Két nagy eredményt ért el a Frontier az első Jurassic World Evolutionnel. Az egyik, hogy a dinoszaurusztenyésztés egészen mámorító élményét egy generációnyi JP-bolond számára tette kézzel foghatóvá, a másik, hogy bebizonyította: kontrollerre is lehet komplex, menedzselős stratégiai játékot kalibrálni. (Rád sandítok közben, Creative Assembly.)
Mentek a dinók tök régen
A sztorit eleve ismeritek: mentek ugye a dinoszauruszok tök régen, de fentről meg támadtak a szúnyogok, és DNS-üket vették. Egyes moszkítók borostyánba ragadtak, hogy számolatlanul sok millió év múlva ebben a megalázó pózban találjanak rájuk az InGen géntechnológiai megavállalat közép-amerikai bányászai. A potrohukból kinyert genetikai kódokkal aztán a tudósok újra megteremtették a történelem előtti idők leghatalmasabb őshüllőit, és a kutatásokról valamiért még a világ legismertebb paleontológusai sem tudtak - lol.
Miután a feltámasztott lények számos személyt megettek, sorsukat főleg felelősen aggodalmaskodó és felelőtlenül haszonleső emberek erőszakos vitái alakították. Egyszer vidámparkszerű létesítményekbe zárva tengődtek, máskor a szabadban tenyésztek, függően attól, hogy épp ki írta a forgatókönyvet. Az eredeti Crichton-regény alapsztoriját az utóbbi két moziban már annyit csűrték-csavarták, hogy a gyökerekről a z-generáció talán nem is bír átfogó ismeretekkel.
Én magam egyébként el is vesztettem az érdeklődésemet valahol az óriásira dagasztott mutánsok magasságában, mert ezek már inkább szörnyetegek, így aztán az én boomer ízlésemnek a filmek is csak sima szörnyes filmek már. A Jurassic World Evolution 2-ben szerencsénkre a Frontier írói ebből a hollywoodi vadulásból is elég ügyesen kanyarítottak egy, a saját világán belül koherens, hiteles keretsztorit.
Most park vagy labor?
Sztorimódból kétféle van. Az egyik a lineáris kampány, a másik pedig a "Chaos Theory", amelyben a filmfolyam kultikus helyszínein építhetők parkok, tetszőleges sorrendben. Már most mondom, hogy aki a klasszikus parkmenedzselésre gerjed, annak utóbbi lesz a nyerő, mert a sima kampány - meglepő módon - nem egy publikus park igazgatásáról szól.
Amikor még az ötödik pálya és bő 3-4 óra játék után is azon morfondíroztam, miért nem tudom még mindig beengedni a nyájas publikumot, ráébredtem, hogy erre a meccsre bizony a kapuknál nem lehet jegyet váltani. Az alapsztori ugyanis kvázi a Fallen Kingdom után kiszabadult vadállomány befogását, és az ő megóvásukra készített óriási, államilag finanszírozott tudományos kutatólaborok menedzselését dolgozza fel. A mi feladatunk ebben pusztán annyi, hogy a susnyásban nagy csordákban lófráló dögöket ebbe az általunk épített rezervátumba költöztessük, és jósorban tartsuk.
Itt még nem fogunk az elégtelen toalett-lefedettség miatt okvetetlenkedő látogatók igényeinek kiszolgálásáról dilemmázni. Egy roppant hosszúra, és szerintem olykor unalmasra nyújtott ráhangolódás ez, ahol az állam pénzéből tervezgetünk és kivitelezünk szedatívan. Arra jó mindenesetre, hogy még az éles bevetés, vagyis a vendégsereg betüremkedése előtt, nyugalomban gyönyörködjünk egy kicsit abban a pompában, amivel a Frontier a dinoszauruszokat tálalja.
Jurassic parks and recreation
A valódi móka a "Chaos Theory" tradicionálisabb, parkigazgatós játékélményével kezdődik, abból viszont a legjobbat adja, amit a tudomány jelenleg nyújtani tud. Legyünk őszinték: az Evolution első része is remekül sikerült, bizonytalan is voltam, hogy az eddigiekhez képest miféle jósággal fejelhető még meg a nívó. A csapat a fontolva haladást választotta. A dizájnerek mindig ott és annyira tekerték csak meg a potmétereket, ahogyan azt a koncert akusztikája megkívánta, főleg a finomhangolási lehetőségek bővítésével mélyítve a stratégiai opciókat.
