Kratost nem kell bemutatni azoknak a játékosoknak, akik az elmúlt tizenhárom évben a Sony konzoljai mellett tették le a voksukat. A hamuval borított spártai harcos már 2005 óta harcban áll az ókori istenekkel, lassan, de biztosan az összeset bedarálta. A végére elege lett a görög tájból és mentalitásból, északra utazott, és ott kezdett új életet. Feleséget szerzett magának, és született egy kisfia, példás családapa vált belőle. Időközben szakállt is növesztett, amelybe ugyan már belekeveredett néhány ősz szál, ám fizikuma még mindig meglehetősen tekintélyt parancsoló.
A vég kezdete
Felejtsük el mindazt, amit az eddigi God of War játékokról tudtunk, az új rész rengeteg mindenben különbözik a sorozat korábbi epizódjaitól. Rögtön a kezdés után kiderül, hogy az akciórészekből igencsak visszavettek a fejlesztők; míg az ezt megelőző részekben rengeteg ellenfelet kaszáltunk le a láncos pengékkel, itt meg kell elégednünk néhány rosszakaróval. Ízlés kérdése, hogy ki hogyan éli meg ezt a váltást, nekem személy szerint jobban bejött a korábbi akció-központúság, de együtt tudok élni azzal is, hogy a legújabb játékban máshová helyezték a fejlesztők a hangsúlyt. Inkább a kaland- és szerepjátékos elemek dominálnak, de leginkább a fejtörők, amelyekből rengeteg található az okosan megtervezett pályákon, és alaposan meg kell dolgoztatnunk a szürkeállományunkat, hogy túl tudjunk jutni ezeken a részeken.
A legyőzött ellenfelekért és a megoldott fő- és mellékküldetésekért tapasztalati pontokat kapunk, ezekből tudjuk továbbfejleszteni harci képességeinket. Kratos egyik fő fegyvere a nemes egyszerűséggel csak Leviathánnak nevezett balta, amelyet felesége adott neki, ezért is ragaszkodik hozzá olyannyira. E fegyver egyik legjobb tulajdonsága, hogy eldobás után bármikor visszahívhatjuk a markunkba, pontosan úgy, mint Thor a kalapácsát a Marvel filmekben. Ahogy haladunk előre a történetben, és sorban legyőzzük a komolyabb ellenfeleket, úgy nyílik lehetőségünk a fegyverek továbbfejlesztésére. Új kombókat, pusztakezes technikákat, védekező és támadó mozdulatsorokat tanulhatunk meg. Kezdetben még csak néhány ellenféllel kell egyszerre megküzdenünk, így a játék elején nem is okoz gondot a harc, később aztán bedurvul a helyzet, és bizony lesznek olyan összecsapások, amelyekbe beletörhet a bicskánk.
Normál nehézségi fokozaton teszteltem a God of Wart, mégis akadt olyan csata, amit másfél órán keresztül gyakoroltam. Egyáltalán nem könnyű, rá kell érezni az irányításra. Sokszor volt gondom a kamerakezeléssel, amikor nem igazán tudtam követni, merre állnak az ellenfelek. Amíg egy karakterrel kell megküzdenünk, addig nincs gond, mivel egyetlen gombnyomással magunk előtt tudjuk tartani az ellenfelet. A probléma akkor kezdődik, amikor egyszerre több veszélyes ellenféllel kell felvennünk a harcot, akik területre ható támadásának hatáskörébe belegurulván megsérülünk, és megvakulunk egy időre. Igaz ugyan, hogy a program jelzi, melyik irányból jönnek a csapások, de azt már nem tudjuk nyomon követni, hogy a látóterünkön kívül egy mezei zombi áll valami rozsdás bökővel, vagy éppen egy hatalmas ogre, ami éppen letépni készül a fejünket. Ilyenkor a legjobb taktika az ellenkező oldalra gurulni, de nincs kőbe vésve, hogy ott meg nem pakolt le valami rossz életű viking istenecske egy halálos tűzcsapdát. A korábbi God of War játékokban ezek a részek kifejezetten élvezetesek voltak, hiszen a régi kamerakezelésnek köszönhetően többet láttunk a küzdőtérből, most viszont gyakran fogunk meghalni csak azért, mert egyszerűen nem látjuk, merről érkezik a támadás.
Apa és fia program
Atreus és Kratos kapcsolata a játék egyik legfontosabb mozgatórugója, a kettejük kommunikációja adja az egész játék mélységét. Hihetetlenül izgalmas és érdekes látni, hogyan változik a kettejük viszonya menet közben. Kezdetben Kratos nem nagyon tud mit kezdeni a gyerekkel; amikor az elront valamit, pillanatok alatt képes magát felhúzni, és látszik, hogy iszonyatos akaraterőre van szüksége ahhoz, hogy ezeket a melléfogásokat ne kövesse testi fenyítés. Irritálja a gyerek szószátyársága; a szófukar Kratos inkább leharapná a nyelvét, mint hogy fecsegéssel töltse ki az üresjáratokat. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy változnak mindketten. Olykor a kiskamaszok legrosszabb tulajdonságai törnek elő Atreusból, máskor magába zárkózik, és Kratos hiába próbál meg mindent, nem sikerül áttörnie a hallgatás falát.
