Mindaddig nem gondoltam volna, hogy egy sportjátéknak jól áll a történet, amíg a FIFA 17-ben be nem mutatkozott a The Journey, ami aztán a pozitív fogadtatásnak köszönhetően trilógiává bővült a későbbiekben. Voltak utána jobb és rosszabb próbálkozások másoktól, a fejlesztők kísérletezgettek ezzel a területtel, és épp a Codemasters volt az, ami az F1 2021-ben látható Braking Pointot tényleg élvezetesre tudta faragni. (Az már csak mellékes, hogy az ugyancsak a Codemasters által jegyzett, 2002-es TOCA Race Driverben szintén volt sztori, a főszereplőre itt is visszautalnak.)
Az ezzel párhuzamosan az új Grid játékot fejlesztő csapatnak nem adták át a memót, de ők feltehetően a külvilágtól elzártan, minimális információ birtokában dolgoztak az elmúlt tíz, talán húsz évben: arról sem értesültek, hogy az élőszereplős átvezetőkbe kár pénzt és energiát ölni, már a Need for Speednek sem állt jól (igazán soha, de a 2015-ös rebootban végképp).
A versenyzés drámája
Essünk is túl a nehezén: mint azt a bevezetőből már sejthettétek, én csalódásként éltem meg a Grid Legends legfőbb elemét, a sztorimódot, amit a promózás során előtérbe toltak. Harminchat megmérettetés során, egy válságba került csapat pusztán Driver 22-nek (nem mondjuk Kálmánnak vagy Györgynek) nevezett újoncaként kell elérnünk valamilyen eredményt a változatos kihívásokat kínáló, hiperautóktól a kamionokig mindenfélét felvonultató GRID versenysorozat különböző állomásain.
Közben egy, a netflixes Drive to Survive által inspirált áldokumentumfilm bejátszásaiból tudhatjuk meg, mik épp az aktuális történések, de függetlenül attól, hogy milyen teljesítményt nyújtunk, végig elégedetlenséget éreztetnek velünk. A sztoriban megjelenő drámákból alapvetően lehetett volna alkotni valami érdekeset, de az élményt megölik a nem túl hiteles, sablonos szerepeket alakító színészek, valamint a videojátékos bejátszások, amik valamilyen oknál fogva borzalmasan néznek ki, olyan, mintha egy PlayStation 2-es játékból látnánk felvételeket.
A versenyeket nem gondolták túl: van hagyományos körverseny, sprint, kiesős (néhány másodpercenként az utolsók távoznak a mezőnyből), időmérő, és befért a drift is, de nincsenek például az F1 2021-ben látott, a beleélést segítő, feszült pillanatok, amikor egy kellemetlen helyzetből kikászálódva törhetünk az élre. Mindig végig kell mennünk, mindig elérhetünk valamilyen eredményt, és az mindig csak arra elég, hogy épp továbbjussunk - ha a játék szerint elég a hetedik hely a továbbhaladáshoz, de mi elsők lettünk, akkor is az a történet, hogy csak éppen hogy sikerült megúsznunk a kiesést.
Az ellenfelek mérsékelten jelentenek ránk veszélyt, Hard fokozaton sem nehéz diadalmaskodni, a második legnagyobb kihívást nyújtó Experten már kicsit izzadni kell a győzelemért, viszont mindenképpen értékelendő, hogy egyrészt tudnak agresszívak lenni (részben a visszatérő nemezis rendszernek köszönhetően, ami miatt ha valakivel durván ütközünk, igyekszik bosszút állni), másrészt képesek hibázni és óriásit perecelni akár az élen állva is. Az fura, hogy akkor is nemezisünkké válhat valaki, ha nem mi hibáztunk, de a rivalizálás mindössze annyit jelent, hogy ha előznénk, nem fog könnyen elengedni, ha pedig közel érünk egymáshoz, próbál leszorítani minket az útról.
Építs karriert!
Ez csak egy szelete annak, amit a Grid Legends nyújt. A 2019-es Grid reboot néhány pozitívuma ellenére is felemásra sikerült, unalmas volt és önismétlő, de most a fejlesztők próbáltak hallgatni és reagálni a visszajelzésekre, ezeket figyelembe véve dolgoztak. A sztorimód mellé egy hagyományos karriermód is került, melyben sorra haladhatunk különböző típusú versenyekben, mindig újabb kihívásokat megnyitva. Látszólag véletlenszerűen döntötték el, mit engednek már az kezdetektől, és mit tartanak zárva mindaddig, amíg valamely másik, nem feltétlenül kapcsolódó versenytípusban el nem érünk egy szintet.
