Hirdetés

Ezek a legjobb ritmusjátékok PC-re

|

Bár a ritmusjátékok igazi fénykora a 2000-es évek első évtizedére tehető, még mindig bőven van olyan játék a kategóriában, amit érdemes ma is kipróbálni. Ezek közül gyűjtöttünk össze néhányat.

Hirdetés

Először persze tegyük tisztába, mi is az a ritmusjáték. Talán a legtöbben a Guitar Hero és a Rock Band sorozatokból ismerhetik a fogalmat, de a lényeg a többi képviselőnél is nagyjából ugyanaz. Itt a zene nem csak a játék kiegészítő eleme, amely a háttérben festi a hangulatot a kalandozás vagy épp kaszabolás alá, hanem a szórakozás legfontosabb eleme, és egyben maga a feladat. Ritmusjátékok persze voltak már a PC előtt is - sőt, nagy eséllyel az óvodában is kipróbálhattátok. Csip-csip csóka, ha jó a kedved, üsd a tenyered, meg hasonlók, rémlik még valami? A modern ritmusjátékok első hullámát a játékkonzolok indították el, de PC-n is akad bőven belőlük.

Az alapkoncepció az, hogy bizonyos hangi (és persze könnyítésképp vizuális) jelzésekre a játékosnak a megfelelő gombokat kell a megfelelő időben megnyomni. Ez elsőre nem igazán izgalmas, és nem is túlzottan agysebészi feladat, de ha kellően megkapó körítéssel látják el, valamint a nehézséget is jól választjuk meg, máris egyszerre lesz szórakoztató és kihívásokkal teli a dolog. Ugyan a konzolos sikersztorihoz hozzátartoztak a gitár, majd egyéb hangszer alakú kontrollerek is, a ritmusjátékok egy része kapott PC-s portot is, később pedig mindenféle változtatások mellett egész egyedi címeket is kitermelt a vonal. Nézzünk is egy merítést belőlük!

Guitar Hero III: Legends of Rock

A Guitar Hero volt talán az a cím, amellyel a legtöbben megismerték a ritmusjáték kategóriát. A harmadik rész PC-n is teljesen élvezhetőre sikerült, és a műanyag gitár-kontrollerek nyomkodását a GH történelmének talán legjobb dalválogatása koronázta meg. A főleg rock és metal címekre épülő alap soundtrack mellé a játék során is unlockolhattunk újabb dalokat, de DLC-ként is érkezett hozzá tartalom, a bossharc során pedig Tom Morello (Rage Against The Machine, Audioslave) és Slash (Guns 'N' Roses) virtuális mása is megjelent. Jóleső érzés, hogy bár a játék már 13 éves idén, mégis kifejezetten erős Twitch közösség épült köré, és még ma is sokszor előkerülnek a műanyag hangszerek házibulikon. A PC-sek számára már csak azért is kedvesebb a Guitar Hero a nagy rivális Rock Bandnél, mert utóbbi soha nem hagyta el a konzolokat.

Rocksmith 2014 Remastered

A következő evolúciós lépcsőfok számomra, zenész-szemmel sokkal értékesebb, mint a kapudrogként emlegetett Guitar Hero / Rock Band páros. Itt ugyanis már valódi gitárt tudtunk csatlakoztatni a géphez, és a képernyőn a zene ritmusára érkező kis bögyörőket sem valamilyen színes gombokon kellett a megfelelő időben lenyomkodni, hanem bizony a valódi húrokon kellett keresgélnünk, ráadásul az sem volt mindegy, melyik bundnál fogjuk le a hangot, és még egy igazi pengetésre is szükség volt. Ugyan ez mindenképpen összetettebb figyelmet igényelt és épp ezért maga a játék sosem lett annyira híres, mint fent említett pályatársai, ez már egyfajta kezdő zeneoktató programként túl is mutatott a ritmusjáték fogalmán. Több olyan emberkéről is tudok, aki először Guitar Hero kontrollert nyomkodott, majd kipróbálta a Rocksmith-t valódi gitárral, és annyira rákapott a dologra, hogy aztán tényleg nekiállt megtanulni a gitározás valódi művészetét.

Beat Saber

Bár jómagam még mindig eléggé a VR peremvidékén tanyázom, és valami továbbra is hiányzik, hogy meggyőzzön a virtuális valóság igazi erejéről (na, majd talán a Half Life: Alyx), a Beat Saber nagyon sokat tett azért, hogy enyhülni kezdjek a platform irányában. Pedig az alapötlet gyermekien egyszerű, és még a grafikai megvalósítást is a lehető legpuritánabbra vették, ráadásul a zenék legtöbbje egyfajta dubstep jellegű full-elektro zajmassza, az egész mégis nagyon működik, Adott ugyebár két fénykard (hibás megfogalmazás szerint lézerkard, őskori magyar változatban sugárpallos), bal kézben a piros, jobbra a kék, közben pedig a zene ritmusára kockák érkeznek a messzeségből, amelyeket a rajtuk jelzett irányból és színnel kell kettévágni. Nehezebb szinteken még falak is nehezítik a dolgunkat, amik elől félreállni vagy leguggolni lehet... és ennyi. Mégis, a Fruit Ninja és a Guitar Hero furcsa szerelemgyereke borzalmasan hatásos, és persze amellett, hogy az erősebb szinteken már megkergült hangyabolyként áradnak a trükkösebbnél trükkösebb kaszabolnivalók, és egy idő után már a headsetet is a sarokba vágnád kontrollerestül, öt perc múlva azon kapod magad, hogy ismét próbálkozol, mert... mert csak.

