Hirdetés

New Super Mario Bros.Wii - teszt

|

Ki ne szeretné az örökbecsű vízvezetékszerelőt, s annak megunhatatlan kalandjait?

Hirdetés

Új év, új Mario, mondhatnánk. Így is van ez rendjén, bár az igazság az, hogy a Nintendo New Super Mario Bros. epizódja még a tavalyi év végén debütált, így a 2010-es évre hagyva a szintén nagy durranásnak ígérkező Galaxy 2-t.

No de ne menjünk ennyire előre, ugyanis jelen videojátéktesztünk alanyát hívatott eme írásunk bemutatni, úgyhogy kezdjünk is bele.

Legelőször is fontos megemlíteni, hogy a New Super Mario Bros. Wii a lassan 4 éve megjelent, 2006-os DS verzió folytatása. Erről megoszlanak a vélemények, hogy jó-e ez így, no meg miért nincs a tavalyi Wii-s darabnak DS megfelelője – ismerjük Nintendoékat, mindig próbálnak valamiféle egyedivel és formabontóval előrukkolni.

Nosztalgiázzunk nagyot

Ahogy elindítjuk a játékot, rögvest visszatér belénk az igazi retro-érzet, hiszen szinte semmi sem változott a jópár évvel ezelőtti klasszikus elődökhöz képest.  A történet fő szálát szokás szerint Peach Bowser általi elrablása adja, feladatunk, hogy világról-világra rohanjunk, ugráljunk a nyomában, hogy minél előbb megtalálhassuk, és kiszabadíthassuk a fogságából. 

Balról jobbra scrollozunk, élénk színek, s a tipikus hangulatú zenei aláfestés is pontosan ugyanazt sugallja, amit elvárunk. Jelentős változtatás a környezet 3D-be helyezése, persze nem olyan léptékben, mint mondjuk a Super Mario Galaxy-ban: oldalról szemléljük az eseményeket, szokás szerint, de a figurák, s a tereptárgyak elhelyezése térérzetet kelt. Ezzel picit megvalósítva a jelen játékostársadalom elvárásait.

Persze a Mario-szériával alapvetően azok játszanak, akik alapvetően a tartalomra, és a hangulatra adnak, ha leülnek a tévéképernyő elé. S igaz az is, hogy e vonal nem arról szól alapvetően, hogy maximális grafikai tálalással adjuk el minél több példányban a játékot, s a pünkösdi királyságunk bizony véget ér egy hónap után. Ez épp elég indok arra, hogy szeressük a szerelőt, s annak kalandjait.

A kaland kivitelezése szerkezetileg két részre oszlik: a pályaválasztó képernyőn rohangálhatunk a világok közt, értelemszerűen folyamatosan nyílnak meg az új helyszínek. Természetesen vissza is mehetünk újrajátszani bármelyik kis történet-részt, sőt, vannak kifejezetten powerup-gyűjtő részlegek is. A másik rész pedig maga a játék magja, a klasszikus pályákkal.

Itt meg kell említeni, hogy a DS-verzióhoz képest jelentős előrelépés a powerupok elraktározása, és magunkkal cipelése: míg a kézikonzolos játékban mindössze egy gombát vihettünk a játékba, itt korlátlan számú dolgot pakolhatunk be virtuális hátizsákunkba. Tehát az adott kincseskamrában logikai, alapvetően memóriafeladatokat kell megoldanunk, teljesítenünk, melyek folyományaként kapjuk a tunningoló kiegészítőket. Sajnos ezeket a fő játékokon belül nem, csak azok előtt lehet felhasználni.

Hadonásszunk, rázzuk, forgassuk

Ha Wii, akkor nyilván előtérbe kerül a mozgásérzékelős kontroller használata is. Vadonatúj elemként megjelent például a propellerköpeny, amelyet magunkra öltve fel-fel reppenhetünk magasabb pontokra, a Wiimote rázásával. Pluszban találkozhatunk mozgó-dönthető platformelemekkel is, mint például a libikóka, melyekre ráállva, próbára tehetjük egyensúlyózó képességeinket. Természetesen itt is a kontroller megfelelő mozgatása lesz a megoldás kulcsa.

Jelentős újdonság, hogy többen is játszhatunk egyszerre, egy időben. Emlékszem, régen a multiplayer úgy volt megoldva, hogy először végigmentünk mi az adott pályán, utánunk következett a második játékos, aztán előlről, s így tovább. Nos, ezt ügyesen átültették a kor szellemének megfelelő köntösbe, úgyhogy együtt ugrándozhatunk, kalandozhatunk mostantól. Ha netán lemaradna társunk, bevárhatjuk, vagy ha éppen elhalálozik, a mi pozíciónkat veszi fel ő is, egy buborékban érkezve, amit jól ki is pukkaszthatunk – folytatódhat a móka.

Nehezítő, újdonságszerűleg ható játékelem még a Toad-irányú küldetéssorozat is, melynek lényege, hogy a kis gombát a kérdőjellel ellátott kis dobozok valamelyikéből kifejelve végighordozzuk az adott pályákon, spéci útvonalakat keresve. Jelentős nehezítés, néhol nagyon izzasztó, de szerethető.

A Nintendo gondolt azokra is, akik esetleg nincsenek igazán a helyzet magaslatán Mario-téren: ha folyamatosan veszítjük életeinket, ezt a játék regisztrálja, s a pálya elejére segítségnyújtási lehetőséget helyez el egy felkiáltójel formájában. Ezt az opciót választva bemutatót kapunk abból, hogyan is kellene végigvinni az adott szintet – nagyon sok esetben segíthet, és fog is. 

Kell egy Wii, most!

A Nintendo által kitalált, és megálmodott Mario-világ még mindig a régi, fantasztikus, s ezáltal nem engedi lanyhadni az érdeklődést sem a casual-, sem a hardcore játékosok körében. Egyes szaklapok véleményezése szerint a New Super Mario Bros. Wii lett minden idők legjobb Mario-megközelítése a franchise-ban, és azt hiszem, nem tévedtek: kötelező darabként ajánlom minden Wii tulajnak, aki pedig még nem Wii tulaj, legyen nyomban az, és szerezze be tesztünk szóban forgó alanyát mellé!

Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!

Ami tetszett
Ami nem tetszett
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)