Középfölde szülötteinek csatája mindig megindítja az embert. Akár a könyvek lapjain elevenedik meg a harmadkor legnagyobb háborúja, akár Peter Jackson vízióját nézzük a mozivásznon. Számomra szép emléket idéz a háború: életem első GS tesztjét. A Guardians of Middle-earth annak idején egy igazán kellemes, konzolos MOBA játék volt, ami ugyan nem kötött le hosszabb távon, de szórakoztató volt. Amikor a PC-s verzióra vetettem tünde szemem, féltem is, hogy erőt vesz rajtam a nosztalgia, és elkezdek ömlengeni, de amint leültem a játék elé, elillant a kétség. Most csak bámulok magam elé, és a legkevésbé sem önt el a jóleső romantika érzése.
Ledőlt a torony
Mielőtt elkezdeném a játék rituális felboncolását, vegyük át, hogy mi tulajdonképpen a Guardians of Middle-earth. A helyszín tehát Középfölde, és a főszerepet azok a drága hősök kapják, akik a harmadkor gyűrűháborújának voltak szerves részei (avagy a Hobbit meséjének). A klasszikus MOBA szabályait szem előtt tartva esnek egymásnak a jók és a rosszak egy gyémánt alakú, háromsávos térképen, amit tornyok őriznek, és ahol agyatlan ágyútöltelékek masíroznak.
A cél egyszerű: bevenni a másik csapat bázisát, és megsemmisíteni az ott álldogáló főtornyot. Ehhez a 36 hős egyikét kell felhasználnunk, akik mind rendelkeznek négy-négy különleges képességgel, szinteket lépnek, és folyamatosan fejlődnek, így a játék végére igazi titánokká válhatnak. Ez eddig nem sokban különbözik a piacon lévő összes többi MOBA-tól, de van egy fontos csavar: a GoMe kizárólag konzolokra jelent meg első körben.
Látszott rajta, hogy elkészítésekor az első perctől az utolsóig a konzolos játékosok igényeit tartották szem előtt, a kontrolleres játszhatóság állt a fókuszban. Az olyan alapvető dolgokat sem félt mellőzni a csapat, mint a tárgyak rendszerét, mert egyszerűen nem fért bele a joypad limitált lehetőségeibe. Telt-múlt az idő, és egyszer csak megérkezett a PC-s bejelentés. Na, érzitek a problémát?
Kontrollernek sok, egérnek kevés
Egy MOBA esetében nagyon nem mindegy, hogy milyen közönségnek szánják. A konzolos verziónál a célcsoportra tekintettel könnyedén átsiklottam afelett, hogy nincsenek tárgyak, hiszen ott van a loadout rendszer és az épületek fejlesztgetése. Ezek akkor úgy-ahogy kárpótoltak, most azonban (a PC-s verziónál) ez nagyon kevés. Ott elnéztem, hogy lassú a kamerakezelés, hogy kő egyszerűek a képességek, és (ami talán a legfontosabb tényező ez esetben) hogy nem ingyenes a játék.
Mert bizony a GoMe 18,99 eurós árcímkéje hiába tűnik az „egyszer ki lehet fizetni” kategóriának, ha közben arcon csap a felismerés, hogy a hősök kétharmada csak pénzért megvásárolható DLC-ként érhető el, így, ha minden tartalmat be akarsz zsákolni, 22 000 (!) forintot kell otthagynod a kasszánál. Ez az árpolitika egy olyan piacon, amit ingyenesen játszható versenytársak uralnak, meglehetősen bátor húzás még akkor is, ha csak az alapcsomagot nézzük. Ezért a kisebb vagyonért elvárná az ember, hogy legalább a játékélmény legyen a helyén.
Amit a Guardians of Middle-earth magával hozott a konzolokról, az nem is rossz. A csaták pörgősek, a látvány még mindig a helyén van, és bár a konzolosítás miatt fájón leegyszerűsítették a MOBA alapjait, könnyen lehetne eSport-alapanyag. Viszont jelentősen odavág az élménynek, hogy a framerate indokolatlanul lezuhan egy-egy másodpercre, ami egy ilyen játékban komoly kiesést jelent.
A technikai gondoknak és az árazásnak köszönhetően nincs is kivel játszani – a tesztidőszak alatt kénytelen voltam a legtöbb esetben a gép ellen viaskodni, ami nem sok izgalmat nyújtott. Kár érte, mert lenne benne potenciál, de ez így csak egy nagyon túlárazott, átgondolatlan próbálkozás volt.