Thumper

Ha már unalomig (vagy épp headset-törésig) játszottad magad Beat Saberrel, próbáld ki a Thumpert. A megjelenésében szintén kifejezetten minimalista, de nagyon stílusos játék zenéje kevésbé dubstepes, de legalább annyira futurisztikusan elektro, szóval az irtózatos basszusok és gépi ütemek hangereje miatt érdemes fülessel játszani. Itt egy kis "fémbogárral" haladunk egy sínpályán, mintha egy sci-fi hullámvasúton ülnénk, és a ritmusra érkező különféle akadályokat kell a megfelelő gombokkal időben átugranunk. Ez sem hangzik egetrengetően új ötletnek, ám a kép és a hang összhatása, valamint az egyre nehezedő pályák miatt itt is könnyen leragadhat az ember. Ha pedig azt hinnéd, egy ilyen feladat nem lehet nehéz, mutatunk egy random játékmenetet a felsőbb kategóriából:

Crypt of the NecroDancer

Ha először látsz képeket a játékból, talán furcsállhatod is, mit keres ebben a listában egy felülnézetes, pixelgrafikás roguelike cím. Aztán még egyszer ránézel a játék címére és észreveszed az egy betűs különbséget, és ez a szójáték már elárulhat valamit. A zseniális ötlet abból áll, hogy ugyan valóban egy hagyományos dungeon crawlert kapunk, de a katakombákban ránk leselkedő összes ellenfél saját ritmusa szerint mozog a pattogós háttérzenére, és nekünk szintén a ritmusérzékünkre, valamint az ellenfelek "stílusának" kihasználására van szükségünk ahhoz, hogy egyre tovább jussunk. Elsőre és másodikra is furcsa párosítás, de nagyon működik - már csak azt a pillanatot szeretném látni, amikor ez a fejlesztőnek először eszébe jutott.

Audiosurf 2

"Tök jó ez a ritmusjáték, de milyen kár, hogy a saját zenéimet nem tudom használni bennük" - hangzott fel milliók siráma a ritmusjátékok első generációjában. Aztán megszületett az Audiosurf és nem sokkal később annak fejlesztett utódja, amely pont ezt orvosolta. A minimalista kinézetben itt is egy kis űrhajószerűséget terelgetünk egy versenypályán, azonban a felvehető bónuszokat és az elkerülendő akadályokat a szoftver az általunk megadott mp3-akra magától generálja a ritmusok és dallamok alapján. Itt is az alapötletet fogták meg jól, és bár a megvalósítás egyáltalán nem az egyediség csúcsa, a saját kedvenc zenék újszerű felhasználása miatt sokan kattantak rá. Szemléltetésként álljon itt egy pálya, amelyben a pálya a világ egyik legidegesítőbb "dalára" épül.

Lumines: Remastered

Tetsuya Mizuguchi furcsa Tetris klónja szintén egy érdekes elem itt a zenés játékok sorában. Az eredetileg PSP-re kiadott Lumines 2018-ban kapott egy PC-s átiratot, és nagyon is megérte. Alapvetően egy Tetrishez hasonló, négyszög alakú blokkokból sorokat kirakó játékról van szó, ám a háttérzene ritmusára egyre közeledik egy olyan sáv, amelyet már nem szabad elérnünk a felépítményünkkel, akkor ugyanis vége a dalnak. Viszont a másik oldalon, ha egy sort sikerül eltüntetnünk, azzal egy újabb réteget kap a zene, így izgalmasabbá téve az összképet. Ez a játék ismét kiváló példa arra, hogyan lehet akár ősrégi alapokra is frissen, ötletesen építkezni (jelen esetben szó szerint is).

Rhythm Doctor

A lista talán legőrültebb versenyzője a Rhytm Doctor, ami ráadásul egy igazi egygombos játék, kizárólag a space-t kell nyomkodnunk, ráadásul azt is csak a dalok hetedik üteménél. Ez elsőre gyermekien egyszerűnek hangzik, ám a pixelgrafikus jelenetekben a különféle ellenfelek által "játszott" dallamok ritmusa a nehezebb szintek környékén már szanaszét ugrál, és lehetetlen breakekkel próbálja megzavarni a játékost. Az igazán agyament pályákon már mindenféle agyat elterelő látványelemekkel idegesítenek halálra, és a dalok is elmozdulnak a szokásos 8 ütemes palettáról. Ennél jobban nem tudjuk elmesélni a dolgot, inkább mutatunk egy extrémebb pályát:

BZ kedvenc ritmusjátéka

Na jó, ez kicsit trollkodás, de mutatom, mivel "játszom" leggyakrabban a most felölelt kategórián belül PC-n. "Kicsit" drága is, és persze kell hozzá előképzettség bőven, de megéri. Szóval, adott a PC, plusz egy komolyabb hangkártya. Ehhez kell vásárolni egy úgynevezett DAW (Digital Audio Workstation) szoftvert, ez esetemben egy Cubase 10 Pro, ez alá pedig egy VST, azaz virtuális hangszer kerül, én leggyakrabban dobolásra az EZdrummer 2-t használom, amely valós dobmintákat alkalmaz, tehát nem elektronikus hangzásokat generál, hanem igazi dobosok által megütött valódi hangszerek hangjait használja.

Ezt aztán szépen összeköti az emberfia egy elektromos dobfelszereléssel, ahol a megfelelő dobpadokat a számára kívánatos hangokhoz párosítja, és máris mehet a valódi dobolás PC-n. Az alábbi feldolgozást például teljes egészében egy Roland TD-17KVX elektromos dobcuccon ütöttem fel, EZdrummer és Metal Machine VST használatával (és persze a gitárokon és éneken kívül a többi hangszer is különféle VST-kből szól). Érdemes ezt a játékot is kipróbálni, bár tényleg nem a legegyszerűbb és legolcsóbb móka, de nagyon megéri!

Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)