Oly kevés telt még el 2020-ból, ezért szemernyi esélyük sem volt arra fejlesztőknek, hogy máris újdonságok garmadával kápráztassanak el bennünket. Igazság szerint nem is bánjuk túlzottan az átmeneti pangást, mert így legalább módunk adódik egy kicsit kurtítani azon a listán, amelyre a végigjátszandó címek kerülnek.
HP - 2020 is főként a Modern Warfare-ről szól eddig, de szerencsére most visszatért a The Wticher 3: Wild Hunt is a képernyőre, mert a sorozat és a könyvek meghozták a kedvet, ráadásul most a feleségem vágott bele a kalandokba. Komoly eredménynek tartom ezt ahhoz mérten, hogy amikor megismerkedtünk, akkor kb. semmit nem tudott a játékvilágról.
Gucs - Folytatom a Thronebreaker: The Witcher Tales-t, ami eddig nagyon jó vételnek tűnik, mivel simán hozza a CD Projekt Redtől elvárt minőséget. A játék zseniális zenéit külön kiemelném, ugyanis azok néha tényleg azt az érzést keltik, mintha egy kemény csatában vagdalkoznék, miközben csak kártyákat pakolgatok. Egyébként a netflixes The Witcher hatására ismét elővettem Sapkowski könyvsorozatát is, amit anno félbehagytam az egyik kötet után, szóval remélem, lesz időm egy kis olvasásra is a hétvégén.
Paca - Belevágtam a Star Wars Jedi: Fallen Orderbe, és miután az első bolygón lévő háromszemű békát kínkeservesen leöltem, úgy feltöltődtem energiával, hogy úgy érzem, semmi nem állíthat meg. Haladok is szépen tovább.
RG - A Need for Speed Heat van terítéken már néhány napja, és vélhetően a hétvégén is ő lesz. Beletettem már néhány órát, de valahogy még mindig nem öntött el az a fajta áhítat, ami (jóval) régebbi NFS címeknél mindig elkapott. Oké, imádom az E30-as M3-at, és rettegek, hogy majd váltani kell róla, emiatt sokszor inkább csak autózgatok, így nem túl sokat láttam még belőle, de egyszerűen az egész játék olyan, mint amikor valaki két évtized után találkozik a főiskolai szerelmével. A lány akkoriban egy bomba csaj volt, mostanra azonban már elsodorta az élet, nem ugyanaz a varázs. A címében ez is egy Need for Speed, de jellegében csak halvány utánzata annak, ami miatt régen egyszerűen imádtam.
Szada - Én a FIFA-sorozatból egyedül a menedzseri módot szeretem, viszont néha kivételt teszek - például most, hogy öcsém beruházott egy Xbox One konzolra és kapott mellé egy FIFA 19-et is, így mivel a hétvégét a családdal tervezem tölteni, ezért valószínűleg ismét előkerül majd a játék, hogy megmérkőzzünk egy-két meccs erejéig (és kiderüljön, mennyire béna vagyok benne).
Szabi - Megtaláltam az Epic Games könyvtáramban a What Remains of Edith Finchet, amit már nagyon régen szerettem volna végigjátszani, most pedig belevágtam. Régen volt már olyan, hogy egy játékban egy jelenet után csak ültem és meredtem a képernyőre, mert olyan hatással voltak rám a látottak. Már érzem, hogy nagyon a vége felé tartok a történetnek, de lehet a gyönge kis lelkem nem is bírná ki, ha még több szívszorító jelenetet kellene feldolgoznia. Messzemenőkig ajánlom mindenkinek, mert az ilyen élmények után érezni igazán, hogy miért lehet a videojátékokat nyugodt szívvel művészeti alkotásoknak hívni.
Csirke - Teljesen ráfüggtem egy mobiljátékra, amiből még komoly baj lehet, szóval megpróbálok odafigyelni arra, hogy azért mégse verek el vállalhatatlan mennyiségű időt az AFK Arenában. Szerencsére a játék sajátossága éppen az, hogy akkor is gyűlnek a nyersanyagok (sőt, akkor gyűlnek igazán), ha épp be sem kapcsolod.
Kivi - Akciódús és pörgős játékok helyett ezúttal a Disco Elysiumot veszem elő a hétvégén. Tavaly sajnos nem jutott időm erre az indie alkotásra, de most belevágok a szerteágazó történetbe.
Chava - Rohamléptekkel közeledek a Star Wars: Knights of the Old Republic fináléja felé, de mielőtt belevágnék a következő játékba, még végignézem a napokban debütált Draculát a Sherlock készítőitől.
Ti mivel játszotok 2020 első hétvégéjén?
