Hulk! Ez egy intervenció. Szeretnénk, ha tudnád: ami itt és most elhangzik, az érted van és nem ellened. Thor, kérlek, kezd te!
– Oké, elsősorban jelezném, hogy még mindig fáj picit, hogy a földbe döngölted öcsit. Lehet, hogy velejéig romlott, de a testvérem. Másodsorban leszállhatnál a palástomról, mert
épp azon ülsz!
– Köszönjük! Natasha, mit tennél ehhez hozzá?
– Inkább felolvasom, amit írtam, úgy könnyebb. Drága Hulk! A társaságod igazán felüdítő tud lenni, és kedvelem azt a zöld árnyalatot, amit a bőröd felvesz, mikor bepöccensz. Az viszont nem járja, hogy így merészkedsz be a white partymra! Máskor ezt higgadtan gondold át!
– Egyszóval, barátunk, ideje elmenned a dühkezelésekre, amit Dr. Strange már többször is ajánlott.
– Tudok jobbat! Keresd fel Amazont, ő majd kezelésbe vesz.
– Ó, Pókember, ezt nem bírtad kihagyni, mi?
Végtelen hatalom egy vaskesztyűben
Valószínűleg egészen más játék futkorászna a masináinkon, ha a hősök a fentihez hasonló problémákkal küszködnének, és ilyenformán próbálnák megoldani őket. A képregényíró, Brian Michael Bendis viszont a már megszokott alapokra helyezte a free-to-play móka sztoriját, miszerint az ultragonosz főhimpellér, alias Doctor Doom megszerez valamit, ami által óriási hatalomra tesz szert világuralomra törő terveihez. Ez a tárgy pedig nem más, mint a Kozmikus Kocka, ami már-már mindenható erővel ruházza fel használóját.
A Marvel Heroes élharcosai – válogatott bakák a bosszúálló angyaloktól a fantasztikus négyesen át a mutánsokig – azonnal kapnak a lehetőségen, hogy megállítsák az ámokfutót és láncos kutyáit a féktelen rubikozásban. Az öröm az egészben, hogy elég néhány kattintás, egy gyors regisztráció, és máris belecsöppenünk a sűrűjébe, kezdve a prológussal, ami a tutorial is egyben.
Első blikkre
A kaland legelején öt szerencsés és másmás specifikációval rendelkező karakter várja izgatottan, hogy a marionettünk lehessen. Saját csili-vili daliát nem hozhatunk létre, így a harcos kvintettből kell ráböknünk a legszimpatikusabbra (Daredevil, Hawkeye, Scarlet Witch, Storm, Thing). Ha más arcokat is szívesen terelgetnénk, akkor muszáj belenyúlnunk a bukszánkba – igen széles a paletta. A bevezetővideó után a Raftnak nevezett börtönkomplexumban tehetünk egy „békés” sétát, ahol a felénk rohanó katonák időnként készségesen útbaigazítanak minket. Itt pár perc alatt bejárathatjuk mutatóujjunkat, ugyanis egy darabig nem is kell mást használnunk – oké, néha még a gyűrűset is.
A leginkább hack’n’slash alkotásokból ismert izometrikus nézet, a puritán kezelőfelület, a kötött pályák és a point and click irányítás azonnal kézre és szemre állnak, így a játékmenetet rögtön megszokhatóvá, egyszerűvé teszik. Mindezt az Unreal Engine 3-mal támogatták meg – na jó, az ingyenességért cserébe inkább nem hőzöngünk a grafika miatt, ami egyébként nem mondható csúnyának. Az átkötő videók nem meglepő módon képregény stílusúak, remekül megrajzoltak, és legtöbbször szellemes benyögésekkel teletűzdeltek.
Talán ez az oka annak is, hogy a legnagyobb motivációt számomra ezeknek a chaptereknek a lineáris előrehaladása és a filmszerű élmény adta, nem feltétlenül a fejlődésrendszer, a megszerezhető holmik vagy a több órás, megállás nélküli hentelés.
