Végre megérkezett a harmadik DLC a Far Cry 5-höz, és pontosan olyan eszement, mint ahogy azt vártuk. A fő téma az előhalottak inváziója, ennek keretén belül elképesztően sok rothadó hullától szabadíthatjuk meg a képzeletbeli világot.
Agyatlan agyevők
Nem nagyon vitték túlzásba a történetmesélést a Dead Living Zombies DLC-ben, de ez nem is olyan nagy baj. A főhős egy pizzafutár, aki hét különböző filmes személyiségnek szeretné eladni agyament, Zs kategóriás filmötleteit. Ezekhez képest még a Sharknado is a Remény rabjaival egyenértékű szuperprodukció, így kezdetben nem igazán koronázza siker a próbálkozásait. Később azonban ötletei termékeny táptalajra hullanak, így hetedik forgatókönyvét sikerül végre rásóznia egy producerre. Az előző két DLC-hez hasonlóan most is rajzolt intrókkal dolgoztak a készítők, ami költséghatékony módszer, a célnak tökéletesen megfelel. A hét történet teljesen független egymástól, csupán a zombik és az agyament, minden logikát és jóérzést nélkülöző cselekmény az összekötő kapocs köztük.
Farm, ahol félünk
Az első sztorivázlatban egy farmot kell megvédenünk a betolakodóktól. Egy katonai repülőgép csapódott a szántóföld közepébe, s az ebből kiömlő vegyi anyag holtakat támaszt fel és változtat zombikká. Az élőhalottak folyamatosan támadnak, hiába irtjuk őket szorgalmasan, nem fogynak el, amíg a sárga löttyöt szivárogtató konténereket be nem zárjuk (az összes üveghengert szét kell lőni ehhez). A zombik kiiktatásával minimális lőszerhez is jutunk, de érdemes gyorsan szétkapni a tárolókat, különben egy idő után kifogyunk minden munícióból. A szántóföldön traktorokkal is arathatunk a járkáló holtak között: elég jó móka bedarálni őket, bár ilyenkor nem jár az extra lőszer, és az üzemanyagból is kifogyunk egy idő után. A második pályán egy zombiktól hemzsegő hídon kell keresztülverekednünk magunkat, a végén pedig egy élőhalott nagyláb vár bennünket. A temetőben Rómeó és Júlia történetét eleveníthetjük fel, és csavar is lesz a történet tetőpontján. A következő jelenet kizárólag háztetőkön játszódik: a nem is olyan távoli jövőben az emberiség maradéka ide húzódik vissza az élőhalottak fenyegetése elől, de mindig vannak kiskapuk, amelyeket a horda megtalál. Az ötödik epizód főhőse egy átlagos amerikai parkőr, akinek az átváltozott vadvilággal is meggyűlik a baja. A medve nem játék, és nála csak a zombimedve a rosszabb. A hatodik forgatókönyvben egy világhírű kémikus feltalálja a zombijárvány ellenszerét, de persze pont akkor marja meg átváltozott barátnője, így mindössze hét perce marad arra, hogy autóval átvágjon a városon, és elkészítse azt. Végezetül az utolsó fejezetben egy titkos laborban kell megsemmisítenünk a járvány kirobbanásáért felelős vegyi anyag maradékát.
A hét sztori nem kapcsolódik egymáshoz, nincs átvihető fejlesztés, az egész felfogható egyfajta jutalomjátékként, amelynek egyetlen célja, hogy minél látványosabban és brutálisabban lemészárolhassunk sok száz élőhalottat. A lopakodást el lehet felejteni, viszont fegyver és lőszer van dögivel, pont, mint az alacsony költségvetésű akciófilmekben. Zombikból nincs túlságosan nagy választék: a mezei példányok mellett találkozunk "agyas" változatokkal, ezeknek már szétnyílt a koponyájuk, és egy jól irányzott fejlövéssel lángra lobbanthatjuk őket, hogy ezután agyatlanul rohangáljanak, és mindent felgyújtsanak a környezetükben. Összefutunk egy behemóttal is, akinek a hátán lévő hatalmas sárga pattanás a gyenge pontja; sok sikert ahhoz, hogy ezt eltaláld.
Az egész DLC nem tart tovább öt-hat óránál, de később bármikor visszatérhetünk, és megdönthetjük a saját rekordunkat. Lehet egyedül és coopmódban is játszani, értelemszerűen ez utóbbi nagyságrendekkel jobb szórakozást nyújt. Egyszer végig lehet rohanni rajta, és egy ideig még szórakoztató is a blődsége, de sokat nem szabad várni tőle.
