Hirdetés

Kaotikus, kicsit suta, de nagyon szórakoztató lesz a Riders Republic

|

Játszottunk néhány órát a Ubisoft új extrémsportos játékával, ami, bár sok elemében olyan, mint a Steep, mégis tud újat mutatni.

Hirdetés

Ahogy a nagy kiadók általában, a Ubisoft is ritkán mutat új IP-t, inkább jól bejáratott sorozatait, franchise-ait bővíti. Ugyanakkor amíg az olyan játékok, mint az Assassin's Creed, a Far Cry sorozat tagjai vagy a Tom Clancy nevével fémjelzett címek többé-kevésbé stabil bevételi forrást jelentenek, van tere a kísérletezésnek is, így a kiadó nem vállalt túl nagy kockázatot akkor, amikor 2016 decemberében kiadta téli extrémsportos játékát, a Steepet, ami csak annyiban hasonlított portfóliójának többi tagjára, hogy ebben is nyílt világban kalandozhattunk.

A Ubisoft már a múltban is próbálkozott sportjátékokkal, de azokra bizonyára a névadó Shaun White sem emlékszik vissza szívesen. Ellenben a Steep kiváló lett: szabadon síelhettünk, snowboardozhattunk, ejtőernyőzhettünk és repkedhettünk az Alpokban, Alaszkában, Japánban és Koreában, a kiegészítőnek köszönhetően az X Games és a 2018-as téli olimpia versenyein is indulhattunk. Példásan bővítették, fejlesztették és javítgatták éveken át, amíg el nem jött az a pont, ahol már egyértelmű volt, ideje új szintre lépni. 

Hirdetés

Ezt most a Riders Republic-kal teszi meg a Ubisoft Annecy. Könnyedén gondolhatnánk, hogy ez a Steep 2 álruhában, hiszen ebben is van síelés és snowboardozás, meg hasíthatjuk a levegőt különböző módokon, de azért valamivel többet kínál, mint egy egyszerű folytatás. A napokban volt alkalmunk párszor sarat gyűjteni sisakunkba az Egyesült Államok nemzeti parkjaiban, és eléggé élveztük... amikor valami furcsa bug miatt nem estünk el megmagyarázhatatlanul. 

Hóban, sárban, egyedül, párban

Azt azért érdemes mindenekelőtt leszögezni, hogy a fejlesztők az élményt helyezték előtérbe, nem a realizmust, de nem gondolom, hogy ez bárki kedvét elvenné, sőt, hamar beleunnánk a játékba, ha folyamatosan csak esnénk-kelnénk. Azért így sem könnyű talpon maradni, de nincs szükség kiemelkedő precizitásra vagy pontos sebesség- és energiaadagolásra, sőt azt is beállíthatjuk, hogy szeretnénk-e a landolást mi irányítani, vagy a gépre hagyjuk, hogy tutira ne zuhanjunk fejjel a talajra (cserébe lemondva néhány bónuszpontról).

Hat különböző eseménytípus közül válogathatunk: kerékpárral és sível vagy snowboarddal versenyezhetünk és trükközhetünk, illetve repülhetünk hagyományos vagy rakétával szerelt szárnyasruhával. Néhány kiemelt esemény során ezek keverednek, a játék automatikusan vált, így míg egyik pillanatban veszettül tekerünk, egy ugrató után már lehet, hogy a levegőben igyekszünk kerülgetni a fákat.

Ha egy versenyben próbáljuk megszerezni az első helyet, a legjobb ív keresése helyett elég, ha nem találjuk el a válogatott tereptárgyakat, amik súlyos gerinctörést akarnak okozni, és jókor nyomjuk a gyorsítás gombját (ez kerékpárnál és rakétázásnál él), amivel rövid időre lemondunk a kanyarodásról, ellenben szerezhetünk némi extra sebességet. Nyerni nem könnyű, de ez nem is kell feltétlenül a sikerhez, a móka a lényeg, nem a diadal. Amennyiben esetleg elnézünk egy ellenőrzőpontot, olyat tehetünk, amit online játékban még nem nagyon láthattunk: visszatekerhetjük az időt, visszatehetjük magunkat egy korábbi pontra. Ez sokkal gyorsabb és igazságosabb, mint az újraindítás. Közben persze a többiek sem állnak meg, így is hátrányba kerülünk, de legalább nem nulláról kell gyorsulnunk.