Harc közben sokkal jobb párost alkotnak, hiszen a fiú íjjal segíti Kratost a küzdelmekben. Szerencsére teljesen önjáró, nekünk csak egy gomb lenyomásával kell jeleznünk felé, hogy mikor támadja meg a célpontunkat. Kétféle nyílvesszőt használhat, ezeket váltogatva számos csapdát hatástalaníthatunk, és a fejtörők megoldásában is jó szolgálatot tesz. A játék bizonyos részén nélkülöznünk kell a társaságát, nekem ilyenkor kimondottan hiányzott, és vártam, mikor csatlakozik ismét.
Mindkét karakter páncélzatát fejleszthetjük, ebben két komikus mellékszereplő, a törpe kovácsfivérek lesznek a segítségünkre. Főként Kratos felszerelésére koncentráltak a készítők, egyre jobb és jobb tulajdonságokkal bíró öveket, váll- és karvédőket, illetve testpáncélokat készíthetünk neki. Ezeket folyamatosan fejleszthetjük a ládákban található nyersanyagokból és a szörnyek maradványaiból. A két szerethető és roppant vicces kovácsmester minden új helyszínen üzemeltet egy műhelyt, nem kell percekig mászkálni, hogy visszataláljunk hozzájuk. Az ő boltjukból nyílnak a rúnakapuk, ezeken keresztül tudunk gyorsan eljutni egyik helyről a másikra.
A fő helyszín Midgard, vagyis a mi világunk, de menet közben számos birodalmat meglátogathatunk a viking istenek által uralt kilenc létsík közül. Ezek a birodalmak biztosítják a változatosságot mind az ellenfelek, mind a táj tekintetében. Értelemszerűen mindenhol található egy morcos főellenség, akit darabokra kell szeletelnünk. Ezek a részek megint csak hagytak bennem némi hiányérzetet, mivel nagyon kevés gigantikus méretű ellenféllel kellett megküzdeni. Értem én, hogy az északi mitológiában nem szerepel olyan sok egzotikus szörnyeteg, mint a görögben, ettől függetlenül nekem hiányoztak az olyan gigászi csaták, mint amilyet Poszeidón, Kronosz vagy éppen a rodoszi kolosszus ellen vívtunk korábban.
Istenből is keveset látni, kivéve persze a sorozat egyik legbosszantóbb főellenfelét, akivel a játék elején és a végén is nézeteltérésünk támad. Ezek a harcok először szinte teljesen lehetetlennek tűnnek, de aztán gyorsan rájövünk a taktikára, és attól fogva már nem jelentenek nagy kihívást. Szerencsére harc közben vannak ellenőrzőpontok, így nem kell elölről kezdenünk mindent, ha veszítünk. Extra mentési lehetőséget ad a kezünkbe a kovácsnál vásárolható, egyszer használatos rúnakő, amivel feléledhetünk; nem árt, ha mindig van egy ilyen a tarsolyunkban.
Ezért PS4-et kell venni
Pontosan az ilyen exkluzív címekért éri meg beruházni egy új generációs PlayStation konzolra. Én PS4 Prón teszteltem a játékot, és egészen lenyűgöző látványban volt részem. Meg merem kockáztatni, hogy ez az eddigi legszebb és legváltozatosabb PS4-es játék, főként, ha olyan szerencsések vagyunk, hogy 4K-ban élvezhetjük a látványt. A God of War a "checkerboard rendering" technikát alkalmazza, jelen pillanatban ennyit bír a PS4 Pro hardvere. Fanyaloghatnánk most azon, hogy ez bizony nem natív 4K, de játék közben gyakorlatilag észrevehetetlen a különbség, ahhoz meg kellene állítani a képet, és belenagyítani az apró részletekbe, hogy tetten érjük a "csalást". Alapból 30 képkockával fut a játék, nem is igen tapasztaltam lassulást még a nagyobb csaták közben sem. A különböző világok elképesztően részletgazdagok, a karaktereken a legapróbb részleteket is művészi szinten kidolgozták. Szuperek az animációk, közelharcban kellően részletesen és persze lassítva láthatjuk, amint Kratos puszta kézzel tépi darabokra ellenfeleit. Nem mondom, hogy gyerekbarát a látvány, bár olyan érzésem van, hogy egy fokkal visszavettek a brutalitásból.
Amennyiben csak egyetlen játékot engedhetsz meg magadnak ebben a szezonban, akkor a God of War legyen az! A főküldetést 30-35 óra alatt vittem végig, de természetesen a sztori befejezése után visszatérhetünk Midgardra, hogy elvarrjuk a mellékszálakat. Sárkányokat szabadíthatunk ki, megküzdhetünk korrupt valkűrökkel, legendás páncélokat kovácsoltathatunk magunknak és a fiúnak, elfeledett kincseket fedezhetünk fel, és harcolhatunk a külső világok arénáiban, nem fogunk unatkozni egy percig sem. Ha maximalisták vagyunk, elképzelhető akár a 100 óra játékidő is.
Jelen pillanatban ez a maximum, amit egy PS4-ből ki lehet hozni; az új God of War esélyes az Év játéka címre, de szinte borítékolható, hogy a legjobb PS4-exkluzív cím lesz idén. Az új játékstílus egyértelműen egy új generációt szólít meg, ami nem is baj, kell a vérfrissítés. Számomra, régi God of War-rajongónak nem ez a sorozat legjobbja, a harmadik részt nem tudta felülmúlni. Ez persze teljesen szubjektív vélemény, mindenkinek magának kell kipróbálnia ezt a remek játékot. Még csak április közepén tartunk, de 2018-ban eddig ez a legjobb játék, amit kipróbáltam. Adjatok neki egy esélyt, nem fogjátok megbánni.
A God of War interjúval kibővített tesztjét az áprilisi GameStar magazinban olvashatjátok majd.