Azt el kell ismerni, hogy rengeteg pálya között válogathatunk , és a városiak különösen jól mutatnak, ahogy azt is, hogy a játék látványa többnyire átlagos, de néha kiugróan szép, hangulatos. Ilyen például akkor, amikor a nap a szemünkbe tűz (a valóságban ez iszonyú zavaró, de itt gyönyörködhetünk benne), vagy amikor teljes erővel zuhog az eső. Az időjárás hatással van a járművek viselkedésére is, de ez már 2022-ben bármely autós játéktól elvárható.
A kezelhetőséggel egyébként nincsenek gondok, már ha azt nem érezzük problémának, hogy az irányítás meglehetősen árkádos, még akkor is, ha minimálisra vesszük a rásegítéseket. Az előző játékot ismerőknek ez nem okoz majd meglepetést, de nagyon be kell nézni egy-egy kanyart, hogy ne tudjunk időben fékezni és fordulni, néhány pályán végigmehetünk úgy is, hogy csak itt-ott engedjük fel a gázt. Nincs baj azzal, ha egy játék nem szimulátor, de érdemes tudni, hogy aki realisztikusságra vagy kihívásra vágyik, nem a Grid Legendsben fogja megtalálni. Mérsékelten próbálták meg az autók viselkedését a valósághoz igazítani, érezhető különbség a kategóriák között, de nem drasztikusan.
A kb. 120 tagból álló autófelhozatal kapcsán felemás érzéseim vannak, még úgy is, hogy számos különböző kategória van a klasszikusoktól szuperautókig. Nem vehetünk meg bármit, a legtöbb kocsit úgy oldhatjuk fel, ha teljesítünk egy-egy versenyt a karriermódban (bérelhetjük is őket, ha lemondunk a nyereményünk jelentős hányadáról), és nem állíthatjuk akárhogy a festést, előre megadott opciókból válogathatunk, azokat variálhatjuk mértékkel. Fura az a rendszer is, hogy minél több kilométert pakolunk egy-egy kocsiba, annál gyorsabb, kezelhetőbb lesz, ahogy az is érdekes, hogy vannak kvázi skillfák, melyeken kreditekért aktiválhatunk fejlesztéseket, bónuszokat. Legalább törés van, ami állítható úgy, hogy csak vizuális legyen, de úgy is, hogy egy-egy csattanás súlyos károkat okozzon.
A sztorimód és a karrier mellett teljesíthetjük szponzorok feladatait, lehetőségünk van saját szabályok alapján versenyeket indítani, vagy épp online összecsapásokban is bizonyíthatunk, méghozzá úgy, hogy a rendszer feltölti gép által irányított játékosokkal a meneteket. Szomorú, hogy a cross-play ellenére soha nem kerültem teljes, 22 emberi játékossal tömött versenybe, amit némileg megmagyaráz, hogy a PC-s statisztikákat figyelő SteamCharts számai alapján 455 volt az egyszerre játszók csúcsa, ami iszonyú kevés, pláne úgy, hogy látjuk, lehet népszerű autós játékot hozni PC-re: a Forza Horizon 5 például 80 ezer környékén tetőzött (az első GRID 1028-on kezdett, aztán már az 500-at sem érte el). Nem gondolom, hogy konzolon sokkal többen vetődtek rá, pláne úgy nem, hogy egy héttel a Gran Turismo 7 előtt jelent meg.
A Grid Legends egy olyan játék, amivel végülis el lehet szórakozni pár órát, de a versenyzés hamar egysíkúvá válik, a sztorimód létezésének semmi értelme, és hiába a rengeteg pályavariáció és a több mint 100 autó, hiába a különböző kategóriák és versenytípusok, az élmény hamar ellaposodik. Láttunk már sokkal izgalmasabb, élvezetesebb, változatosabb árkád autós játékokat is (hogy ne menjünk messzire, a DiRT sorozatban), amit a Codemasters ezzel nyújtott, az ma már kevés.
