Vietnam mindig is megmozgatta a játékfejlesztők agyát, nem csoda, hogy a Ubisoft a marsi invázió és a zombiapokalipszis előtt a távol-keleti ország buja dzsungeleibe helyezte a Far Cry 5 legelső DLC-jét.
A Hours of Darkness háromórás hadjáratában Hope megye egyik vietnami veteránjának kalandjait élhetjük át ismét. Egy rutinküldetés teljesen kudarcba fulladt a háborúban, a főhős legénységét a vietkongok foglyul ejtették, és csak a szerencsének, no meg az amerikai légierő bombáinak köszönheti, hogy kiszabadult bambuszketrecéből. Innen indul vesszőfutása és egyben a miénk is, a cél pedig az, hogy elérjük a kimenekítési pontot. A Far Cry játékokban megszokhattuk, hogy mindig van egy rövidebb út, ami nevetségesen egyszerűvé teszi a játékot. Most is dönthetünk úgy, hogy fittyet hányunk a mellékküldetésekre, nyílegyenesen megcélozzuk a térkép másik oldalát, és befejezzük a kiegészítőt alig egy óra alatt. Működik ez a megoldás is, de a készítők nem így tervezték az Hours of Darknesst, szóval érdemes körülnézni és eltölteni egy kis időt ebben a pokoli paradicsomban.
Foghíjas szakasz
A legújabb Dunia grafikus motor tökéletesen alkalmas arra, hogy visszaadja a vietnami hadviselés leglátványosabb pillanatait: sűrű dzsungelek, tavirózsás tópartok, zöldellő rizsmezők, lebombázott falvak, kénes gázokat eregető halálmezők és persze rengeteg, az életünkre törő ellenfél. A DLC-t három különböző játékmódban indíthatjuk el, mindhárom más játékstílust igényel. Normál módban a lopakodáson van a hangsúly, és a cél az, hogy minél többször intézzük el a vietkong harcosokat észrevétlenül, egy másikban a Rambók élhetik ki magukat, a harmadik meg az extra nehéz lopakodás. Minden sikeres támadás után (amennyiben észrevétlenek maradtunk) kapunk egy extra képességet, amivel megkönnyíthetjük az életünket. Gyorsabban haladunk törpejárásban, automatikusan megjelöljük a közelben lévő ellenfeleket, vagy éppen a falon keresztül is észrevesszük őket a látcső segítségével.
Rambo beájulna
A főküldetés mellett lesz jó pár mellékmisszió, amelyek ugyan nem olyan változatosak, mint az alapjátékban, de azért pár órára képesek lekötni. Újdonságként jelenik meg a légicsapás lehetősége, amely egy adott körzetben megsüt minden ellenfelet. Hatékonysága nem túl jó, az esetek nagy részében az ellenséges őrjáratok nem teszik meg nekünk azt a szívességet, hogy túl sokáig egyhelyben maradnak. Bizonyos területeket légvédelmi ütegek védenek, amíg ezeket nem robbantjuk fel, a pilóták megtagadják a segítséget. A lelőtt helikopter túlélői különböző fogolytáborokban senyvednek, mielőtt kivonnának a területről, illik megmenteni mindhármat. Van közöttük mesterlövész, nehézfegyveres és persze sima közkatona M-16-os gépkarabéllyal. Egyszerre kettő lehet mellettünk, de nagyon kell rájuk vigyáznunk, mert ha meghalnak, nem tudjuk őket feltámasztani. Ez amúgy befolyásolja a játék végét: az értékelő képernyőn a halott bajtársak fekete-fehérben jelennek meg, így jelezve, hogy nem óvtuk őket eléggé.
Van gyűjtögetős rész is, a lelőtt harci repülők pilótáinak öngyújtóit kell összeszednünk; aki szereti az ilyen pepecselős feladatokat, az jól ellesz ezzel is. Az ellenséges bunkerekben vietkong tisztek bujkálnak, míg az észak-vietnami fogolytáborokban a velünk szövetséges dél-vietnami katonákat tartják fogva. Ezeket a feladatokat teljesítve általában extra légicsapásokat kapunk jutalmul; mondjuk ezek korlátozott hatékonyságuk miatt sohasem hoztak lázba. Ami a vadvilágot illeti, barátságtalan fekete párduccal és alattomos krokodillal leptek meg bennünket. Ez utóbbi villámgyorsan elkap a víz alatt, szóval csak óvatosan azzal a folyóátúszással. Három órányi lopakodás van a DLC-ben, sem több, sem kevesebb. Egyszer érdemes végigtolni, de maradandó élményt senki se várjon tőle. Akkor nem fog nagyot csalódni.
