hajszál pontosan az ő omnipotens (így sem láttam még leírva az "impotens" szót - RG) véleményével, valamint képes és hajlandó is építő jellegű kritika formájában hangot adni nemtetszésének.

Melyik szerinted 2015 legrosszabb játéka, és miért?

Túlságosan kevés az időm ahhoz, hogy válogatás nélkül minden játékba belekóstoljak, és olyan perverz vonzalmat sem érzek a silány darabok iránt, mint Paca, ezért jobbára elkerültem őket, bár azért a Farming Simulator 2015 konzolos változatával sikerült árnyékra vetődnöm. A legnagyobb csalódást viszont a Star Wars Battlefrontnak köszönhetem. Ugyan elég mutatós, sőt helyenként hangulatos, de nem tudom és nem is akarom támogatni azt az üzletpolitikát, amelynek hála a pénzünkért cserébe indokolatlanul kevés tartalmat (bővítse ki aranyáron mért DLC-kkel, akinek hat anyja volt) kapunk. Az űrharc és a kampány hiánya pedig megbocsáthatatlan bűn.

Melyik szerinted 2015 legjobb játéka, és miért?

Élek-halok sztori-központú játékokért, vagyis 2015 az én évem volt. De hiába vitt be néhány érzelmi gyomrost a Life is Strange, ragadott magával az Ori and the Blind Forest, vagy élesztette fel sikerrel kedvenc játéktípusomat a Pillars of Eternity (és kisebb részben a Shadowrun: Hong Kong), Ríviai Geralt és díszes kompániája még a Fallout-széria iránti rajongásomat is legyűrve lett számomra az év legjobbja a The Witcher 3: Wild Hunt.

Ha van, akkor ki/kik a kedvenc kommentelő(i)d a GSO-n?

Guts1983, aki nem múló lelkesedéssel ontja magából a kevesebb néha több-elvre magasról tojó kommentjeit, még ha ez zavarhat is egyeseket. Becsülöm benne, hogy soha egyetlen hozzászólásával sem gázolt bele mások lelkivilágába, vagy szított ok nélkül konfliktust.

Mit vársz 2016-tól?

Emlegethetném a világbékét, vagy kisebb léptékben gondolkodva egy olyan élhető országot, ahol a szüleim a küszöbön álló nyugdíjas éveiknek örülhetnének ahelyett, hogy külföldön kényszerülnek állást vállalni. De már annak is örülök, ha nem okoznak csalódást az általam várt játékok (a teljesség igénye nélkül: Quantum Break, Halo Wars 2, Gears of War 4, Uncharted 4: A Thief's End, Detroit: Become Human, Deus Ex: Mankind Divided, Mirror's Edge Catalyst, Dishonored 2, Torment: Tides of Numenera, Mass Effect: Andromeda, XCOM 2), ha gyakrabban eljutok horgászni, ha magára talál a holland foci, és ha tíz együtt töltött év után még mindig nem un rám az asszony.

Van-e újévi fogadalmad?

Tartózkodom attól, hogy bármilyen fogadalmat tegyek, mert sosem kellemes, ha az ember szembesül önnön gyarlóságával. Értsd: semmi sem lett a hangzatos ígérgetésből, mert túl kényelmes voltam, vagy egyszerűen csak mindig akadt valami, ami akkor épp fontosabbnak bizonyult. Viszont tavalyi elhatározásomat, miszerint visszatérek korábbi sportosabb önmagamhoz, részben siker koronázta. Mindössze néhány hónap alatt leadtam magamról öt kilót - felemelő élmény volt a kezdetben kínkeservesen összehozott 50 hasprésről felmenni 300-ra úgy, hogy a végén már meg sem izzadtam. Csakhogy közbeszólt egy rendkívül makacs, sokáig elhúzódó betegség, ami miatt kénytelen voltam egy időre felfüggeszteni a napi rutin részévé vált edzéseket, miáltal vissza is jött a korábbi felesleg. Sebaj, ha egyszer megcsináltam, másodjára is menni fog.

Ügyfélszolgálati változás!
Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)