Ken Levine ezúttal egy hosszabb interjúban mesélt arról, hogyan akarja megvalósítani korábbi ötleteit a legújabb játékában, illetve hogy miként találja ki általában a szereplőket, akik megjelennek a történeteiben. Bár szeretne változatos karaktereket írni, szerinte csak a diverzitás érdekében nem érdemes például egy szereplő bőrszínéből, vallásából, vagy neméből kiindulni; nem is így tett mondjuk a Bioshock esetében.
Levine szerint például az első Rapture-ben játszódó történetben bár több zsidó származású karakter volt, akik kulcsszerepet töltöttek be a félresiklott utópia létrehozásában, nem a vallásuk, határozta meg őket, sokkal inkább az, ahogyan a külvilág reagált rájuk a vallásuk kapcsán. Éppen ezért, a következő projekthez készülő karakterek alapját is a vágyaik, szükségleteik és szenvedélyeik, nem a kívülről látható tulajdonságaik adják majd - bár az ezeken keresztül szerzett tapasztalataik alakíthatják a személyiségüket.
Hogy ezt elérhesse, a korábban már bemutatott koncepciót megpróbálja kiterjeszteni az NPC-k mellett a főhősre is. Így a legfőbb dolgunk az lesz a fontosabb döntések meghozatalakor, hogy saját karakterünk érdekeit összevessük a körülöttünk lévőkével, és egyensúlyoznunk kell a barátok és szövetségesek megszerzése, megtartása és a saját ügyeink előmozdítása között. A már ismert játékok közül egyrészt a Bioshockhoz hasonlította ezt a rendszert, ám a Little Sisterekkel való bánásmódunktól függő két befejezésnél sokkal több választást akar nekünk adni.
Inkább hasonlít majd a végeredmény szerinte a Civilization-játékokhoz, ahol ugyan fontos szövetségeseket szereznünk, de extrém esetben nyerhetünk akkor is, ha mindenki másra magasról téve csak a saját népünk erősödésére koncentrálva hozunk meg minden döntést. Levine szerint a Civ-játékok diplomáciai rendszere egyébként egész jó minta az emberközi kapcsolatok természetes szimulációjához, viszont ezt ők megpróbálják jelentőségteljes, előre megírt történetekkel és párbeszédekkel feltölteni.
