Ha készítünk egy fotót, feltöltjük az internetre, majd azt forrás megjelölése nélkül látjuk viszont valahol, vagy rosszabb esetben valaki saját kreálmányának titulálja, az mindannyiunkat rossz érzéssel tölt el. Ahelyett, hogy beleverdesnénk a "tolvaj" fejét a klaviatúrába, kénytelenek vagyunk elviselni, továbblépni rajta és megfogadni, hogy mi mindig tiszteletben tartjuk más alkotásait. A nagy mobilcégek tudnának erről mesélni...
A királyfi bejelentkezik a kínai császárhoz, hogy szeretné elvenni a lányát.
A császárnak az a feltétele, hogy a királyfi állja ki a három legszörnyűbb kínai kínzást. A királyfi beleegyezik. Elmegy aludni a számára előkészített szobába, és reggel egy nagy kővel a hasán ébred, rajta felirat:
"Első legszörnyűbb kínai kínzás: 50 kg-os kő a mellkason!"
A királyfi röhög egyet a primitív feladaton, könnyedén felkapja a követ, majd kidobja az ablakon. A zuhanó kő másik oldalán azonban meglát egy feliratot:
"Második legszörnyűbb kínai kínzás: bal here a kőhöz kötve!"
A kő már túl messze van, hogy elkapja, ezért utánaugrik, ki az ablakon. Ekkor az ablak külső oldalán megpillantja a harmadik feliratot:
"Harmadik legszörnyűbb kínai kínzás: jobb here az ágy lábához kötve!"
Egy férfi bemegy az ajándékboltba, és elkezdi a képeslapokat nézegetni. Az eladó odamegy hozzá, és megkérdi:
- Segíthetek valamiben?
- Igen, tud adni olyan képeslapot, amit a szerelmének szokott küldeni az ember?
- Hogyne, van egy olyan szövegű, hogy: "Életem egyetlen szerelmének".
- Nagyon jó, kérem az egész dobozzal!
- Hol nyaraltok az idén?
- Egy spanyolországi fürdőhelyen, San Juanban.
- Nem San Juanban, hanem San Huanban, mert a spanyolok a j-t h-nak ejtik! És mikor indultok?
- Húniusban vagy húlius elején.
Egy idős hölgy nézegeti a képeket a múzeumban. Odalép hozzá a teremőr:
- Hölgyem, elkalauzolhatom egy kicsit a képek között?
- Á, köszönöm, nem kell, én nagyon jól ismerem a művészetet! - háborodik fel a nő. - Ez itt mindjárt egy Van Gogh!
- Nem asszonyom, ez egy Goya!
- Ismerem én, csak összekevertem. - vörösödik el a hölgy. - De ez itt biztosan egy Rembrandt!
- Dehogy, az egy Rubens! - mondja a teremőr.
A nő most már feldühödik:
- De ezt nézze meg, bármiben lefogadom, hogy ez az absztrakt itt biztosan Picasso! - kiáltja.
- Nem asszonyom, az egy tükör. - mosolyodik el a teremőr.
Kovács egyszer dühbe jön, és csúnyán elveri az anyósát. Az asszony persze szalad a rendőrségre, és feljelenti.
- Hogy merte megütni az anyósát? - förmed rá a rendőr. - Nem tudja, hogy büntetni csak a hatóságnak van joga?
- Én nem bánom - feleli Kovács -, itt a botom, üsse akkor maga!
- A drágalátos fiad már megint pénzt vett ki a tárcámból - mondja szemrehányón a férj a feleségének.
- Miért éppen a fiam? Akár én is elvehettem volna - kel a fia védelmére az asszony.
- Az lehetetlen, mert akkor nem maradt volna benne semmi.
Az egyik börtönőr a másikhoz:
- Képzelje, a 152-ből megszökött az éjjel valaki.
- Na hála istennek, már három napja nem tudok aludni a fűrészelése miatt!
Kovács úr és neje egy kertes házban lévő ismerősnél van látogatóban. A házigazda büszkén vezeti körbe vendégeit a gondozott kerten. Az egyik fánál megjegyzi:
- Ezt a fát akkor ültettem, amikor összevesztem az anyósommal.
- Nem rossz ötlet, - fordul feleségéhez Kovács - ha én is ezt tettem volna, mostanra már milyen szép nagy erdőnk lehetne!
