Hirdetés

GTA történelem - a vérbosszú és az amerikai álom

|

A GTA sorozat történelmét feldolgozó sorozatunk legújabb darabjában visszatérünk egy már ismerős városba, egy vadi új köntösben.

Hirdetés

Az elmúlt hetekben hatalmas utat jártunk be a GTA történelem bemutatása közben: a második dimenzió korlátait áttörve átléptünk a térbe, elmentünk melegebb éghajlatra, és megismerkedtünk közelebbről az utcaszinttel, az igazi gettó gengszterek szemszögéből. Ennyi siker után elkerülhetetlen volt a folytatás, és a Grand Theft Auto IV meg is érkezett, hogy feltegye a kérdést: létezik-e az amerikai álom?

2006-ot írunk, javában zajlik az E3. Peter Moore, az EA prezentációja közben egy váratlan pillanatban egyszer csak felhúzza a pólója úját, és elővillan egy Grand Theft Auto IV feliratú tetoválás, ezzel hivatalosan is megerősítve az év egyik legfontosabb hírét: az új generáció első GTA játéka már javában készül. A negyedik rész a Rockstar egyik legambiciózusabb vállalkozása volt, több mint 1000 ember bevonásával, és egy akkoriban rekord nagyságú 100 millió dolláros költségvetéssel (amit azóta ismét sikerült megdönteniük, nem is akárhogy).

Tiszta lappal egy új világ felé

A GTA III fő gárdája által vezetett projekt nem csak a generációváltással törte meg az addigi jól bevett szokásokat: az új rész teljesen hátrahagyta a "GTA III éra" néven ismert, már jól felépített karaktereket és világot, új alapot teremtve az elkövetkező GTA játékoknak. A játék történetének fő írója a már legendás Dan Houser volt, aki a GTA sorozat összes forgatókönyvét jegyzi, nem is beszélve a méltán elismert Red Dead Redemption-ről.

Szüksége is volt az idővonalnak a vérfrissítésre: a játék ugyan továbbra is szatirikus és gúnyos, a komolyabb hangulatvilág és realisztikusabb atmoszféra már nem passzolt az elődök karikatúra-szerű világához. Az új, komolyabb történet sokkal inkább állt meg a saját lábán, mint a gengszterfilmek közismert archetípusain, vagy a popkultúra gyalázásán, és magával hozott egy olyan főhőst, aki merőben eltért az eddigiektől.

Emlékszem, hogy számomra a legelső nagyon szembetűnő dolog a játékban Niko Bellic szokatlan karaktere volt. Míg a sorozat korábbi hősei igazi gengszterek voltak, akik hatalmat és befolyást akartak, addig Niko egy sokkal gazdagabb, kiforrottabb főszereplő volt, egy vérbeli antihős, akit a bajtársai halálának megbosszulása hajtott. 

Niko egy háborús veterán volt, aki Kelet-Európából érkezett Liberty City-be annak reményében, hogy az állítólag gazdag és sikeres unokatestvérén keresztül ő is megízlelheti az amerikai álmot, és egyben megtalálhatja azt az embert, aki elárulta őt a történet előtt játszódó meg nem nevezett háborúban. De miután kiderült, hogy Roman nem hogy nem gazdag, de ráadásul rengeteg pénzzel tartozik, ideje volt, hogy Niko a kezébe vegye a dolgokat.

A történet szokás szerint nagyon nagy szereplőgárdával dolgozott, és egy érett, a sorozathoz hűen pedig folyamatos morális bizonytalansággal játszadozó történetet mesélt el. A játék központi témái, a kapzsiság, a bajtársiasság, és idealizált Amerikának folyamatosan felmutatott görbe tükör teljesen átjárta a játék világát.

A kevesebb néha több

Rendhagyó módon a GTA IV térképe nem múlta felül az elődjét, de nem véletlenül. A San Andreas alapterületéből levágott négyzetmétereket teljes mértékben kárpótolta az az elképesztő részletesség, amit a folytatás hozott. A sűrű városban nem maradt kihasználatlan sarok, és minden eddiginél több épületbe mehettünk be, és járhattuk körbe a kidolgozott szobákat. Én nagyon hozzászoktam a korábbi részek által lefektetett "szabályokhoz", így újra és újra meg tudott lepni, ahogy a rendőrök elől menekülve véletlenül beestem egy ajtón, és végigjárhattam egy több emeletes házat. Aztán nyilván véletlenül azonnal lesétáltam a tetőről, de nem gáz, mert az Euphoria motor nagyon jó minőségű animációkkal rendezte le az egészet.

A felújított Liberty City pedig tennivalókban gazdagabb és változatosabb volt, mint valaha: a káosz megteremtéséhez több mint 100 féle jármű állt rendelkezésünkre, aláfestésül 19 rádiócsatorna szolgáltatta a licencelt zenét, a küldetések között pedig számtalan mini-játékkal üthettük el az időt, nem is beszélve a beépített humoros internetes oldalakról, amiket az internet kávézókból böngészhettünk.

Ez utóbbiak egyébként nem csak dísznek voltak a játékban: Niko társai a kalandjai közben gyakran felhívták őt, valamilyen időtöltésre invitálják őt, ezzel is szorosabb barátságot kötve, és bónuszokat szerezve a játékosnak. Természetesen ez mit sem változtat azon, hogy ha még egyszer meghallom a Roman és a bowling szavakat egy mondatban, akkor kiugrom az első szembejövő ablakon.

A kárhozottak királyai

A Grand Theft Auto IV elképesztő siker lett, már az első napon több, mint 3 millió példányban kelt el, így nem fért kétség ahhoz, hogy a legendának még nincs vége. De mielőtt még nagyon nekimennénk a következő számozott folytatásnak, maradt Liberty City-ben néhány elvarratlan szál.

A Rockstar két extra "epizóddal" is kiegészítette a játék történetét, két olyan főhössel, akikkel Niko már találkozott a saját történetében: a The Lost and The Damned történetében Johny Klebitz kerül a reflektorfénybe, a The Lost motorosbanda tagja próbálja kézben tartani a bandaháborúba torkolló konfliktust, miközben kalandja több ponton is összekapcsolódik Niko történetével. Ugyan sokkal kevesebb küldetésből állt, mint a fő sztori, de kárpótlásul újra helyet kaptak a bandaháborúk is, melyek már ismerősek lehetnek a San Andreas-ból.

A The Ballad of Gay Tony a már-már felháborítóan egyre sötétebb GTA IV világba próbált egy kis színt vinni a visszatérő humorral, és kicsit feldobottabb hangulatú történettel. Az epizód főhőse Luis Fernando Lopez, aki szintén találkozott már Niko-val, aki éppen azt a bankot rabolta ki, ahol Luis története kezdetét veszi. Története a címszereplő Anthony Prince, és az ő üzletének egyengetése körül zajlik, ahogy a Bratva szervezettel szembeni tartozásait próbálja törleszteni. A jól ismert játékmenetet sikerült feldobni pár új fegyverrel, kütyüvel, és újra tiszteletét teszi az SA-ból ismert ejtőernyő is.

Új remények

A GTA IV habár nem volt hibáktól mentes, ettől függetlenül történelmi epizódja a botrányhős sorozatnak. Átlökte a sorozatot az új generációba, megjelölte egy új korszak kezdetét, és új etalont állított fel a sandbox játékok műfajában. De képes lesz-e a Rockstar újra feljebb tenni a lécet, és ismét felülmúlni azt, amit eddig lehetségesnek hittünk?

Ti mit gondoltok? Mit hozhat nekünk a jövő?

Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)