A sorozat korábbi epizódjainak teszjeit itt találod:
Nincs a Telltale-nek még egy olyan szériája, amely ennyire hullámzó lenne, mint a Minecraft: Story Mode. A Tales from the Borderlands az első pillanattól az utolsóig hibátlan volt, a Game of Thrones pedig sosem tudott igazán kiemelkedőt nyújtani. Ezzel szemben a minecraftos sorozatot hol kifejezetten élvezem, hol fizikai fájdalmat okozott már a huszadik percben. A kiegészítő második része valahol a kettő közt ugrál.
Cudar világ
A családbarát sorozat előző epizódjában egy Agatha Christie-s nyomozós kalandba csöppentünk, ezúttal pedig ismét egy érettebb témát boncolgattak az írók. Az Access Denied bevezető képsoraiban azt látjuk, ahogy kis csapatunk portálról portálra ugrálva keresi a hazautat, a fáradságos utazás pedig frusztrálttá teszi a tagokat, ami belső feszültségekhez is vezet. Hogy Jesse, a főszereplő a többiek kedvére tegyen, megengedi Petrának, hogy kiválassza a következő kaput, ami történetesen egy redstone-nal kirakott darab. A Minecraft-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni a különböző áramkörökhöz és bonyolult szerkezetekhez használt blokkot, amiből hőseink arra következtetnek, hogy a féreglyuk túloldalán intelligens lények élnek.
Legnagyobb meglepetésükre az új világban egy posztapokaliptikus, sivár pusztaság várja őket. Mint kiderül, a világ lakóit az emberektől kezdve a zombikon át egészen az utolsó pókig egy PAMA névre keresztelt mesterséges intelligencia tartja irányítása alatt néhány chip segítségével, az egyetlen önállóan gondolkodó lény pedig az őt alkotó Harper, aki azonnal a segítségünket kéri. Mivel ez az egyetlen esélyünk, hogy visszatérjünk a saját világunkba, felvesszük a harcot a szuperszámítógéppel, ez pedig komoly veszélyeket rejt.
Szeretném szeretni
Tényleg bíztam benne (immár sokadik alkalommal), hogy a Telltale írói végre bevállalósak lesznek - hiszen Reuben elvesztése óta ugyanazzal a baráti társasággal járjuk a pixeles világot (leszámítva, hogy ketten kimaradtak a kiegészítőből) -, és a korábban meghozott döntéseink valamikor visszaütnek majd, de most sem került senki veszélybe. Nem mondom, hogy valakinek meg kell halnia ahhoz, hogy érzelmileg involválódjak egy sztoriba, de ha a hatodik részben látszólag teljesen ok nélkül hullottak a fejek, akkor nem értem, miért nem mernek alaposabban belenyúlni a történetbe.
Az is egyre zavaróbb, hogy semmilyen módon nem tudjuk befolyásolni az eseményeket. A Telltale játékokra egyébként is jellemző, hogy csak látszatdöntéseket hozunk, így egy-egy epizód általában mindenképp A-ból B-be jut el, itt azonban még a szokásosnál is kevesebb ilyen helyzetbe kerülünk. A legzavaróbb (és ilyennel még nem találkoztam korábban a csapat játékaiban), hogy az egyik fontosnak tűnő döntés egyszerűen rossz, ha ezt választjuk, jön a Game Over felirat.
Az akció pörgős és a QTE-részek is rendben vannak, de valami mégis hiányzik. Az ember végig úgy érzi, hogy ezeket a jeleneteket már látta valahol, és a fejtörők sem kifejezetten bonyolultak, így minden igyekezete ellenére ez az epizód is ellaposodik. Hiába az első ránézésre érdekes, "érett" alaphelyzet, nem sok beleszólásunk van a történet alakulásába, a végére pedig visszaáll a status quo, így kicsit olyan az egész, mintha meg sem történt volna. Ennek pedig nem sok értelme van.