A vendéglátóhelyeket és a látogatók szórakoztatásáért felelős szolgáltatóegységeket például részletesen be lehet setupolni a "buyer personáktól" függően. Így az egyszerűbb népességet olcsó baseball satyival, az úri közönséget gurmé kajáldákkal elégítheted ki, de minden üzlet enteriőrje berendezhető az akváriumtól kezdve az ajándéktárgyakig mindennel, hogy a fogyasztói bázisnak jobban megfelelj.
Speciális szórakoztatóegységeket, bemutatótermeket vagy múzeumokat is emelhetsz, szintén annak függvényében, milyen státuszú közönség pénztárcáját óhajtod épp kipucolni. Mindez bőséges választékot jelent parktervezési opciók vonatkozásában, és tulajdonképpen a romkocsmák kivételével teljes pontossággal leképezhető a VII. kerület vendéglátóipari repertoárjának egésze.
Sőt, minden egyes épületet utólag is megmaszekolhatunk festéssel, építési stílusokkal, úgyhogy a komplexumra tök egyedi vizuál húzható. Én egyedül a hagyományos parki elemeket hiányoltam - szökőkutakkal, pados pihenőkkel, outdoor installációkkal szívesen cicomáztam volna még a komplexumot.
Tenyésszünk kincsesbányát
A játékban 84 dinoszaurusz DNS-ét szintetizálhatjuk, köztük korábban soha nem látott példányokét, illetve a természetben elő nem fordult, a filmekhez dizájnolt kreatúrákét. Csavartak egyet a kitenyésztés mechanizmusán is. Még a születés előtt ugyanis csekkolhatók a szintetizált DNS láncokból teremtett, eltérő tulajdonságokkal cseperedő magzatok, így egyenként dönthetünk arról, melyiket keltetjük ki ténylegesen az alomból.
Ezek sokszor vitális attribútumok, szóval javaslom mindig a porontyok várható tulajdonságainak alaposabb elemzését, mielőtt a laborosok 2 millió dollárért rákotlanak egy T-Rex tojásra. A negatív hatások között olyanok adódhatnak például, mint a gyengébb immunrendszer, a kiemelkedő agresszió, általános intolerancia vagy a magas szociális igények.
Tehát előfordulhat, hogy az állat egy náthától is teljesen lerobban, háromszor annyi élelemre van szüksége a rossz metabolizmusa miatt, vagy focizás közben minden csontja szilánkosra törik. Vagy például akkora partiarc, hogy számára a normál helyigény másfélszeresét kell biztosítanod, és az azonos fajú társakból is egy egész csorda szükséges, mert ő a téren akar galerizni a haverokkal, hogy rágózva kiabáljon bántó megjegyzéseket a rémült turisták után.
Ennél még nagyobb gondot jelent, ha olyan jellemzőt kap az újdonsült lény, mint a teljes intolerancia a fajtársakkal szemben vagy kérlelhetetlen gyilkolási kényszer, aminek a gondozók az elszenvedői. Roppant frusztráló, ha a triceratopsot folyamatosan a sürgősségire szállítod rohammentővel, mert háromszor gyökerebb a többinél, viszont hétszer gyengébb, ezért aztán mindenkivel emberkedik, de az első pofontól combnyaktöréssel zuhan be a székek közé. Ilyenből nagyon-nagyon sok lesz, csak szólok.
A dinoteremtés második fázisában tehát az ember kipipálgatja, a különböző változókkal megfogant tojásokból melyik érdemes keltetésre, és melyik kukázandó. Nem bonyolódnék ideológiai okfejtésekbe most itt, de maradjunk annyiban, hogy ez a momentum ne okozzon azért világnézeti meghasonlást a 'pro life vs fegyelmezett költségmenedzsment' dilemma mentén.
Aki rám hallgat, az nem csinál a záptojások megmentéséből lelkiismereti kérdést, mert a pályák elején nagyon hamar kiürül a kassza, aztán a létesítmény bezárása után meg keményen beléd áll a szakszervezet, hogy miért a dinópulyákat mentetted meg a kisemberek állása helyett. Mivel a tapasztalatom szerint az egymás alkarját brazil dzsicus kompressziós feszítéssel kettétörő dinoszauruszok róják a legnagyobb terhet az egészségügyi ellátórendszerre, simán előfordult, hogy az egész alomból rántottát csináltam velociraptor helyett.