A város, ami soha nem alszik
A Marvel Heroes első megtett pályarésze után a Stark-toronyban kötünk ki, amit remekül fémjelez az egyik teremben fellelhető spéci Vasemberpáncélok sora. Ez egyben az egyik S.H.I.E.L.D bázis is (később a Helicarrier támaszpontra is eljutunk), ahova visszatérhetünk szusszanni egyet, vásárolgatni, manikűröztetni, miután kitomboltuk magunkat például New York, azon belül is Manhattan eső-áztatta utcáin, New Jersey konténerekkel teli dokkjainál vagy akár a Savage Landnek nevezett őskori földrész rejtett trópusi erdeiben.
Ezek a realisztikusan ábrázolt helyszínek az NPC-kel feltöltve igen nyüzsgő atmoszférát teremtenek. Hivatástudattal rendelkező héroszok lévén elkerülni se tudjuk, hogy ezeket a karaktereket megvédjük, ha kell, akad viszont olyan, aki nem rest kinyitni a száját és feladattal ellátni minket. Ezt a térkép is jelzi, és ilyenkor online játékostársaink mind elindulnak a mellékküldetés irányában, szép kis kavalkádot alkotva, ahol akár öt-tíz egyforma szuperhős is fellelhető.
Az ellenünk törők nem túl okosak, de elég jó a kondijuk, és kitartóak. Ha el akarunk futni előlük, egybeverődve képesek nagy pusztítást végezni. Időnként találkozhatunk robusztusabb, a Marvel világából közelebbről ismert gonosztevőkkel is, akiket kicsit hoszszabb ideig kell gyepálni. A csihi-puhiban segítségünkre vannak a tereptárgyak is, amikből fejlődésünk során egyre nagyobb darabokat vághatunk neki rosszakaróinknak, akárcsak egy durcás kiskölyök. Akkor sincs viszont nagy baj, ha elbukunk, hisz az ilyen közös csatákban szinte mindig van egy bajtárs, aki feléleszt minket. A mozgalmas környezetnek tehát megvannak a maga előnyei.
A legendás harcosok titka, hogy uralják képességeiket
A játék RPG-elemei nagyban meghatározzák, hogy mennyire dinamikusak a párbajaink. Ennek megvalósításában semmi ördöngőset nem hozott az alkotás. Egyénenként három fő adottság között oszthatjuk ki a megszerzett skill-pontokat – ezeket egy jól átlátható képességfán trénelhetjük egyre látványosabbra és hatásosabbra. Vannak köztük passzív tulajdonságok, aktív támadási módok és aurák is, de viselkedésük bunyó közben nagyban függ azok hordozóitól (például van, aki repülni tud, de közben nem képes támadni).
Ám nemcsak magunkat, hanem az árusító és a tárgyakat craftoló NPC-ket is fejleszthetjük. Itemeket kell ajándékoznunk nekik azért, hogy minél jobb cuccokat ajánljanak fel nekünk – annyi göncöt zsákmányolunk majd, hogy nem is bánjuk, ha túladhatunk rajtuk.
Mindenesetre nem keveset kell menetelnünk azért, hogy hősünket egyedivé tehessük anélkül, hogy külön fizetnénk a kosztümökért. Ellenben ha több karakterünk is van, akkor ez könnyedebb, ugyanis közös inventory mellett többféle holmit szedhetünk össze. Egy mozdulattal válthatunk köztük, és folytathatjuk a missziónkat is onnan, ahol a másik lovagunkkal, esetleg amazonunkkal abbahagytuk (alacsonyabb szint esetén is bejárhatjuk az új területeket, és ha nem rosálunk be, akkor gyorsabb fejlődés a jutalmunk). Mindemellett nem kínál a kaland túl nagy kihívásokat.
Ezt az is okozza, hogy lépten-nyomon health- és spiritglobe-ok esnek ki az ellenlábasokból, így ezeket sem kell töltenünk a harc során. Az egyes pályák végén ránk várakozó főbossok, akikkel egyedül kell szembenéznünk, meglehetősen kiismerhetők, és mikor ránk rontanak, elég csak elmozogni előlük védekezésképpen.
Tehát a már minden szempontból kigyúrt és jól felvértezett embereinkkel rendesen elébe kell mennünk a teendőknek, hogy hosszú távon ne veszítsük el az érdeklődésünket a Marvel Heroes iránt.
Mindettől függetlenül a tyutyerka egyben van, kikapcsolódáshoz ideális. Ha pedig nem kerül semmibe, akkor ez már pont elég.
