Meglehetősen fura ötletnek tűnt a Japánban és Észak-Amerikában 1999-ben, Európában pedig 2000-ben megjelent első Pokémon Snap, hiszen gyakorlatilag nem nyújtott többet, mint egy rail shooter stílusú játékmenetre ráhúzott fotósszimulátort (már ha létezik ez a kifejezés egyáltalán). Arról volt szó tehát, hogy egy kötött pályán haladva minél jobb képeket kellett készítenünk a zsebszörnyekről, így ezúttal nem magukat a pokémonokat kellett "megszerezni", hanem a róluk lőtt fotókat gyűjtöttük.
A Pokémon-rajongóknak pedig nem is kellett több, imádták ezt a faramuci megoldást. Hosszú ideig nem érkezett folytatás, idén azonban a Nintendo és a Bandai Namco Studios leszállította a szellemi örököst, ez lett a New Pokémon Snap.
Nagyobb, hosszabb, vágatlan
Két nagy hibája volt az eredeti Pokémon Snapnek: kevés pálya, és fájdalmasan kevés pokémon. Szerencsére ezt jól látták a Nintendo illetékesei is, és mindkét téren hatalmas előrelépés tapasztalható az új játékban. A bejárható (nappali és éjszakai) útvonalak széles választéka áll a szépreményű fényképészek rendelkezésére, ezeken a helyszíneken pedig temérdek cuki kis apróság éli mindennapjait.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy a pokémonok tényleg valódi, élő lényekként jelennek meg, nem statikus szörnyecskék. Számos különböző élethelyzetben találkozhatunk velük, vannak akik épp szunyókálnak, mások játszanak, vagy kíváncsian mászkálnak.
Ahogy haladunk előre a kalandban, egyre több extra eszközt kapunk arra, hogy "kibillentsük" a mindennapi idillből kis barátainkat, és valamiféle interakcióba léphessünk velük. Ezen lehetőségek újabb olyan momentumok előtt nyitják meg az utat, melyeket lencsevégre kapva kiváló (és magas játékbéli értékeléssel jutalmazott) fényképeket készíthetünk.
A buja dzsungelektől a sivár(nak tűnő) sivatagokon át a víz alatti flóra és fauna feltérképezéséig kellemes mennyiségű látni- és fotóznivaló vár arra, hogy bejárjuk, felfedezzük, és megörökítsük az utókornak. Mindez persze akkor üt igazán nagyot, ha alapvetően sem idegen tőlünk a Pokémon-univerzum. Az igazi rajongók szíve fog igazán nagyot dobbanni, ha egy-egy régi kedvenc zsebszörnyük bandukol elő a lombok közül, és teljesen bizonyos, hogy a "hétköznapi" játékosok számára mindez messze nem jelent majd ekkora élményt.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
Sok a duma
Felhúztak valamiféle történetet is a játékmenet vázára, de ez inkább tűnik erőltetettnek, mint természetesnek. Felejthető, klisés sztorit kapunk, messze túl sok szöveges átvezetővel, melyeket még végignyomkodni is fárasztó. Vagy több energiát kellett volna a játék ezen részébe fektetni, vagy pedig le kellett volna tudni a diskurzusokat pár tőmondattal, a fárasztó és senkit sem érdeklő dialógusokat pedig minimálisra lehetett volna nyesegetni. Nem rajtuk van ugyanis a hangsúly, itt a fényképezés a játék alfája és omegája, minden más csak felesleges sallang.
Ha átszenvedtük magunkat ezeken a párbeszédes buktatókon, akkor viszont bőven akad tennivaló. Fentebb szóba került már, hogy a legtöbb helyszín nappal és éjjel is meglátogatható, a kis lények figyelmét pedig különböző tárgyakkal (gyümölccsel, fénygömbbel, muzsikával) magunkra irányíthatjuk, de itt még messze nem ért véget a lehetőségek sora. Minden pályán nőni fog ugyanis folyamatosan a "kutatási szintünk", ami tulajdonképpen azt jelzi, mennyire ismerjük az adott régió lényeit, és ők mennyire ismernek már minket. Ennek függvényében is teljesen új viselkedésformák jelenhetnek meg - értelemszerűen ezek új potenciális fotókat jelentenek. Pont ezért nem fogunk egyhamar ráunni a játékra. Mellékküldetésekkel is kitolható a játékidő, de ezek már nem annyira izgalmasak.
Az elkészített fényképeket ráadásul utólag is módosíthatjuk, filtereket és matricákat pakolhatunk rájuk, hogy aztán megosszuk őket a pajtásainkkal. Néha nem teljesen világos egyébként, pontosan hogyan is működik az osztályozási rendszer a fotók esetében, itt nem ártott volna egy picivel világosabb, következetesebb szabályrendszer.
A New Pokémon Snap kifejezetten szép, bár néhány jelenetben érezhető, hogy szegény Switch komolyan küszködik a képernyőn látottak megjelenítésével. Ha rám hallgattok, akkor mindenképpen handheld módban használjátok a konzolt, így ugyanis tényleg nektek kell körbeforognotok, hogy a lehetséges legjobb szöget találjátok meg álmaitok fényképeinek elkészítéséhez. Aztán csak győzzétek hellyel a virtuális fotóalbumban, mert emlékezetes fotókból garantáltan nem lesz hiány