Brit tudósok és mikrocsipsz
A fejlesztőfán egyébként a génmanipulációval csökkentheted az esélyét a fenti, negatív jellemzők felbukkanásának, illetve növelheted a sanszát a hasznosaknak. Ehhez viszont upgrade kell, rengeteg, és mint tudjuk, a kutatás-fejlesztés minden szektorban költséges móka. A dolgok előmozdításához márpedig folyamatosan a szakemberek profiljai között fogsz kattintgatni.
Ennélfogva inkább nevezném őket nélkülözhetetlen tudományos főmunkatársaknak, mert a nekik való kitettséged jelentős. Nélkülük egy kávégépet nem tudsz kotyogósról kapszulásra cserélni, náluk van az összes laborkulcs, és ha ők reggel nincsenek bent az irodában, a futárnak délután kell visszahoznia a csomagokat.
Ők a nagyon drága, pótolhatatlan szellemi holdudvar, akik a cigiszünetben megbeszélik a legfontosabb stratégiai döntéseket, és még az elnök úr is csak szeretne bizalmasa lenni ennek a nagyhatalmú gittegyletnek. Nekik három fő képességük van: a logisztikai ismeretek, a géntudományi képesítés valamint az egészségügyi specializáció.
A gyakorlatban azt jelenti ez, hogy ha ásatni kell, tudóst küldesz ásóval és kislapáttal, ha keltetni, tudós kuporodik a fészek mellé, ha új jószágot szintetizálni, tudós kukucskál be a mikroszkópba. Vicces, hogy a sok munkában mellesleg ki is égnek a kollégák, egy idő után morcosak lesznek, később már egymással is feszkóznak az irodában (tényleg), sőt, frusztrációjukban ki is nyitják néha a T-rex kerítést az éjszakai műszakban. Ezeket a konfliktusokat csak fizetett szabadságolásokkal lehet orvosolni.
A kutatók száma korlátozott, tudásuk pedig idővel növelhető, de maximált. Ennek okán (mivel a legturbóbb upgrade-ekhez hatalmas pontérték szükséges az adott specializációból) olyan is előfordul, hogy középszerű, de univerzális profit kell kicsapnod, hogy a helyére kiemelkedően jó géntechnikust boltolj a profession-ről. Ez a kapitalizmus kegyetlen szigora, nem jótékonysági intézmény a dinobiznisz, kérem. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz.
A lényeg: az állatsereg
A játék felháborítóan részletes és szép. Nyálkás bőrfelületet még dermatológus szakorvos sem nézett soha olyan áhítattal, mint én a fürdőző spinosauruson, amint méltóságteljesen a láp vizébe süllyed. Annyira parádésak a textúrák és a fényeffektek, no meg az animációk, hogy hunyorítva még egy közepes költségvetésű dokumentumfilm illusztrációjának is beillenének.
Az újonnan érkezőt körbeszaglásszák a többiek, a raptorok bámulatosan életszerű mozgással vetik magukat a kiskecskére, a tricerapodák szarvai egymásba akadnak harc közben, az öreg brachiosaurus pedig még végső nyugovóra is azzal a megfáradt, lomha gyöngeséggel tér, hogy az ember Babits szavaival és egy elmorzsolt könnycseppel rója le kegyeletét.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
Ahogy esznek, isznak, harcolnak, marják egymást, dörgölőznek, karatéznak, fantasztikus. Még a csaták nyomai is ott éktelenkednek utólag óriási hegek formájában a lapockákon, szóval a részleg keménygyerekeit jóformán helikopterről is kiszúrni.
Ide kívánkozik, hogy az atmoszférát remekül egészíti ki az amolyan "újjáépítési szaktanácsadóként" Ian Malcolm szerepében visszatérő Jeff Goldblum. A karakter jól hozza a filmekből ismert, cinikus dokit, és egyébként az is szimpatikus, hogy a film több szereplője szintén eredeti hangján tűnik fel, például Bryce Dallas Howard Claire Dearingként.
Reptessünk sárkányt!
