Hirdetés

Forza Horizon 3 teszt - vigyetek el délre!

|

Ausztráliába vitt minket a Forza Horizon 3, mi pedig nem nagyon szeretnénk hazamenni.

Hirdetés

Soha, semmilyen játékban ne gondold, hogy valamit jobban tudsz. A Forza Horizon 2-ben nagyjából minden pontot meg lehetett úgy közelíteni, hogy a GPS által kijelölt útvonal követése helyett csak simán lehajtottunk az útról, átvágtunk a búzatáblákon, kidöntöttük a kerítéseket, aztán ha nem csapódtunk fának, jóval hamarabb odaértünk a kijelölt célhoz, mintha betartottuk volna a közlekedési szabályokat. Mivel volt némi tapasztalatom a játékkal, úgy gondoltam, ez a taktika a Forza Horizon 3-ban is működni fog. Elhatároztam magam, és mit sem törődve azzal, hogy az autó, amiben ülök, abszolút nem terepre lett tervezve, elrántottam a kormányt, majd némi pattogás után húsz-harminc métert zuhantam, Lamborghini-lökhárító formájú nyomot hagyva a tengerparti homokban. Azért ebben is volt valami csodálatos; az a pillanatnyi szabadságérzet, amíg a jármű a levegőben haladt... ez is része annak, ami miatt a Forza Horizon sorozat tagjai még mindig napjaink legélvezetesebb autóverseny-játékai, és amiért az új epizód is minden felett áll. 

Ne üsd el a kengurut!

Az első rész Coloradója és a második rész mediterrán zónája után Ausztráliában folytatódik a fesztivál. A Playground Games szeretett volna egy még a korábbinál is változatosabb területet megteremteni, így esett a választás a kenguruk földjére. Négy nagyobb, egymástól tényleg jól elkülöníthető területet járhatunk be, és ezek mindegyikén más típusú autókkal versenyezhetünk. Aki egy kis utcai versenyzésre és Halálos Iramban vagy Need for Speed utánérzésre vágyik, Surfer's Paradise városa felé érdemes keresgélnie, aki viszont inkább ralizna, az Észak-Nyugaton található sivatagos terület számára a legalkalmasabb. 

A Horizon 3-ban nem csak résztvevői, hanem főnökei vagyunk a fesztiválnak, így mi menedzseljük az egészet. A tengerparti Byron Bayből indulunk, de ha elég rajongót szerzünk, eldönthetjük, hogy a sivatag felé vagy a város irányába terjeszkednénk-e inkább. Mindenhol építünk egy újabb fesztiválhelyszínt, kapunk egy sor új tevékenységet, és ha elérjük a következő határt rajongószámban, folytathatjuk a terjeszkedést. Összesen négy helyszín oldható fel, ezeket fejleszthetjük tovább az újabb típusú versenyekért. Néha közbeékelődik egy-egy showcase, amiket esemény már korábban is imádtunk; ezek során egyebek mellett egy helikopterre kötött dzsippel, egy vonattal vagy hajókkal is felvehetjük a versenyt. Lehetne belőle több, de nyilván nem könnyű összerakni egy ilyet, illetve hasonlóan a karácsonyhoz, ezt sem értékelnénk annyira, ha gyakrabban kapnánk. 

Elfoglaltságok tekintetében némileg nőtt a lehetőségek száma, de alapvetően a szokásos csomagot kapjuk. Időmérők, körversenyek, sprintek, valamint drift- és sebességzónák, ugratók, meg persze a bakancslista-kihívások, melyek során egy megadott autóval kell teljesítenünk valamilyen feladatot. Halálfélelmem volt, amikor 1 perc alatt kellett eljutnom A-ból B-be egy Koenigsegg One-ban ülve, de ezt csak akkor tudtam teljesíteni, ha padlógázzal, 400 km/h fölötti sebességgel haladtam, kerülgetve a közlekedés többi résztvevőjét. A sebességérzetet ismét nagyon jól eltalálta a Playground.

Korábban nem voltam nagy rajongója a szabad cirkálásban indítható versenyeknek, viszont a játék egy új móddal ösztönöz ezekre. Az illegális utcai versenyeket, melyek során mindenki olyan autóval megy, amilyennel akar, úgy oldhatjuk fel, ha kihívunk X számú, az utakon kószáló, névvel jelölt autóst, és legyőzzük őket. A feladat nem nehéz, ugyanis míg ők az utat követik, mi simán átvághatunk mindenen, és ha nem akadunk fel fában, épületben (vagy nem zuhanunk ki a tengerpartra, mint azt a bevezetőben vázoltam), simán nyert ügyünk van. Csalni persze nem szép, de inkább azt mondom, hogy csalhatna az MI is. 

A te fesztiválod, a te szabályaid

Az egyik legjobb újítás, hogy most már nem csak az előre megadott versenyeken indulhatunk, hanem felállíthatunk saját szabályokat, vagy válogathatunk a többi felhasználó által elkészített megmérettetések között. A kijelölt útvonal és versenytípus mindig adott, de beállíthatjuk, hogy milyen típusú autók indulhassanak; csak egy adott évtized, egy adott márka, származási hely járgányai, filmes klasszikusok (a Lee tábornok festésű Dodge Chargeremről soha nem mondok le!), pajtában találtak satöbbi. Ha nem téma szerint szeretnénk válogatni, megadhatunk legfeljebb 50 különbözőt, így egymásnak ereszthetjük például a 80 km/h-s végsebességre képes BMW Isettát egy ennek ötszörösével hajtható koncepcióautóval. Nincs sok értelme, de lehetséges.

