Nagyon jól kell együttállnia a csillagoknak, hogy egy független fejlesztők által készített játék ki tudjon emelkedni a tömegből. A Steamre százával dőlnek az újdonságok minden hónapban, de kevés közülük az, ami tényleg figyelmet érdemel. Nem elég olyan, jól hangzó, de már mindenki számára unalmas hasonlatokat használni, mint hogy "ez a játék a GTA és a Minecraft keveréke 2D-ben", vagy hogy "a legjobb szimulátor a Goat Simulator óta", kell valami extra, egy plusz lökés, hogy a játékosok és a sajtó felfigyeljen az adott termékre.
A Hadesnak volt annyi előnye, hogy ugyanaz a Supergiant Games készítette, ami előtte már letett egy Bastiont, egy Transistort és egy Pyre-t, mégsem számítottunk arra, hogy annyi díjat nyer az év végi díjátadókon, amennyit végül elvitt. A PC-s és switches változat 2020 szeptemberében jelent meg, de a játék most újabb platformokon vált elérhetővé, úgyhogy régi adósságunkat rendezve mi is levetettünk magunkat a pokolba, hogy megnézzük, mit rejtenek a bugyrok.
Járni a fordított pokol és a pokol keskeny metszetén
Nem fogok hazudni, tavasszal traumatizált a Returnal - annyira nehéznek találtam, hogy egy idő után már nem is élveztem, és nem hozta meg a kedvemet a roguelike-okhoz. A Hades azonban sokkal okosabban van felépítve. Igen, minden halálozás azt jelenti, hogy az elejéről indulunk újra (elvégre hova kerülhetne vissza az alvilág urának elhullott fia, ha nem a pokol mélyére), de azt éreztem, hogy minden nekifutás után bölcsebb, erősebb lettem, és folyamatosan fejlődtem - vagy a képességeimet tudtam javítani, vagy új fegyvert voltam képes feloldani, de önmagában az is vitt tovább, hogy minden egyes próbálkozásnál újabb és újabb dialógusok vártak.
Érdemes leállni diskurálni Hades palotájának többi lakójával, ha másért nem, néhány mókás megjegyzésért mindenképp, de ha lekenyerezzük őket nektárral (lenektározzuk őket?), jutalmat kaphatunk tőlük.
Az ifjú Zagreus célja az, hogy meglógva a pokolból feljusson az Olümposz hegyére (legalábbis eleinte), és ebben az istenek, valamint más legendás alakok (Sziszüphosz, Eurüdiké stb.) is támogatják: Zeusz, Artemisz, Aphrodité, Athéné és mások hozzájuk tematikusan illeszkedő, aktív vagy passzív bónuszokkal teszik könnyebbé ténykedéseit.
Az egyes szintek szobái véletlenszerűen követik egymást, de sokszor eldönthetjük, milyen jutalom felé mennénk. Nincs még elég aranytallér? Akkor nyugodtan kihagyhatjuk Kharón boltját, és választhatjuk például a képességeinket hatásosabbá tevő gránátalma felé vezető utat. Nem érezzük elég erősnek Zagreust ahhoz, hogy kemény, páncélos ellenfelekkel vegye fel a harcot? Mehetünk a könnyebb kamra irányába. Olyan eset is előfordulhat, hogy két istenség versenyeztet minket, és amelyik ajándékát nem fogadtuk el elsőre, megdolgoztat azért, hogy végül mégis megadhassa az áldást.
Összesen négy szinten kell végigverekednünk magunkat, de ezek is mindig változnak: előfordulhat, hogy egy korábbi boss helyét egy új veszi át, vagy egy másiknak megváltozik a képessége, mikor újra találkozunk vele. Persze mindig eljön az a pont, ahonnan még nem tudunk továbbmenni, de ez teljes mértékben benne van, sőt, a többi karakter csípős megjegyzései miatt érdemes is visszatérni.
Még ha sikerrel meg is lógunk, akkor sem ér véget a történet, a teljes befejezést csak többszöri újrajátszás után kapjuk meg.
Hades palotája is folyamatosan fejlődik, új részeit oldhatjuk fel, új karakterek bukkannak fel benne; bár elsőre úgy tűnhet, hogy ugyanazt kell órákon át ismételgetnünk, valójában minden nekifutás más, újszerű, izgalmas.
A harc is nagyon élvezetes, akármilyen fegyverrel álljunk neki. Én a Varatha mellett tettem le a voksom, ami egy közép-hosszú hatótávú, eldobható és visszahívható dárda, de mindenki megtalálhatja a kínálatban az ő játékstílusához legjobban illeszkedő darabot. Hasznossága attól is nagyban függ, milyen képességekkel ruháznak fel minket az istenek menet közben, de azért többnyire sikerült felturbóznom, mire bossharcra került sor.
Az áldások egyébként sokat számítanak: ha kifogunk egy olyat, hogy vetődéssel sebezhetünk, elég megállás nélkül suhanni a pályán, még támadni sem kell ellenfeleink kiiktatásához, de hasznos az is, ami beavatkozásunk nélkül bántja célpontjainkat egy területen, vagy az, ami lehetővé teszi, hogy másképp használjuk fegyvereinket. Sokszor ez jelenti a különbséget siker és kudarc között.
És ha netán eljönne az a pont, hogy már úgy érezzük, a kihívás kifog rajtunk, aktiválhatjuk a God Mode-ot, ami ugyan nem jelent teljes sebezhetetlenséget, de jelentősen szívósabbá teszi a főszereplőt, sőt, minden halálozás után egyre többet bír.
Így hagyod el végül is Eurüdikét
A tökéletesre csiszolt játékmenet, a kiválóan kidolgozott karakterek és megmosolyogtató párbeszédek mellett a játék látványvilága is kiemelkedő, gyönyörűen rajzoltak a kamrák, az animációk, és minderre rátesz a zene, ami minden pillanatban egészen fantasztikus. Még Switchen is jól néz ki, de aki a legtöbbet akarja, jobban teszi, ha 4K-ban játszik valamelyik konzolon vagy egy erősebb PC-n.
Minden bizonnyal a két éven át tartó korai hozzáféréses időszak és a PC-s változat megjelenéséhez képest eltelt majdnem egy év is segített abban, hogy a Hades kifogástalan legyen, de akárhogy is, örülünk, hogy most már még többen élhetik át azt az egyedi élményt, amit kínál.
