Megkínzott az Endless Dungeon, de remekül szórakoztunk közben

A Humankind után az Amplitude Studios visszatér a gyökereihez, és első nagy sikerjátékuk, a Dungeon of the Endless szellemi örökösével, az Endless Dungeonnel próbálja meg újradefiniálni a tower defense játékok műfaját.

Nemrég egy exkluzív eseményen volt szerencsénk kipróbálni a játékot már a megjelenés előtt, és bár nagyon nehezen akart összeállni a csapat, amivel fejest ugrottunk a végtelen kazamatába, végül elégedetten álltunk fel a gép elől.

A halál még nem a vég

A történet szerint egy ősi faj, a The Endless utolsó képviselői egyszer csak nyom nélkül eltűntek, és hátrahagytak egy mágikus erejű port, ami elképesztően értékes, így hát mindenki erre vadászik. A mi űrhajónkat egy furcsa anomália vonzza be arra az intergalaktikus állomásra, ami a játék központi HUB-jaként szolgál, és mint megtudjuk, innen nincs menekvés, a helyet nem lehet elhagyni. Az állomás lelke az a gép, ami, isten tudja, mi okból, de újjáéleszti az elhulló kalandozókat, így legalább nem kell féltenünk az életünket, miközben megpróbáljuk megoldani a rejtélyt és megtalálni a kiutat ebből a bolygóközi lélekvesztőből.

A 2014-ben indult Dungeon of the Endless csak egy kései frissítéssel kapta meg a kooperatív módot, de a rajongók imádták, így nem is volt kérdés, hogy ha egyszer készül folytatás, akkor az a csapatos harcot állítja a középpontba. Az Endless Dungeon procedurálisan generált pályáinak két társunkkal ugorhatunk neki, a gördülékeny csapatmunka pedig elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy abszolválni tudjuk a kihívást.

Vér, verejték és könnyek

Az izometrikus nézetből irányított hőseinkkel az a feladatunk, hogy átverekedjük magunkat a folyamatosan változó pályákon, és közben az életünk árán is védelmezzünk egy kis pók robotot, aki az ajtók nyitásáért és a különböző konzolok aktiválásáért felel. Ha ő meghal, mi is elhullunk, így egy pillanatra sem veszíthetjük szem elől. Az ajtók mögött nemcsak nyersanyagok és számunkra hasznos holmik hevernek, hanem fészkek is, amelyekből hullámokban támadnak a különböző szörnyek. Első lépésben rovarokkal gyűlt meg a bajunk, de a későbbi pályákon furcsa nyálkalényekkel és droidokkal, valamint ezek kombinációjával is találkoztunk.

Ahogy egyre többet fedezünk fel a kazamatákból és nő a felderített fészkek száma, úgy válik egyre egyértelműbbé, hogy a saját tűzerőnk messze nem elég, így kénytelenek vagyunk különböző védelmi vonalakat felhúzni. Itt jön be a bázisvédelem és a játék tower defense oldala. A tornyokat csak előre megadott helyekre telepíthetjük, de rengeteg különböző fejlesztés közül választhatunk. A bogarak például sokkal érzékenyebbek a tűzre, mások a savra, de telepíthetünk nagyobb hatótávú, vagy épp területre sebző, esetleg lassító tornyokat is.

Magunk és a kis robot cimboránk mellett a néhány szobában található generátorokat is meg kell védenünk, ezek ugyanis minden új ajtó kinyitásakor extra nyersanyagot termelnek, amikből a tornyokat építjük vagy a karaktereinket fejlesztjük. Ezek a nyersanyagok csapaton belül közösek, vagyis a jó kommunikáció elengedhetetlen: mielőtt például ész nélkül elkezdünk tornyokat lepakolni, érdemes alaposan megvizsgálni a pályát, hátha ki tudunk alakítani fojtópontokat, ahova össze tudjuk terelni a szörnyeket.

Tűzoltó legyek, vagy katona?

Az Endless Dungeonben már most több mint féltucat különböző játszható karakter található, ezek száma pedig minden bizonnyal bővülni fog a megjelenés előtt és után is. A hősök mindegyike egészen más játékstílust képvisel, vannak tankosabb és támogatásra szakosodott figurák is. Gyakran kerülünk azonban olyan helyzetbe, amikor szét kell szakítanunk a csapatot, mert egyszerre több helyen is védekeznünk kell, úgyhogy nem bízhatunk abban, hogy majd a többiek osztják a sebzést, nekünk elég csak gyógyítani. Az irányítás kontrollerrel talán egy fokkal intuitívabb volt, köszönhetően a játék twin stick shooter mivoltának, de az egér-billentyűzetes játékosok is élvezni fogják az akciót

Bár az Amplitude a rogue-lite kategóriába sorolja a játékot, ez ne tévesszen meg senkit, nem egy könnyed lootolós kalandról van szó. Minden egyes pályáért meg kell küzdeni, egy rosszul lerakott torony vagy könnyelműen feladott generátor tönkreteheti az egész menetet, és ha nem tudjuk a bossharcokat megfelelő módon menedzselni, akkor rövid úton el fogunk vérezni.

A grafika és az art-stlye kifejezetten mutatós, az animációk látványosak, és a zenék is rendben voltak, így a hangulatra a demó alatt nem volt panaszunk. Szóló módban minden bizonnyal még hangsúlyosabb szerepet kap a bázisépítés, hiszen csak így tudunk egyszerre több helyen effektíven védekezni, de az eddigi tapasztalataink alapján úgy tűnik, hogy barátokkal lesz a legélvezetesebb a kalandozás.

Az Endless Dungeon május 18-án jelenik meg minden platformra, a PC-s Last Wish Edition előrendelői viszont már a rajtot megelőzően is kipróbálhatják a zárt bétát, és 48 órás korai hozzáférést is kapnak a megjelenéskor, egy tucat másik extra mellé.