Hirdetés

God of War: Ascension teszt - a kiégett mészáros

|

Hatodszorra is belelépünk ugyanabba a folyóba, de most már kezdjük unni, hogy mindig ugyanúgy vizes lesz a lábunk.

Hirdetés

A Sony egyik ikonikus rosszfiúja Kratos, a tragikus sorsú hős, akit az istenek csupán játékszernek tekintenek kicsinyes hatalmi harcukban. Öt részen és három konzolon keresztül (PS2, PS3, PSP) taglózott le minket a brutalitásával, harcrendszerével, platformelemeivel és fejtörőivel. Búcsúzóul a Sony Santa Monica-i stúdiója még egy hatodik részt is megjelentetett, csak azért, hogy méltóképpen elköszönhessen a PS3 konzoltól. Ezzel nem is lenne gond, mindössze az az aprócska hiba csúszott a számításukba, hogy a God of War III annyira elborultan jó lett, hogy azt bizony képtelenség lett volna túlszárnyalni. Ott 2010-ben a PS3-ból szinte kihoztak mindent, minden további próbálkozás eleve kudarcra volt ítélve.

Nomen est Omen

10 évvel járunk az első God of War cselekménye előtt. Kratos alig néhány hónapja ölte meg a családját Arész isten cselszövésének köszönhetően, ezért kopasz barátunk jogos felháborodásában semmisnek tekinti egyezségüket. Egyoldalúan. Na ez a hozzáállás az egyszeri devizahitelesnél sem jön be manapság, de az archaikus időkben ez egyenlő volt az istenkáromlással, és az erre szakosodott szervezeti egység igen komoly szankciókat foganatosított a renitens ügyfelekkel szemben. Itt jönnek a képbe a fúriák, az Ascension főellenfelei, akik azt a megtisztelő feladatot kapták, hogy minden elérhető eszközzel próbálják meg jobb belátásra bírni Kratost, hiszen egy istennek tett esküt nem lehet semmissé tenni olyan apróság miatt, mint a családirtás. Hiába, azért az ókori törvények elég kemények voltak. A fúriák annak és rendje módja szerint nekilátnak vegzálni Kratost, aki már akkor sem vette félvállról ezeket a piszkálódásokat, és a Káosz Pengéi segítségével nekilát rendet vágni a mitológiai lények között. A gond az, hogy az előző öt részben Kratos már szinte minden ismert és kevésbé ismert mitológiai lényt, titánt és istent feldarabolt, az Ascension-ben meg kellett elégednünk a maradékkal. Ami kicsit soványka lett, mert ugye nem hasonlítható össze az, amikor egy viszonylag ismeretlen fúria vagy Zeusz főisten ellen harcolunk.

 

Az istenek fegyverzete

Az előző epizódok egyik legjobb része a harcrendszer és a szorosan hozzákapcsolódó fegyverarzenál volt. Sajnos az Ascensionben mindössze a Káosz Pengéit kapjuk meg állandó fegyvernek, minden más csak átmeneti. Lesz ugyan olyan, hogy rövid időre felvehetünk majd hatalmas pallosokat, elhajítható dárdákat, pajzsokat vagy kétkezes buzogányokat, de ezek túl sokat nem adnak hozzá a harchoz, inkább csak amolyan díszítő elemek, érdekességek. A fejlesztők is érezhették azt, hogy ez így egy kicsit kevés, ezért kitalálták, hogy elemi erővel fogják feltuningolni Kratos rövidkardjait. Nos elárulhatom, hogy hatékonyság szempontjából olyan sok különbség nincs, értelemszerűen van némi haszna annak, ha Zeusz elektromosságával itatjuk át a pengéket, de nem leszünk sokkal erősebbek. Ismételten jó lett viszont a mágiarendszer, nagyon látványos robbantásokat idézhetünk elő, melyek igencsak jól fognak jönni a húzósabb összetűzésekben.

Az idő soha-soha meg nem áll...vagy mégis?

