Nem egyszerű dolog a gyorsasági motorozás, hiszen már az alapparipák is meglehetősen erősek, de a versenyre felkészített modellek kimondott ragadozók, amelyeket csakis a profik képesek biztonsággal megülni. Nincs kaszni, biztonsági öv, légzsák, a gyűrődési zóna maga a ruhába csomagolt ember, és a Milestone csapata minden egyes évben igyekszik megmutatni a fotelben tespedő játékosoknak, hogy milyen is lehet ez.
A játékmódok területén nagy csodát nem lehet tapasztalni, hiszen adva van a karrier, a gyors verseny, a bajnokság és a többjátékos mód, illetve bekerült egy e-sport-opció is, de a cikk írásának pillanatában erről még nem sokat lehet tudni, feltételezzük azonban, hogy majd itt zajlanak a nagyobb jutalmakért menő futamok.
Senkiből valaki
Amennyiben a karriert választjuk, elfogadjuk, hogy az ismeretlenségből indulunk, de kellő kitartással a Red Bull MotoGP Rookies Cupból indulva a Moto 3 és Moto 2 érintésével eljutunk oda, ahová minden simsonos vágyik, tehát a MotoGP-be. Addig azonban elég hosszú az út, és legalább annyit fogunk esni, mint egy csecsemő, aki éppen csak ismerkedik a felegyenesedés tudományával. Ellenben karakterünket viszonylagos szabadság mentén szabhatjuk személyre, és ha ez megtörtént, a számunkra szimpatikus csapatot kiválasztva máris indul első bajnokságunk. Ilyen téren a MotoGP 18 nem igazán hagy maga után kívánnivalót, hiszen - ahogy az eddigi tapasztalataink alapján várható volt - a licencelt 2018-as versenynaptárat dolgozza fel, tehát a legnagyobbakkal akaszthatunk tengelyt a pályákon. A 19 helyszín mindegyikét (beleértve a thaiföldi Buriram International Circuitet is) drónokkal szkennelték be, így szinte az utolsó bokorig autentikus körülmények között húzhatjuk a gázt, és az arcokat is 3D-szkenner segítségével emelték a játékba.
Kép, hang, fizika
Az Unreal Engine 4-ről tudjuk, hogy szemkápráztató látványt képes a néző elé varázsolni, ám tesztalanyunk esetében úgy tűnik, a fejlesztők messze nem aknázták ki a motor lehetőségeit, mivel valamilyen folytonos és megmagyarázhatatlan hiányérzete van a játékosnak, miközben az aszfaltcsíkon hasít. Maguk a kétkerekűek tényleg szépen kidolgozottak, ugyanakkor véleményünk szerint effektből nincs túl sok, és az összkép sem gyakorol a játékosra lehengerlő hatást, ami egyébként a játék egészére is igaz, így kicsit olyan érzésünk van, mintha a Milestone inkább csak felpolírozta volna az előző részt ahelyett, hogy tényleg valami újat alkotott volna. A fizikára nem lehet különösebb panasz, hiszen aki minden rásegítést kikapcsol, hamar azon kapja magát, hogy motor nélkül, a fenekével szántja a kavicságyat. Szerencsére a segítségek elég széles skálán változtathatók, így mindenki megtalálhatja a számára leginkább szimpatikus szintet. Ugyanakkor ezen a területen is akadnak furcsaságok, például az ütközéseknél, ahol legtöbbször mi húzzuk a rövidebbet, és mint korábban a TT Isle of Manben, most sem mindig egyértelmű, hogy mi miért történik. A hangokról kicsit nehezen alkotunk véleményt, ugyanis számunkra a kezdéskor megkapható moci visítása rendkívül idegesítőnek hatott, míg feljebb lépkedve úgy éreztük, igencsak rendben van az akusztika.
Habár a körítés a verseny előtti videókkal és animációkkal igazi versenyhangulatot teremt, és a sebességérzet is hibátlan, a nem túl nagy, de összességében mégis zavaró hiányosságok mellett azt mondhatjuk, hogy a rajongók mindenképpen essenek neki, míg az alkalmi motorosok inkább várják meg, míg konszolidálódik az ára.