Trükközésnél egy kicsit bonyolultabb a helyzet, ugyanis a trükkök végrehajtása nagyobb odafigyelést és ügyességet igényel, mint mondjuk egy Tony Hawk játékban. Több irányítási mód közül választhatunk; nekem az jött be, amelyiknél a jobb analóggal forgathatjuk karakterünket a tengelyei körül, a bal analóg és a ravaszok kombinálásával pedig trükközhetünk, de közben figyelnünk kell a landolásra is, mert ha nem jó szögben érünk földet, nem lesz szép a vége. Nem mondom, hogy mindig pontosan értettem, miért épp úgy fordult a karakterem, ahogy, de kellő gyakorlással el lehet sajátítani mindent. 

Amerika a játszótered

A hét, a játék kedvéért összekapcsolt nemzeti park (Bryce Canyon, Yosemite, Sequoia Park, Zion, Canyonlands, Mammoth Mountain és Grand Teton) mind-mind más jellegű: az egyik erdős, fákkal sűrűn rakott, egy másik havas, a harmadikban meg legfeljebb sziklák akadályoznak minket. Mindenfelé találhatunk eseményeket, és rajtunk áll, milyen sorrendben teljesítjük őket, így bár az elején a játék mindenből kóstolót ad, végül elég azt csinálnunk, amit tényleg élvezünk. Minden tevékenységben külön fejlődünk, még a viseletünk is eltérő lehet (a kanyonban nyilván jobb pólóban flangálni, a havas hegyekben meg minimum pulóvert húzni, de az öltözködésnek egyébként nincs befolyása a játékmenetre). 

A Riders Republic egyik hangsúlyos tulajdonsága, hogy rengeteg játékost ereszt ugyanarra a területre, így a térképen folyamatosan láthatjuk, ki hol van (a karaktereket nem mindig, de legalább kis ikonokat igen), és kalandozás közben is találkozhatunk másokkal, viszont ilyenkor nem akadunk össze velük, nem rontjuk el mások szórakozását, és ők sem teszik tönkre a miénket. Ellenben a Mass Race eseményeknél, amikor új konzolokon és PC-n 50 játékos esik egymásnak, teljes a káosz, 7 másodperccel a verseny kezdete után ütközés is van, és igaz, hogy nem esünk el azonnal, ha valaki hozzánk ér, egy kicsit olyan az élmény, mint a Fall Guysban, hogy mindenki csak tülekedik és próbál talpon maradni. Az első helyhez itt bőven kell szerencse és teljesítmény is. Én itt már úgy döntöttem, bekapcsolom a belső nézetet, hogy ne aprózzuk el, és szédületes élmény volt így hasítani a tömegben. 

És ha már multi: aki csapatos küzdelemre vágyik, a Tricks Battle felé vegye az irányt, ahol 6v6-os küzdelemben kell megmutatni, hogy mi tudunk több pontot szerezni és több pályaelemet elfoglalni. Ha egy-egy terület minden rámpáját és csövét magunkévá tesszük, aktiválódik egy pontszorzó, így érdemes arra menni, amerre a többiek, összedolgozni a siker érdekében. Persze lehet randomokkal is játszani, de akkor csak reménykedhetünk abban, hogy mindenki tudja, mi a feladat.

A magányosabbak a Free for All módban is próbára tehetik magukat, 11 másik játékossal kell itt szembenézniük, és minél jobb helyen végeznek, annál nagyobb lesz a jutalom. Itt tényleg az egyéni képesség számít, nincs akadályoztatás, sőt, osztályok vannak, és minél többet játszunk, minél ügyesebbek vagyunk, annál feljebb kerülünk, de közben nem kell attól félnünk, hogy profikkal tesz össze minket a rendszer, akik ellen esélyünk sincs.

Beszélgetnél velünk erről a hírről?

Lennél a GameStar közösség tagja? Gyere a GameStar Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!

A szokásos Ubisoft-problémák itt is megjelennek: az animációk nem mindig kifogástalanok, az esések nem a jó értelemben röhejesek, akadnak bugok, és a textúrák is egész csúnyácskák, ami 4K-ban, 60 fps-nél különösen észrevehető. Ezen talán még faraghatnak a megjelenésig, és remélem, fognak is: nálam rontott az élményen az elnagyoltság, és feladnám azt, hogy 20-an száguldozzanak mellettem, azért, hogy szebb legyen a talaj. Nem lettem egyébként meggyőzve arról sem, hogy hosszútávon szórakoztató tud maradni a játék, és nem csak daráljuk majd az eseményeket, de a körítésből az általunk kipróbálható változat keveset mutatott.

A Riders Republic október 28-án jelenik meg PC-re, PlayStation és Xbox konzolokra, Stadiára és Lunára. Teljes cross-play-támogatással jön, azonban a régebbi gépeken 20 fő a Mass Race-ek maximális létszáma.

Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)