Saját Bucket List kihívásokat is létrehozhatunk különböző típusokban (bizonyos célpont minél hamarabbi elérése, sebességhatár-átlépés, satöbbi), még azt is megszabhatjuk, milyen zene szóljon. Egy klasszikus autóban, klasszikus zene mellett, ködben versenyezni csodálatos élmény, mint azt az egyik előre elkészített kihívásban megtapasztalhatjuk.

És ha már élmény: a Forza Horizon játékokban, így a harmadik részben is az a legszebb (és ez hiányzik a legtöbb más játékból), hogy minden autót élvezet vezetni. Harminc óra után is ugyanúgy dobban meg a szívem, ha olyan autókba ülhetek, amiket gyerekkoromban csak Bburagóként tologathattam. Mind a 350, megjelenéskor a játékban található autó nagyon precízen, gondos odafigyeléssel lett kidolgozva, kívülről-belülről tökéletes. A Volkswagenek teljes hiánya mondjuk eléggé fáj, valószínűleg nem sikerült megállapodni a jogokról a gyártóval, de reménykedjünk benne, hogy nem adták fel, és legalább a Bogár és a Transporter (hippibusz) visszatér DLC-ben. A tuningolási lehetőségek száma nőtt, viszont minden egyes autón ugyanazokat a beállításokat elvégezni a gumi és a felfüggesztés kiválasztásánál elég nagy nyűg volt. A külsőt megváltoztató fejlesztésekből egy-kettő akad autónként, úgyhogy aki Need for Speed-szintű testreszabásra vágyik, az csalódni fog - de ez a játék nem is az utcai versenyzésről szól elsősorban. Majd talán a következőben több hangsúlyt kap az is.

A hangulathoz a tájak is hozzátesznek. Ismét sikerült a Playgroundnak egy olyan gyönyörű világot megalkotnia, hogy néha megálltam az autóval hegytetőkön a tájat figyelni, fotózgatni, vagy épp a csillagos eget bámulni. Az esőzést átvették a Forza 6-ból, az esőcseppek szaladnak a szélvédőn, és realisztikusan reagálnak az ablaktörlőre, ami egyébként akkor is bekapcsol, ha egy folyón hajtunk át - mert hát a szélvédő ugye akkor is vizes lesz. A skybox realisztikussága annak köszönhető, hogy kamerával rögzítették az ausztrál égboltot, és a felvételek kerültek be a játékba. Sosem voltam még Ausztráliában, de az ott élő játékosok által leírtak alapján a valóságban is nagyon hasonlóan néz ki, és ha ők mondják, én elhiszem. A játék Xbox One-on 30 fps-sel fut, egyszer-kétszer volt pillanatnyi döccenés, de komoly probléma nem.

Mutassuk meg nekik

Egyedül játszva a Horizon 3 tökéletes, mindig nyújt új kihívásokat, nem válik unalmassá, és 30-40 órát simán bele lehet pakolni, ha nem többet. Ugyanakkor hiába kreatívak az online módok, és hiába lehet most már kooperatívan is játszani, ennek tekintetében még bőven van hova fejlődnie a Playground játékának. Az ellenfelek minden versenyben össze-vissza ugráltak, a semmiből kerültek elő, kiszámíthatatlanul mentek, darabosan mozogtak. Attól függetlenül, hogy két vagy tizenegy játékossal játszottam együtt, a probléma mindig fennált, és nehéz elhinni, hogy ezt a szerverek nyüglődése okozza. A következő alkalomra vagy teljes egészében kiveszik az online szegmenst (amit az újonnan beépített és többször is kiemelt kooperatív mód miatt eléggé kétlek), vagy nagyon ráfekszenek, mert ez így most nagyon nem állapot, és nem ez az első Forza játék, amiben érzékelhetőek hasonló fennakadások.

A skillek rendszerén is változtatnék. Javarészt különböző százalékos boostokat oldhatunk fel, vagy egyszeri kreditet, XP-t szerezhetünk magunknak. Az első szinten lévő extrák 1 pontba kerülnek, a feljebb lévőket pedig csak akkor oldhatjuk fel, ha az alsóbbakra már költöttünk, de így egy csomó olyan dologra kellett elvernem a pontjaimat, amiket nem is használok. 

A Forza Horizon 3 hibái ellenére is messze felülmúl minden autós játékot, és külön öröm, hogy a PC-sek is egy jó minőségű portot kaptak, így ők is megnézhetik, miről áradoztak eddig konzolos társaik. Van még hova fejlődni, de ha a következő Forza játék csak ennyire is jó lesz, már elégedettek lehetünk. 

A PC-s változatról bővebben a jövő hónapban megjelenő, 2016/10-es GameStar magazinban olvashattok. 

Forza Horizon 3
Szebb, több, nagyobb – minden, amilyennek lennie kellett.
Ami tetszett
  • változatos és lenyűgöző új helyszín
  • rengeteg, pontosan kidolgozott autó
  • igazi szabadságérzet
Ami nem tetszett
  • az online játékmódok nem működnek túl jól
  • ritkán előforduló recegés
  • hiányzó Volkswagenek
Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)