A röpdék, madárházak és az akváriumok jópofa újítások, de azért önmagukban nem vitték volna el a hátukon a játékot; a kettő együtt kitesz mondjuk egy nagy DLC-t. Kiépítésük technikailag ugyanaz, mint bármelyik kifutóé, bár nagyon jópofa például, hogy az elaltatott pterodactylust drón szállítja el a kupola bejáratáig, ahol egy különleges, kinyitható tetőszerkezeten át emeli ki a helikopter a kórházba szállítás előtt. Ilyen szemtelen igényességek bőven vannak az Evo2-ben.
A játékot PS5-ön teszteltem, így a futásteljesítménnyel nyilván nem volt gond, bár a framerate olykor kicsit megzuhant, ha nagyon közelről nagyon sok poligon nagyon sokat mozgott. Ez persze nem volt számottevő hatással az élményre, a nagy gépeken jól pörög a cucc.
Aprólék
Az Evolution 2 az első résznél kevésbé megengedő a pazarlással szemben. Szégyenszemre, a Chaos Theory első pályáján kétszer is beégettem magam egy szánalmas csőddel, harmadszorra tanultam csak bele a módiba. Ha odafigyelsz költségoldalon, nem lesz persze nagy para, de azért az meglepő, hogy a játék még 10 millió dolláros likvid tőkéről is simán lepofoz a csőd széléig, ha nem vagy óvatos.
A játékmenetet illetően egyébként rengeteg apró, de szuperfigyelmes optimalizálás történt. A keltetőket például nem kell végre minden ketrec mellé odabiggyeszteni végtelen dollárokért - a dinócsemetéket a laborból helikopterrel azonnal átszállíthatjuk a végső lakhelyükre. Hotkeyekkel előhívható szinte minden szükséges panel, és immár több parkőr-bázis és mentőállomás is felállítható, valamint a heliknek kijelölhetjük az egyes kifutókat folyamatos monitorozásra. Így ők automatikusan, a levegőből elaltatnak minden megvadult állatot, hogy segítsenek a rangereknek elpucolni.
Rage quit felé félúton
Az Evo 2-vel persze nincs azért minden rendben, bár a hibák sora véges. Inkább frusztráló apróságok zavartak engem, például, hogy a medikusok egy betegség diagnosztizálása után nem kezdenek automatikusan az állat gyógyításába, hanem otthagyják szerencsétlent a vizsgálat után, és visszatérnek az egyéb feladataikhoz.
Jól értjük: tehát ha egy azonosítatlan kór miatt nyüszítő stegosaurushoz odaküldöd a szakorvost, az a diagnózis felállítását követően szépen visszamegy a bázisra krumplis tésztát kevergetni; neked kell minden alkalommal manuálisan visszatessékelned a beteghez. Nem tudjuk, miért. Az ilyen bagatell dolgoknál nagyobb gond viszont, hogy a káosz még mindig következetesen, szinte szkriptelve, csőstül jön, többnyire egy nagy vihar formájában. Az egyik pillanatban még harmonikus állapotokat egyetlen perc alatt széjjeltépheti egy hurrikán.
Vinnyognak a szirénák, annulálódik a bevétel, gyereksírás hallik, közben kapod a hírt, hogy két velociraptor lebunyózta a harmadikat egy doboz csempészett cigiért, a negyedik átszökött megzabálni a szomszéd iguanodont, a T-rex csodával határosan szétharapta az ötös szintű űrtechnológiával készült, 10 000 voltos adamantium-kerítésedet, és megette Stuart bácsit a francia bulldogjával együtt, a gallimimmusok pedig ugyanebben a pillanatban kezdenek tömeges kihalásba egy olyan bacilus miatt, amire csak három év múlva fogsz ellenszert találni, mivel az erre alkalmas egyetlen tudós, William Wallace Burkina Fasóba ment Pachycephalosaurus-csontért tegnapelőtt.
Akkor hirtelen minden pirosan világít, a befektetők háborognak, a CNN már élőben tudósít a parkban uralkodó állapotokról, a Wall Street Journal pedig éppen lehozza, hogy szerintük zaklatod az alkalmazottakat - és akkor már tényleg hörögve csapod a kontrollert a padlónak azzal, hogy végérvényesen kapják be a dinoszauruszok.
