Ugyan ki nem gondolkodott még el azon, hogy olykor bizony jól jönne, ha legalább csak egy kicsit visszapörgethetnénk az idő kerekét? A nekünk nem tetsző vagy kedvezőtlen eredményt megelőző pillanatokat elég lenne újrajátszani, hogy a kívánt végkimenetelt érjük el. Nyilván ez rengeteg konfliktushoz vezetne, viszont az időmanipuláció gondolatával már számos könyvben, filmben, játékban is találkozhattunk, és az Iron Danger egyedi játékmenetének alapját is ez a mechanika teszi különlegessé. Azzal együtt, hogy az érdekes egyveleget alkotó játékban körökre osztott stratégiákra, RPG-kre, kalandjátékokra és fejtörőkre jellemző elemek is felismerhetőek, számos kihívás elé állít az Action Squad Studios alkotása.
Kalevala, varázslat és steampunk
Az Iron Danger helyszíne és lore-ja leginkább a finn folklórra támaszkodik, a főváros pedig a finn nemzeti eposz, a Kalevala címét viseli névként, továbbá a fantasy elemeken kívül steampunk stílusjegyek teszik különlegessé ezt a világot. A történet alapjaként egy gonosz boszorkánykirálynő Kalevala elleni támadása szolgál, és a nagyjából 15-20 óra alatt teljesíthető sztori során nem érdemes hatalmas csavarokra számítani. A viszonylagos rövidség és a lineáris történetvezetés ellenére is szórakoztató a játék, és ez nemcsak a hangulatnak, hanem a szerethető főszereplőnek is köszönhető. Hősnőnk, Kipuna a falujából való menekülés során tesz szert arra a képességre, hogy bizonyos keretek között befolyásolja az idő múlását. Az úgynevezett trance módba lépve változtathatja meg a döntéseit, és ez a játékmechanika adja az Iron Danger harcrendszerének sava-borsát. Az idővonal szívdobbanások formájában jelenik meg, és az események könnyen átláthatók a csúszkán. Légyegesen nehezebb dolgunk van viszont a megfelelő időben végrehajtott mozdulatok kivitelezésekor, ugyanis a harcok mellett a fejtörők megoldását is trance módban kell elvégeznünk. Minden apróságra érdemes odafigyelni, és mivel Kipuna mellett társait is irányítjuk, lesznek olyan szituációk, amelyeknek elég sokszor fogunk nekifutni.
A játékmenet gördülékenységére sajnálatos módon erősen rányomja bélyegét a kamerakezelés és a vezérlés pontatlansága. Az éppen irányított karakter körül forgathatjuk a nézőpontot és zoomolhatunk is, emiatt érdemes megfontolni azt is, hogy milyen szögből kívánjuk megvívni a csatáinkat, vagy éppen a lépések között hova helyezzük át a kamerát a jobb átláthatóság érdekében. Mivel a harc mozdulatsorainak végrehajtása, a varázslás és a helyváltoztatás is időbe telik, muszáj precíznek lennünk, hogy ne vesztegessük el az értékes szívdobbanásokat - a karakterek mozgása, és a tökéletlen útkeresés miatt viszont ez néha nem sikerül tökéletesen.
Nincs vesztegetni való idő
A trance, vagyis a harcrendszer megtanulása nem könnyű, és főleg a történet elején érdemes minél többet kísérletezni a különböző megoldásokkal és mozdulatokkal, hogy megfelelően ráérezzünk. Amint viszont sikerül átlendülnünk a kezdeti nehézségeken, nemcsak kihívásokkal telinek, de szórakoztatónak is találjuk az Iron Dangert. Maga a sztori elég egyszerű, és az RPG-elemek nagyjából abban kimerülnek, hogy az előrehaladással új képességekre tesz szert főhősünk. Ellenben a világ hangulata, a látvány és a hangok tetszetősek, és a jól eltalált szinkronhangok is hozzáteszik a magukét az élményhez. Kipuna bővülő arzenálja és a társainak képességei elég lehetőséget adnak arra, hogy minden összecsapás más legyen, viszont a történet befejezését követően nincs sok értelme egy újabb végigjátszásnak nekifutni, mert a linearitásból adódóan viszonylag kevés a felfedeznivaló.
Összességében pozitív élmény az Iron Danger világának megismerése, a történet átélése és természetesen az időmanipulációs harcok koreografálása. Aki hajlandó időt szánni a harcrendszer megismerésére, és lát fantáziát abban, hogy sokféle stratégiával lehet megközelíteni minden összecsapást, az jól fog szórakozni.
