Final Fantasy XIV: Stormblood teszt - érdemes harcba szállni

|

A Final Fantasy XIV második nagy kiegészítője, amely ismét háborúba invitál minket.

Minden nap új kedvezmények várnak az 576 Adventi Naptárban! Hirdetés

Néhány évvel ezelőtt az MMORPG-fejlesztők úgy döntöttek, hogy sztorit visznek ezekbe az általában vadászatról, gyűjtögetésről és felfedezésről szóló online mókákba. Bár a cél nemes volt, viszonylag keveseknek sikerült igazán maradandót alkotniuk a műfaj meglehetősen szoros keretei között. Szerencsére a Final Fantasy XIV a jobbak egyike lett, amelynek csodálatos eorziai története most a bolygó másik felére röpít bennünket. Ott ugyanis a Birodalom elnyomás alatt tartja azokat, akik nem hajlandók mély meghajlásban bakancstalpat nyalni.

Hirdetés

A Birodalom és a lázadók háborúja

A Final Fantasy XIV: Stormblood kiragad bennünket az alapjátékban és a Heavensward kiegészítőben megismert klasszikus fantasykörnyezetből, hogy felelevenítse a távol-keleti mitológia legszebb pillanatait. A bevezető küldetésben egy csapat NPC-vel megérkezünk az elnyomástól leginkább szenvedő Gyr Abaniába, ahol a helyiek a szabad élet minden reményét feladták már. Szerencsére itt vagyunk mi, a sokat próbált hősök és velünk Eorzia egész hadserege, hogy segítsük a lázadók csapatát. Velünk tart néhány új és pár ismerős karakter, mint a Leveilleur testvérek, Gosetsu, a legendás szamuráj és Lyse, aki (lévén hogy otthona felszabadításáról van szó) kiemelt szerepet játszik a történetben. Egy-két küldetés és pár apró győzelem után végül belebotlunk a hatalomittas hercegbe, a Birodalom uralkodójába, Zenos yae Galvusba, aki elsőre komoly ellenfélnek bizonyul, és csak jó kedvének köszönhetjük, hogy élve távozunk a csatatérről. A sztoriküldetések alatt ő többször is felbukkan, így megismerjük alattvalóit, céljait és családjának történetét, mígnem a sztori végén szembe nem nézünk vele.

Gyr Abania küszöbétől Zenos trónterméig nagyjából 50 órányi kalandozás vár ránk, ami alatt rengeteg új népet és vidéket ismerünk meg, miközben karakterünket 60-ról 70-re szintezzük. Folyamatosan erősödünk, közben pedig igyekszünk reményt kelteni az elkeseredett helyiek szívében, amerre csak járunk. A Square Enix írócsapata azonban nem kalauzol el minket a végtelen romantika nyáltengerének partjára. Elmondjuk ugyan a mesékből ismert nagyívű, lelkesítő beszédeinket, amelyekben meglobogtatjuk a felkelők előtt a remény és a szabadság csodálatos eszméinek zászlaját, de hallgatóságunk emlékeztet minket arra, hogy ez nem ilyen egyszerű. Hogy családjaik védelme érdekében kénytelenek jól viselkedni, mert ha fel mernek szólalni, vagy ellenszegülnek, akkor szüleik és barátaik fejét kapják meg válaszul. Egy ténylegesen lepusztult és megtépázott világban akarjuk játszani a megváltót, és éppen ezért ténylegesen meg kell küzdenünk minden egyes ember hitéért. Ez meglehetősen frissítő a sok cukormázas fantasytörténet után.

Turistáskodtunk

Miközben járjuk az új világot, elénk tárul a Final Fantasy XIV legváltozatosabb vidéke. A sivatagos, köves Gyr Abaniából megérkezünk a feudális japán ihletésű Kugane városába, ahol minden utcán gyerekek rohangálnak, árusok kiabálnak, a kocsmában pedig élethosszig tartó üzletek köttetnek. Ezután elutazunk a Ruby Sea szigeteire, és az azok között morajló óceán mélyére. A kék Kojin törzs elvisz bennünket víz alatti menedékükbe, ahonnan egy áldásnak köszönhetően ki is úszhatunk, és felfedezhetjük a mélység titkait. Röviddel ezután meglátogatjuk a helyi uralomért küzdő három Au Ra klánt, a káprázatos, zöld rétekkel teli Azim Steppét, ahol egy lebegő városban kell elfoglalnunk a minket megillető trónt.

