Már jó néhány éve azok közé tartozom, akik ugyan megnézik a Marvel filmeket (sőt, A galaxis őrzőitől egészen a Végjátékig premier előtti vetítésen láttam mindet), de már nem tudnak lázba jönni tőlük. A Bosszúállók és más, csapatos filmek még csak-csak izgalmasak, viszont az eredettörténetek jellemzően ugyanarra a sémára épülnek: az eleinte bátortalan főszereplő felnő a feladathoz, a legyőzhetetlennek tűnő gonosz mégis elhullik, és közben milliós károk keletkeznek nagyvárosok gyönyörű épületeiben. Az Iron Man VR története sem tér el ettől a formulától, nem kimondottan érdekes, de önmagában az, hogy végre beleélhetjük magunkat Vasember szerepébe, képes lehet minden mást feledtetni.
Sziklákon kopogó páncél
Vasemberként repkedni ugyanis fantasztikus élmény, a Camouflaj csapata kiválóan használta az idén tízéves PlayStation Move korlátozott lehetőségeit, és valami csodával határos módon megoldotta, hogy az összevissza repkedés ellenére se szédüljek meg. A ravaszokat nyomva mozoghatunk, az irány attól függ, hogyan tartjuk a kezünket, és ha a tenyerünk előre néz, abból lövünk nyalábokat, ha lefelé, az alkarunkra szerelt gránátokat, rakétákat aktiválhatjuk (attól függően, mit pakoltunk fel a garázsban). Gombnyomásra a levegőben maradhatunk, hogy csak a lövöldözésre kelljen figyelnünk, és akár üthetünk is, vagy a földbe csapódhatunk.
Kell egy kis idő, hogy hozzászokjunk, illetve gombokkal forogni még mindig jobb, mintha elfordulnánk a kamerától (ha háttal állunk a kamerának, nem látja a Move-okat, ugye), de ha belerázódunk, minden simán, magától értetődően működik. Az ellenfelek igyekeznek úgy helyezkedni, hogy mindig a látóterünkben maradjanak, ezért nagyon ritkán fordulhat elő, hogy nem várt, kikerülhetetlen támadás áldozatává válunk, és ez persze egyfelől megmosolyogtató, az árkád játékgépes időket idézi, játékélmény szempontjából viszont fontos.
A történet során elsősorban különböző Stark-drónokkal kell szembenéznünk, amiket a filmnézők számára A Hangya és a Darázsból ismerős Szellem küld a világra, de persze vele, valamint egy váratlan (mármint azok számára váratlan, akik nem jönnek rá 1 óra után a nagy csavarra) ellenféllel is meg kell küzdenünk. A harcot és a repülést extra kihívások során is gyakorolhatjuk, de ezek nélkül is teljesen valid a fejlesztők által ígért 7-10 órányi játékidő, még könnyű fokozaton is. (Aki, akárcsak én, leáll kosarazni Tony házában, vagy szeretné megszerezni az összes páncélfestést, annak ellenére, hogy marad a klasszikus piros-aranynál, ennél sokkal többet is belerakhat.) A játék az utolsó fejezetekre is kínál csavarokat és meglepő pillanatokat, amik elsősorban a Marvel-rajongók, mi több, Vasember fanjai számára lesznek igazán értékesek.
És hogy végre feloldjam a címet: az Iron Man VR két misszió során is átcsap horrorba, az egyik ráadásul olyan, mintha egy Fűrész-filmben lennénk (nyilván vér és belek nélkül), és ez kizökkentheti az átlag játékosokat, pláne a fiatalabbakat - teljesen indokolt a 16+-os korhatár-besorolás.
Másképp emlékszünk Sanghajra
Az élményt valamelyest rontja, hogy a 12 fejezet során viszonylag kevés helyszínre juthatunk el, és azok sem mutatnak valami jól. Sanghajnál mutatkozik meg igazán, milyen szigorú korlátok közé szorítja a VR a fejlesztőket: szépen festenek az Oscorp és más nagyvállalatok logói a sötét épületeken, de a város teljesen élettelen, szögletes és steril. A belső terek (különösen Tony háza) jól mutatnak, azonban kültéren minden olyan, mintha egy ősrégi játékban járnánk. Nem lettem nagy rajongója a hosszú töltési időknek sem, de ha pozitívan állok hozzá, így legalább volt időm pihenni a 20-30 perces küldetések között.
A lényeget, vagyis azt, hogy milyen lehet Vasemberként szántani az eget, a Camouflaj remekül eltalálta, és adott hozzá annyi extrát, hogy a karakter rajongói boldogak legyenek. Mondhatnám, hogy egy jobb sztorit elbírt volna, de Marvel-termékkel szemben nincs ilyen elvárásom (ezért is volt különösen kellemes meglepetés a Marvel's Spider-Man két éve, aminek a történetét is imádtam), vagy akár azt is, hogy a fejlesztési rendszerbe még lehetett volna energiát tenni, de összességében úgy érzem, mindent kihozott a csapat a PlayStation VR-ból, amit most lehet.