A God of War: Ascension egyik legnagyobb újítása az idő manipulálása lett, ami egyaránt használható harcban és a fejtörőkben. Egy főellenféltől elszedett amulett segítségével a környezet bizonyos elemeit megjavíthatjuk vagy elpusztíthatjuk az idő babrálásával. Képzeljük el, hogy adott egy hatalmas vízkerék, amit a háborúban darabokra romboltak. Ezt kellene működésre bírnunk annak érdekében, hogy továbbjuthassunk a pályáról. Nincs más teendőnk, mint visszatekerni kicsit az időt és a darabokból ismét összeáll a működőképes kerék. Mindez roppant jól néz ki, egyértelműen ez a leglátványosabb eleme a játéknak. Aztán ott voltak azok a szobák, melyekben zöld gáz tört elő a kígyószobrok szájából. Ezekbe beleállva megváltozott a szoba állaga, a falakról lekoptak a díszes festések, a padló elkezdett beomlani a lábunk alatt, az addig áthatolhatatlan ajtók meg annyira elöregedtek, hogy egyetlen csapással bezúzhattuk azokat. Igen ötletes fejtörőkkel lettünk gazdagabbak, nagy kár, hogy ezeket a megoldásokat csak néhány pályán keresztül alkalmazta a játék, máshol meg inkább az előző öt részből használtak újrafeldolgozott elemeket.


 

Ismétlés a tudás anyja...de attól még unalmas

A God of War: Ascension ideális játék azok számára, akik valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem találkoztak még ezzel a zseniális sorozattal. Minden megvan benne, ami miatt imádunk egy akciójátékot: adrenalinpumpáló harcrendszer, okos fejtörők, könnyű, de látványos platformelemek, tragikus sorsú badass főhős. Az egész tálalása elképesztő, hihetetlen aprólékossággal van kidolgozva minden, a dinamikus kamerakezelés csak nagy ritkán hozza kellemetlen helyzetbe a játékost (van olyan rész, ahol akkora nagytotált kapunk, hogy másodpercekig azt sem tudjuk, merre van Kratos), igazán kitettek magukért a készítők. A baj csak az, hogy ezt már ötször megtették az elmúlt nyolc évben, most viszont óhatatlanul elértünk arra a pontra, ahol a bennünk rejlő telhetetlen játékos valami többet és újat akar. És nem kapja meg, ami miatt kicsit csalódottak vagyunk. Lassan itt lenne az ideje, hogy Kratos látogatást tegyen egy másik civilizáció mitológiájában, személy szerint jobban felcsigázna egy vérgőzös látogatás az északi mondakörben, ahol a Valhalla isteneivel méri össze az erejét, mint mondjuk ez a lelki szenvedés, amit itt lenyomott az utolsó részben. Kratos legyen félelmetes, legyen legalább olyan dühös, mint Hulk, mint amikor otthon felejti a bérletét és egy nyomoronc BKV ellenőr megbírságolja. Ez a hideg és kimért rosszfiú meg mehet a levesbe, mégis milyen dolog az, hogy az új Kratos képes ellökni valakit egy halálos dárda útjából csak úgy a könyörületesség nevében?

Az istenek alkonya

Valami nagy-nagy újításra lenne szükség, hogy a sorozat ne fulladjon érdektelenségbe az elkövetkezendő években. A fejlesztők úgy gondolták, hogy a többjátékos mód bevezetésével megoldódik minden gondjuk, de sajnos ezt nagyon benézték, vannak olyan játékok, melyek kifejezetten a multira vannak kihegyezve, ráadásul ebből adódóan sokkal jobban csinálják, mint mások. Nagyon nem látom értelmét az erőltetett multinak az olyan játékokban, mint mondjuk a Tomb Raider, a Far Cry 3 vagy éppen a God of War. Nem ezért szeretjük ezeket a játékokat, pár hétig elbohóckodunk velük, de aztán hamar azon kapjuk magunkat, hogy hirtelen üresebbek a szerverek, mint az pesti utcák a Barátok közt évadzáró epizódja estéjén. Remélhetőleg a PS4 eljövetele ismét új lendületet lehelhet a sorozatba, mi nagyon szurkolunk Kratosnak, bármennyire is ellenszenves első pillantásra.

Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!

Ami tetszett
Ami nem tetszett
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)