Rengeteg csodálatos helyszínt rejteget a Stormblood, ezzel együtt pedig tengernyi ismeretlen veszélyt is. Már a sztori alatt több dungeont is megjárunk, amelyek nemcsak gyönyörűen néznek ki, de komoly kihívást is jelentenek. Ez utóbbi mondjuk a teljes szintezési élményre igaz: a sztori- és mellékküldetések során rengeteg kemény ellenfélbe botlunk bele, akiket ugyan nem lehetetlen legyűrni, de oda kell figyelni, használnunk kell minden elérhető képességünket, együtt kell működnünk társainkkal, és előfordulhat, hogy több kudarc is megelőzi a sikeres próbálkozást. A hatalmas, raidboss méretű primal csatáknál látszik ez igazán. Az említett harcok olyan nehezek, mint egy komolyabb raid főellenség a World of Warcraftban. Nem nézheted a második monitoron kedvenc sorozatodat, miközben nyomkodsz kétféle támadást, és követed a tankot. Meg kell tanulnod a harcok menetét, segítened társaidat, és kihoznod a legjobbat karakteredből. Ezek a csaták ráadásul még mindig csak a sztoriküldetések részei. Izzasztó, hosszú, de nagyon élvezetes kaland a Stormblood története.

Kardok vihara

A kiegészítő az új történeten és helyszíneken túl két további karakterosztályt is hozott a játékba. A samurai és a red mage 50-es szintű, független jobok (foglalkozások), ami azt jelenti, hogy egy már létező, legalább 50-es karakterrel lehet felvenni őket. Egy-egy alig kétperces küldetéssor teljesítése után megkapod a kaszt fegyverét és felszerelését, majd kezdheted is a szintezést. A samurai közelharcos, könnyű páncélt hordó kardmester, aki háromféle elemi erő támadásait kombinálva képes hatalmas és nagyon látványos csapásokat mérni ellenfeleire. A red mage egy mágustípus, aki a többiekkel ellentétben attól sem retten meg, ha be kell piszkolnia a kezét. A vörösök egy hosszú kardot használva támadnak az ellenfeleikre, és ha feltöltötték fehér/fekete manájukat, akkor pusztító mágiájukkal képesek akár tömegeket is szétoszlatni. Mindkét karaktertípus nagyon izgalmas, és rengeteg, sosem látott mechanikát hordoz, miközben ők tudhatják magukénak a legjobb kaszttörténeteket is az FF XIV-ben. A legtöbb játékos karakterosztály átalakult valamelyest, de az jól látszik, hogy a Square Enix rengeteg kreatív munkát fektetett a két új foglalkozásba. Mindkettő nagyon folytonos, taktikus, és igazi újdonságként hat a terepen, még akkor is, ha nem is te játszod őket, csak a csapatod részei.

Minden passzol

A Final Fantasy sorozat mindig is erős volt látványban és zenében, és utóbbi tekintetében a Stormblood sem panaszkodhat. Minden új terület csodálatos zenei betéttel mutatkozik be, így eszembe sem jutott, hogy a saját számaimat hallgassam kalandozás közben. A grafikából a fejlesztők kihozták a maximumot az öregecske motor segítségével, amely még a durvább átvezető videókban sem vall igazán szégyent. Néha ugyan látható, hogy beletört a bicskája egy-egy összetettebb arckifejezés kirajzolásába, de még ezt is elfeledteti kísérő karaktereink kifogástalan szinkronja. A Square Enix mindent egybevetve olyan világot épített fel, amelyben teljesen el tudok merülni, még akkor is, amikor az adott dungeont huszonharmadik alkalommal kell újrapróbálnom. A sztori és a küldetések végeztével a játékosokat végeláthatatlan gyűjtögetés, dungeontakarítás és raidelés várja. Az end game tartalmakat iszonyatos műgonddal és részletességgel dolgozták ki, így tényleg élvezetes beleölni több száz órát is karakterünk felszerelésébe.

Rengeteg PvE- és PvP-kontent vár mindenkit a Stormblood sztorijának végén, ráadásul számos tartalom csak a későbbiekben, hosszabb küldetéssorok teljesítése után nyílik meg. Folyamatosan van mit csinálni, és tekintetettel a nehézségre, a legtöbb guild is komolyan megszenved majd a játék tökéletes kitakarításával. Hosszú hónapokra elég elfoglaltságot nyújt a játék, ami az új kiegészítővel méltán foglalhatja el megérdemelt helyét a legnagyobbak között. Ez az az MMORPG, amiért nem sajnáljuk a havidíjat.

Final Fantasy XIV: Stormblood

Távol-keleti turistaút, ahová várost nézni mentünk, aztán véletlenül ott ragadtunk.
PRO
  • Izgalmas, fordulatos történet
  • Rengeteg end game tartalom
  • Nehéz, kihívó dungeonök és primal harcok
Kontra
  • Szerverleállások
  • Üres vízalatti területek
  • Kötött küldetésstruktúra
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!