Legutóbb az öt legbefolyásosabb patrícius családdal ismerkedtünk össze. Mindegyiknek megvan a maga erőssége és achilles-sarka is. A tömegek manipulálása, a mezőgazdaság, az ipar, a tudomány és az oktatás kézben tartása, a kereskedelmi monopóliumok, ármányok és intrikák sem képesek önmagukban megvédeni a birodalmat. Ha északról, délről, vagy keletről, netán belülről érkezik a veszedelem, akkor csakis egy jól felszerelt hadsereg képes megálljt parancsolni a káosznak és pusztításnak.
Lássuk, milyen csapatokra számíthatunk, ha már elkerülhetetlen a vérontás:
Íjászok: A viszonylag védtelen talpasok feladata a támadó, vagy védekező csapatok támogatása. A nyílzápor romboló hatással bír az ellenséges egységek moráljára.
Hastati: A római hadsereg gerince. Drágábbak, mint a könnyűgyalogosok, ám jobb fegyverekkel és vértezettel rendelkeznek.
Gladiátorok: Az arénák küzdelmeire kiképzett rabszolgák minden piszkos trükköt ismernek. Páncélt nem viselnek, de ez mit sem von le értékükből, ha csetepatéra kerül sor.
Triarii: A legjobban páncélozott gyalogos haderő. Hosszú ideig képes feltartóztatni az előrenyomuló ellenséget.
Praetoriánus gárda: A római hadsereg elit alakulata. A legjobban képzett, legtapasztaltabb veteránok bárkivel és bármivel felveszik a harcot.
Equistri: A római lovasság magja. Jól páncélozottak, ám kevésbé hatékonyak az ellenséges lovassággal szemben.
Berber tevelovasok: Az észak-afrikai nomád törzsek harcosai könnyű vértben indulnak hadba, mégis hatékonyabbak az ellenséges lovassággal szemben, mint az Equistri harcosai.
Gall berszerkerek: A Hastati egységeknél kevésbé páncélozott, ám jóval agresszívebb tombolók a gallok legkeményebb harcosai.
Núbiai harcosok: Az afrikai zsoldosok nagy távolságról is halálos pontossággal hajítják el dárdájukat, ám közelharcban is megállják helyüket.
