Jövőre lesz tíz éve, hogy a Playground Games a sorozatot régóta gondozó Turn 10-nel együttműködésben elindította a Forza új ágát, a lazább hangulatú, nyílt világot kínáló Horizon alsorozatot, melynek első részében még Colorado útjait szánthattuk, aztán ellátogathattunk Olaszországba és Franciaországba, Ausztráliába, legutóbb pedig Nagy-Britanniába. Már a 2018-ban megjelent negyedik résznél is éreztük, hogy hiába az új környezet és az évszakok bevezetése, minden mást láttunk korábban - aztán persze szemérmetlenül belesüllyesztettünk még néhány száz órát, mert ahogy akkor is írtuk, Forzából még a rosszabb is jó.
Most az új, kimondottan a Series konzolokra készülő Forza Motorsportot beelőzve megérkezett a Forza Horizon 5, ami inkább érződik tartalmas kiegészítőnek, mint teljes értékű folytatásnak, de megint nem nehéz a rabjává válni.
Mi casa es su casa
A helyszín ezúttal Mexikó, ami a készítők szerint kellően érdekes és változatos ahhoz, hogy tökéletes keretet adjon a Horizon fesztiválnak, és ezzel nem is lehet vitatkozni: a 11 biom között vannak sivatagos és erdős részek, tengerpart, meg például egy óriási, aktív vulkán, és nem maradhatott ki egy város sem a maga szűk utcáival. Csak hát az a helyzet, hogy hasonló felépítésű, kiugróan magas hegy volt az előző részben is, csak épp láva nem fortyogott benne, és nagyon ismerős Guanajuato a maga szűk utcáival, abszolút a Horizon 4 Edingburgh-ját idézi. A város a távolból mutat igazán jól, de színes épületei és hangulatos terei között cikázni feelinges, még úgy is, hogy azt érezhetjük, már jártunk ott. Természetesen nem maradhattak el a maja piramisok és ősi templomok sem, amikre elvétve bukkanhatunk a dzsungelek mélyén, és bár felhajtani nem tudunk rajtuk, van, amibe beautózhatunk.
A terület egyes részletei valóban remekül idézik Mexikót, de az idő nagy részét ismerősnek érződő tájakon fogjuk tölteni, annyi különbséggel, hogy most az egyes zónákban más-más időjárási viszontagságok jelentkezhetnek: lehet például homokvihar, köd, vagy heves esőzés is. A tesztidőszak alatt keveset láttunk ezekből, mivel egy részük évszakfüggő, az évszakok pedig hetente váltják egymást, de amihez a kimondottan ezeket bemutatni hivatott versenyek során volt szerencsénk, az természetesen lenyűgöző volt. A Playground rég elengedte a realizmust a Horizon játékokban, de ez csak az élmény javára válik; nem csak a legdurvább viharokban száguldozhatunk félelem nélkül, de bonthatjuk a kerítéseket, fákat, szinte semmi nem fogja meg az autónkat.
A Horizon fesztivál hangulata most sem járja át annyira a játékot, mint az első három részben, de ezt a múltkori után már könnyebben engedjük el. Feladatunk ezúttal különböző fesztiválhelyszínek telepítése és fejlesztése, melyekkel első körben megnyithatjuk az egyes versenytípusokat, aztán teljesíthetünk ilyen-olyan, minimális sztorival átitatott feladatokat, míg végül extra hosszú, 25-30 percesre nyúló megmérettetéseken bizonyíthatunk. Akad néhány bemutató is, amikor vagy spéci járműveket kell vezetnünk (például egy felvonulóautót egy fesztiválon 60-nal), vagy azok ellen versenyeznünk, de igazán friss élményt azok a missziók adnak, melyek során opcionálisan teljesíthetünk feladatokat egy adott területen, és többet megtudhatunk a helyi kultúráról. Ezekből sajnos kevés készült, így főleg országúti, utcai és terepversenyekkel gyűjthetjük a továbbhaladáshoz szükséges elismeréspontokat, döntögethetjük a rekordokat traffipaxoknál, driftelhetünk, ugrathatunk, pontosan azokat a dolgokat csinálhatjuk ismét, amit a Horizon 4-ben. Még a teljesen felesleges gyorsulási versenyeket is megtartották elszórtan, változtatások nélkül. Az 1876 darab elismerés megszerzésével eltölthetjük az időt, de ezzel már tényleg csak azok fognak bajlódni, akiknek bármennyi Forza jöhet.
A Horizon sztorik is visszatértek: egy külön küldetéscsomagot kapott a Volkswagen Bogár (megérte a Forza Horizon 3 tesztjében azon keseregnem, hogy nincsenek Volkswagenek, szívesen), ami Mexikóban nagy kultautónak számít, továbbá teljesíthetünk válogatott kihívásokat mindenféle járműveket hajtva. A trükkpontgyűjtés kifejezetten unalmas (a driftelés-kerítésbontás kombónál jobb módszer nincs a rekordok döntögetésére, de ettől túl egyszerűvé válik a feladat), és valahogy a többi kihívás is elég vérszegénynek hat az előző játék Top Gear-es, videojátékos autós, taxizós és egyéb minisztorijai után. Nyilván ismét lehet csűrleletekre vadászni, de ezek kapcsán annyi változás történt, hogy a magyar fordítók már pajtaleleteknek hívják őket. Ha pontoznánk még a tesztek végén, ez önmagában felhúzná az értékelést.
