Csirke - Nem én vagyok a világ legnagyobb Resident Evil-rajongója, de a ramake-eket szerettem, a hetedik résztől frászt kaptam, de amikor épp nem halálra rémített, akkor nagyon jól szórakoztam, így alapvetően is nagyon kíváncsi voltam a Village-re. A játék végül teljesen elvarázsolt, imádom a felépítését, a narratívát, az egész settinget. Nem gondoltam volna, hogy hosszú idő után ez lesz az első olyan cím, amit a végigjátszás után azonnal újrakezdek, mert minden extrát fel akarok oldani.
A másik nagy kedvencem idén a Marvel's Guardians of the Galaxy lett. Örülök, hogy nem kellett csalódnom, mert én a bejelentéstől kezdve borzasztóan bíztam a játékban, ami erre bőven rá is szolgált. A Forza Horizon 5 engem sokkal jobban szórakoztatott, mint a negyedik rész, a Ratchet & Clank: Rift Apartot játszva sokszor csak az államat keresgéltem, a Returnal pedig úgyszintén le tudott nyűgözni. Nem volt ez egy rossz év idén sem.
Kaci - Az előző évekhez hasonlóan ez is úgy telt, hogy a streameknek köszönhetően rengeteg játékba belekaptam, de csak nagyon kevésbe raktam komolyabb mennyiségű időt, és még kevesebbet játszottam végig. A PS5 beszerzése után ősszel végre visszaültem a God of War elé és befejeztem a sztorit, az Xbox Game Passnak köszönhetően pedig megismerkedtem a Hadesszal, ami számtalan álmatlan éjszakát okozott. Nem csak nekem, hanem a barátnőmnek, és talán néhány szomszédnak is, mikor hajnali kettőkor egy halál után hangosan felkiáltottam.
A World of Warcrafttal továbbra is elég hullámzó a kapcsolatunk: a raid tier elején nagy tervekkel vetem bele magam a játékba, aztán 1-2 hónap után jön a kiégés, és a következő nagyobb frissítésig parkolópályára kerül a játék. Közben pedig a haverok próbálnak visszarángatni a Dota 2 szerverekre. Egy pszichiáter bizonyára remek esettanulmányt tudna írni abból, mi zajlik le bennem azokon az estéken, amikor három zsinórban elvesztett meccs után elhatározom, hogy addig nem fekszem le, amíg nem nyerek egyet, és mire ágyba kerülök, már az ablak alatt reggel elhaladó kukásautó zajától nem tudok aludni.
Ha nem én tesztelem, talán a Deathloop is kimaradt volna, de szerencsére nem így lett. Imádom az Arkane játékait, és bár nem ez a legjobb, kétségtelenül egyedi, és nem is emlékszem, mikor tudott játék utoljára ennyire beszippantani.
Szada - Még mindig számos cím van, amit pótolnom kell a 2021-es felhozatalból, de azok alapján, amiket volt szerencsém végigjátszani elmondhatom, hogy egy igencsak erős éven vagyunk túl. Voltak AAA-projektek, amik hatalmas pozitív meglepetést okoztak, a Marvel's Guardians of the Galaxy például minden percében szórakoztatott, értékes karakterekkel kenyerezett le és eszeveszett látványvilággal kápráztatott el, nálam ez érdemelte ki idén a GOTY titulust.
Nem sokkal maradt el tőle a Forza Horizon 5 sem, amely valószínűleg azért tudott ekkorát ütni nálam, mivel a széria korábbi részeibe csak belekóstoltam, ezt viszont azóta is fogyasztom. Felemelő érzés naponta visszanézni a virtuális Mexikóba és menni pár kört változatos környezetben, badass járgányokkal, vérpezsdítő zenékkel kísérve. Muszáj megemlítenem a Resident Evil Village-et is, ami úgy tudott lekötni, hogy a horrorjátékokért nem rajongok, viszont azzal, hogy a végtelenül parás Resident Evil VII után eltolták kicsit a fókuszt az akciójátékok felé, engem sikeresen megnyert magának a Capcom.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
A Life is Strange: True Colorsnek sikerült visszatalálnia a helyes ösvényre és megközelítenie a kultikus első szezon minőségét, Alex Chen érzelmes történetéhez hasonlót szívesen látnék még a szériától. De bőven kijutott idén indie csodákból is. A Hades végre Xbox konzolokra is ellátogatott és egyből elrabolta a szívemet, akárcsak az It Takes Two, ami a valaha készült egyik legjobb kooperatív alkotás lett. A Kena: Bridge of Spirits varázslatosságával és cuki lényeivel nőtt a szívemhez, a Twelve Minutes az időhurkos témája és profi színészi teljesítményei miatt maradt emlékezetes, a Loop Hero egy egyszerű koncepcióra húzott fel egy zseniális játékot, a Little Nightmares 2 pedig sajátos stílusban gondolkodtatott el olyan kérdésekről, amik régóta foglalkoztatják az emberiséget. Élveztem az Unpackingot is, kicsomagolás még sosem volt ennyire relaxáló, tökéletes év végi levezetés.
Sajnos különböző okokból kifolyólag kimaradtak olyan - a kollégák által dicsért - slágercímek, mint a Mass Effect: Legendary Edition, a Deathloop, a Hitman 3, a The Medium, a Halo Infinite, a Far Cry 6 és a Ratchet & Clank: Rift Apart, de újévi fogadalmam, hogy jövőre be fogom pótolni őket.
A folytatáshoz lapozz a következő oldalra!