Most már az elejétől fogva elérhetők a felhasználói tartalmak is, köztük az egyedi feltételeket szabó versenyekkel és a Super7 kihívásokkal, de ezek sem a változatosságot növelik, csak a mennyiséget. Az EventLab a korábbiakhoz képest több lehetőséget kínál, részletesebben beállíthatjuk az általunk kitalált versenyeket, amiket vagy megtalálnak mások, vagy örökre elvesznek a semmiben a többiek alkotásai között.
Aki tehát egyedül játszana a játékkal, szinte pontosan ugyanazt a csomagot kapja, mint az előző rész esetében, nincsenek új versenytípusok, egy-két esemény kivételével nem találkozni olyan tennivalóval, amit ne láttunk volna már eddig. Persze egy versenyjátéktól mérsékelten szabad mindent átformáló újításokat várni, viszont aki már az előző játékokba belerakott 100-200 órát, könnyen azt érezheti, hogy a Forza Horizon 5 semmi újat nem nyújt neki.
A többjátékos élmény fokozására sokkal több figyelmet fordítottak. Mivel a tesztelés során a szervereket még csak néhány újságíró és egyéb szakmabeli terhelte, a matchmaking értelemszerűen lassú volt, úgyhogy ettől elvonatkoztatva értékeljük a látottakat. Amelyik aktivitáshoz hozzá tudtam férni, az nagy meglepetést nem okozott, de időtöltésnek nem rossz, ha ráununk a kampányra. A térképen véletlenszerűen felbukkanó, adott területen zajló Horizon Arcade megmérettetéseken minijátékokat játszhatunk: hol pinatákat kell szétütnünk, hol a lehető legtovább egy adott sebesség felett maradnunk; ilyen és hasonló, mókás feladatokkal szerezhetünk pontokat. Visszatértek korábbi kompetitív módok is (mint a zombis vagy a koronalopkodós), illetve lehet Horizon Tourokra indulni, ahol versenyek sorozatában vehetünk részt. A régről ismert módok ugyanolyan mókásak, mint mindig, az újak meg szintén nem reformálják meg az élményt, de legalább működnek rendeltetésük szerint.
Ma Merci, holnap Honda
Nem tudom, hányan jönnek még ettől lázba, de az autókínálat ismét nőtt, több mint 500 jármű közül válogathatunk, és rögtön kapunk egy adaggal, ha játszottunk korábbi játékokkal, vagy valamelyik drágább kiadást választottuk. A választék kielégítően széles, és most először kedvem volt kipróbálni mindent, ugyanis az egyes versenyek előtt a játék ajánl néhányat a garázsban lévő kocsik közül - pont annyit, amennyiből még kényelmesen ki tudjuk választani, épp melyikhez van kedvünk. Akármelyikre is bökünk rá, nem szenvedünk hátrányt, ellenfeleink is hasonló kategóriájú gépekkel furikáznak, hacsak nem tesszük magasra a Drivatarok nehézségét, nem kell nézegetnünk a teljesítményt mutató pontszámot.
Az autók testreszabásánál több opció közül válogathatunk, ahogy - végre nem szótlan, bár elég bénán szinkronizált - karakterünk megalkotásánál is. Az egy dolog, hogy most már vásárolhatjuk is az öltözékeket, nem kell pörgetésre várnunk (de persze pörgetésnél is kaphatunk cipőt, sapkát, kabátot értékes kocsik vagy pénz helyett, mert ez a múltkor is olyan jó ötlet volt...), viszont még ennél is durvább, hogy a sofőr létrehozásánál külön állíthatjuk, milyen művégtaggal rendelkezzen, és az milyen festést viseljen. Dícséretes, hogy beállíthatunk menő kar- és lábprotéziseket, és külön jó, hogy ezeket nem kell hosszú órákon át versenyezve megszereznünk.
A Forza Horizon 5 technikailag többnyire hozza, amit hoznia kell. Xbox Series X-en válthatunk a 4K 30 fps-es, a látványt előtérbe helyező, és a 4K 60 fps-es, a framerate-et priorizáló mód között. Főleg utóbbival játszottam, aminél a gördülékenység lehengerlő, és kellemetlen is volt visszaváltani a másikra; a kicsit szebb effektek, illetve a textúrák gyorsabb betöltése nem érnek annyit, mint a gyorsabb képfrissítési sebesség. Ugyanakkor számomra az élményt jelentősen rontotta, hogy az utcák kihaltak, civil autókat csak nagyon elvétve találhatunk.
A játék persze csábítóan néz ki, az autóválaszték ismét páratlan, és apróbb újítások javítanak az élményen, de versenyek, tennivalók tekintetében szinte semmi olyan nincs, ami érdemben újító lenne, felrázná az összképet. Három éve is kezdett már kifulladni a formula, most sem tett meg a Playground mindent azért, hogy felfrissítse. Természetesen ettől függetlenül a Forza Horizon 5 egy jó játék, ami azokat, akik még nem untak rá a sorozat korábbi részeire, elszórakoztathatja néhány órán át, de akik már korábban is úgy érezték, hogy kezdenek kiégni, azoknak pusztán az új sztoriküldetések és helyszín miatt nem éri meg befizetni rá. Persze ott a Game Pass, amiben a PC-s és az xboxos változatok is helyet kaptak, ha máshogy nem, azzal mindenképp megér egy próbát.
